Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-384

326 384. orazágog ttlés 1898, deezeinljer 38-&u, síerdán. ne engedtessék meg a kormánynak, a törvény ellenére adót behajtani. (Helyesés a szélső balon.) Korelnök: Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Fei fog olvastatni az indítvány és az interpelláeziós könyv. Perczel Béni jegyző : Tisztelettol jelentem a háznak, hogy az indítványkönyvben új bejegyzés nincs. Ellenben az interpellácziós könyvben a mai napról Papp Elek interpellácziója van bejegyezve a belügyminiszterhez, a törökszentmiklósi népgyűlés betiltása tárgyában. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Korelnök: Az interpelláczió az ülés vége előtt annak idején meg fog tétetni. Most következnék a napirend. Azonban előterjesztést kívánok tenni a t. háznak. (Halljuk 1 Halljuk !) Az újév közeledvén, felhatalmazást kérek a háztól aziránt, hogy ő Felsége előtt az újév alkalmából a képviselőháznak szerencsekivánatait a szokott módon kifejezhessem. (Helyeslés.) Elfogadtatik? (Igen!) Most következik a napirend. Ki van soron? Hock János jegyző: László Mihály! László Mihály: T. ház! (Halljuk! mijük!) Az elnökkérdés tisztán bizalmi kérdés, mert az elnök nem egy pártot, hanem az egész házat képviseli. (Zaj. Az elnök csenget.) Mielőtt tehát a parlament e fontos kérdésében döntenénk, szükséges szemügyre venni az ország helyzetét, hogy lássuk, vájjon, miután az elnöki székből az igazságot elmozdítják, (Igaz! Úgy van! balfelöl.) milyen lenne az elnöki szék, ha az igazság helyébe a mai rendszer pusztító szellemét Uitetnők. (Halljuk ! Halljuk! balfelöl) T. képviselőház! A többség és sajtója gyakran hangoztatják, hogy a parlament beteg. Igazuk van. Mint sok minden dolog ebben az országban, úgy a magyar parlamentarizmus is húsz és egynéhány év óta beteg. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) A lappangó krizis hol kitör, hol elcsendesül, de a baj folyton és folyton állandó. Sehol a világon a mienkhez hasonló parlamentarizmus; éltető eleme: a váltakozó rendszer, a parlamenti váltógazdaság nálunk teljesen hiányzik, (ügy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) ez sorvasztja magát az alkotmányt is. (Élénk helyeslés balfelöl. Zaj.) Korelnök (csenget): Csendet kérek! László Mihály: Az ellenzik teljesen ki van zárva az aktiv munkából és a többség azt hiszi, hogy egyedül ő képviseli a nemzetet, egyedül ő jogosult a neemzetet vezetni. Nem rég Hódossy Imre és Kossuth Ferencz t, képviselőtársaim fényes beszédeikben' eléggé megvilágították, hogy melyik többség hivatott és jogosult egy nemzetet vezetni. Én, t. ház, röviden esak azt jegyzem meg, hogy minden többség jogosult és hivatott egy nemzetet vezetni, hogyha hatalmát tiszta forrásból vette. (Igaz! Úgy van! balfelől.) De kell-e azzal untatni a t. képviselőházat, hogy a mai többségét milyen eszközök hozták össze? Mindenki tudja, minden kerület, az egész ország ismeri azokat a fegyvereket, a melyek a többséget összehozták. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) A kérdés csak az, t. ház, vájjon szükséges volt-e oly nagy mértékben demoralizálni a népet és annyira sorompóba hivni a közigazgatást és minden hivatalos apparátust ? Nem, t. ház, nem volt szükséges, mert ebben az országban minden kormány kap többséget, hívják a vezérét akár báró Bánffy Dezsőnek, akár Senki Pálnak. (Úgy van! Tetszés balról.) Az eddigi választásoknál is fordultak elő visszaélések, de seholsem csináltak a kerületekből választási börzét és nem tanították ki a népet arra, hogy csak az lehet képviselő, a kinek sok a pénze és a ki a kormány szekerét tolja. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Igaz ugyan, hogy Pulszky Ágost t. képviselő úr beszédében azt mondta, hogy a választási visszaélések a rendszerhez tartoznak. (Derültség és felkiáltások a szélső baloldalon: Ez már igaz! Zaj.) Ha ez igaz, már pedig igaznak kell lenni, mert Pulszky Ágost képviselő úr a többség látható feje és vezérembere, akkor az is igaz, hogy az árvapénzsikasztások az árvaszéki intézmény kiegészítő részét képezik. (Derültség és tetszés balról.) Igen természetes ezek után, hogy az ellenzék megfogyatkozva került ki a választásokból. Sokan kutatták, hogy mi lehetett az oka az irtó hadjáratnak? Semmi más, mint hogy a kiegyezés a kapu előtt állt és a kormáuy azt hitte, hogy ha összehoz egy nagy többséget, akkor könynyedén megköti a kiegyezést az osztrákokkal, nem ugyan a magyar érdekek jogos kielégítésével, mert hiszen a t. kormány tisztában lehetett azzal a múlt kiegyezések után, hogy az osztrákokkal méltányos kiegyezést alig lehet kötni, mert az osztrák azt tartja, hogy a mi az övé, az igazán az övé, a mi pedig a magyaroké az is az övé. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) A czél tehát az volt, t. ház, megkötni a kiegyezést, felemelni a quótát, azután boldogan tovább kormányozni. Az osztrák miniszterek kijelentéseiből tudjuk, hogy a magyar kormány a quótafeleinelést határozottan megígérte; ha ez nem volna elég bizonyság, ott van a vám- és kereskedelmi szerződésekhez csatolt osztrák miniszteri jelentés, a mely világosan kijelenti, hogy a kiegyezésből csak úgy lesz valami, ha a magyar quótát felemelik. Erre a czélra toborozták össze a nagy többséget és ölték ki az ellenzéket. Az osztrák