Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-368

368. orsiásros SléS 1898. m mi a magyar király ünneplését czélozza, (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) de hozzá nem járulhat ahhoz, hogy tálhajtott hízelgéssel, vagy bármily más módon becsempésztessék az országgyűlés ténykedésének körébe annak elismerése, hogy Magyarországon az osztrák császár törvényesen uralkodott, mielőtt magyar király lyá megkoronáztatott volna. Madarász József: Addig nem király! Kossuth Ferencz : Mindnyájan tudjuk azt, hogy ő Felségének 25 éves jubileuma 1892-ben tartatott, mint magyar királyi jubileum ; azt is tudjuk, hogy az osztrák Reichsrathnak eszébe se jutott ezen alkalommal a magyar király ezeo ünnepéhez szerencsekivánatokat küldeni. Joggal csodálkozom tehát a felett, hogy a magyar országgyűlésen ilyen szerencsekivánat-küldés indítványoztatik, a nélkül, hogy tisztán jeleztetnék az, hogy ezzel egy szomszéd állam uralkodójának ünnepéhez küld a ház szerencsekivánatot; sőt úgy van szövegezve az indítvány, hogy annyit is jelenthet, hogy az országgyűlés elismeri azt, hogy az ünnepelt fejedelem ötven évig Magyarország felett is törvényesen uralkodott, a mi közjogi fogalmainkkal ellenkezik és ellenkezik még a történelmi tényállással is, a tényleges birtoklással is, mert 1848. deczember 2-án nemcsak, hogy a jog alapján, de még a tényleges birtoklás alapján sem uralkodott az osztrák császár. T. ház! Nem szükséges fejtegetnem azt, hogy a magyar közjog milyen tényt csatolt mindig ahhoz, hogy Magyarországon a királyi hatalmat gyakorolhassa egy fejedelem, és nem szükséges megjegyeznem azt, hogy a magyar közjog szerint, ha a király lemond, e lemondást az országgyűléssel, a nemzettel közölni kell és a nemzetnek erről tudomást kell vennie, mielőtt törvényesen megüresedik a királyi szék, a mi 1848-ban nem történt meg. Nincs szükség a közjogi igazságokat bizonyítgatnom, mert mindenki ismeri. Továbbá nem akarom fellebbentem azt a fátyolt, a melyet a nemzet az 50 év előtt lefolyt eseményekre borított, de úgy veszem észre, hogy minden alkalmat felhasznál a t. kormány és a t. többség arra, hogy kényszerítse a nemzetnek egy részét megemlékezni arról, hogy 50 évvel ezelőtt tüzzel-vassal pusztították hazánknak földjét. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt én nem tartom tapintatos dolognak. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Senkisem kételkedhetik abban, hogy minden része a nemzetnek a magyar koronás király iránt olyan loyális érzelmeket érez, a milyeneket kötelessége érezni egy alkotmányos országban minden alkotmányos embernek és pártnak; de azt el nem ismerem, hogy bármily kötelessége legyen a OTember 29-én, kedden. ojy magyar embernek az osztrák császár iránt lelkesedni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A beterjesztett javaslat egy szóval sem említi- meg azt a tényt, hogy az ország szerencsekívánatot akar küldeni egy idegen állam uralkodójának ünneplése alkalmából, tehát oly alkalomból, a mely alkalom lehet örvendetes a császárra nézve, de a mely a magyar királyt abszolúte nem érdekelheti; (Úgy van! a szélső baloldalon.) a magyar nemzetre pedig ez az alkalom mindenesetre olyan, a melyet emlegetni nem hazafias cselekmény, mert lehetetlen, hogy meg ne emlékezzünk arról is, a mi történt ötven év előtt és lehetetlen, hogy el ne szomorodjunk, lehetetlen, hogy olyan érzelmek ne támadjanak lelkünkben, a melyeket sokkal jobb, hogyha nem idézünk elő. (Úgy van! a szélső baloldalon.) így tehát én hazafiságomnak egész hevével tiltakozom az ellen, hogy folyvást olyan tények hozatnak elő, a melyek összeütközésbe hozzák a nemzet jogai iránti hűséget, (Úgy van! a szélső baloldalon.) a haza iránti szeretetet a király iránti köteles loyalitással. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ezt nem találom sem tapintatos dolognak, sem olyannak, a melyet a jelen nehéz körülmények közt a kormánynak meg le'.ietett kisérleni, mert előre láthatta, hogy mikor olyan tények történnek, mint például a Hentzi-szobornak kilátásba helyezett áthelyezése, és mikor ennek folytán már is el vannak keseredve a kedélyek és már is az az érzés honol a kedélyekben, hogy Magyarországon ismét emlékeztetni akarják azokat, a kik hazájukat híven szeretik, arra, hogy mikép pusztították a hazát ötven év előtt, akkor a háznak egy része a kísérletet tűrni nem fogja, és így kötelessége lett volna a kormánynak semmi olyan indítványt nem terjeszteni a ház elé, a melylyel a jelzett szomorú emléket felidézi és a ház egy részének hazafiságát sérti, (ügy van! a szélső baloldalon.) Én tehát, t. ház, ellene szegülök annak, hogy az előttünk fekvő indítvány a ház által megszavaztassék, és pártom nevében is kifejezem azt a kívánságomat, hogy a ház a napirendre térjen át. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : Szalay Károly képviselő ár a házszabályokhoz kivan szólani. Szalay Károly: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A házszabályok 148. és 164. § a intézkedik az indítványokról. Azt hiszem, a t. házban senki sincs, a ki a mélyen tisztelt elnök úr előterjesztését indítványnak ne tekintené, mert minden dolog annak lényege és formája szerint ítélendő meg. Kétségtelen tehát, miután a házszabályok kivételt nem tesznek, hogy az indítványt, akár a ház bármely tagja részéről, akár a miniszteri padokról, akár az elnöki székből tétetik, írásban kell beadni, (Úgy van! a szélső baloldalon.) kinyomatágát el kell rendelni és napirendre kell i*