Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-383

88S. országos illés 1898. deczemfcer S7-én, kedden.. 317 zés.) »Méltóztassanak meggy'óz'éäve lenni arról, hogy én soha politikai életemben inmorális esz­közökhöz nyúlni nem fogok, és ezt miniszter­társaim sem teszik,« Már most méltóztassanak elképzelni, ha az utóbbi időben e házban egy miniszter felállna és így válaszolna, mit mondana erre az ellen­zék? Tapssal fogadná, éljenezne és egy újabb korszak megnyíltát üdvözölné ebben. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És mi tör­tént, mit mondott erre a miniszteri válaszra, mely a leglovagiasabb, a legnemesebb volt és a melynél politikai szempontból, a morál kér­désében sehol, semmiféle parlamentáris életben igazabbat nem hangoztattak? Tisza Kálmán a következőket válaszolta (olvassa) : »Én tehát ezen felelettel megelégedve nem vagyok«. (Derültség és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Hallatlan!) » Felfogásom az, hogy a hivatalnokoknak, a mennyiben jogosultsággal bír­nak, teljes joguk és szabadságuk van szavaza­tukat odaadni, a hová meggyőződésük vezeti, azt vártam volna a miniszter úrtól, hogy nyílt és egyenes választ ad, melyben kijelenti, hogy a hivatalnokoknak nemcsak megtiltja a kortes­kedést, de megbünteti, ha a választásokba avat­koznak. « (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Tehát, t. híz, Tisza Kálmán, a ki ma is azt hirdette néhány nappal ezelőtt ebben a par­lamentben, hogy báró Bánffy Dezsőnek az a szereplése, hogy Desseőffy Emil főszolgabírót magához rendelte és szelíd ég kemény nyomá­sok révén megfenyegette, hogy ezt magáévá teszi, Szlávy Józsefnek akkori válaszát, mint mondja, tudomásul nem vehette. Az egészen kor­rekt dolog, a mit báró Bánffy Dezső beBzélt. Megengedem, hogy báró Bánffy Dezső felfogása szerint, a ki e tekintetben nem nyilatkozott, en­nél sem jobbat, sem nemesebbet nem mondott a parlamentben, megengedem, hogy az ő felfogása szerint, az ő politikai lelkiismerete szerint ez a jogosult, helyes, kifogástalan, de Tisza Kálmán­nak azzal a válaszszal szemben, összehasonlítva az ő mostani nyilatkozatát, az, hogy egy Tisza Kálmán, a ki 1872-ben a választások kérdésé­ben a tisztviselők sorsát így állította fel, ma a politikai inmorálitás legnagyobb szemérmetíen­ségével támogat "oly választási rendszert és el­járást, milyen a mostani, valóban pirulásra méltó, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. képviselő urak, szeretném, ha külö­nösen a kormánypárti képviselőtársaink, a kik még legközelebb ä kormányon kivííí méltán ünnepelhették vezérektíl a szabadelvű pártból kilépett azon férfiakat, a kiket mi is, ellenzéki emberek, de az egész ország a kormánypárt tekintélyének és igazi vezérférfiainak, szivének, lelkének és eszének ismert el, hogy ha azt mondom, a t. kormánypárti képviselő urak, a kik ezeket a képviselőket vezéreiknek ünnepel­ték, rászánnák magukat a parlamenti napló némelyes betekintésére, meggyőződnének arról, hogy itt politikai tanokat hirdethet bárki, de e tanok hirdetése normális érzék felháborodása nélkül épen Tisza Kálmántól nem fogadható el. (Úgy van! a baloldalon) 0 a fúzió után teljesen eljátszotta hivatását arra, hogy ily tanokat hir­dethessen eszmék nevében. Áz az eszme, melyet az úgynevezett szabad­elvű párt képvisel, mint eszme bizonynyal tiszte­letet követel minden párttól. Hisz a szabadelvtí­ség nem egy párt kiváltsága, hanem méltán képezheti lobogóját minden pártnak, bármi köz­jogi alapon álljon. De kérdem, vájjon a szabad­elvtíség lobogóját emelik-e önök még ma is? Eltekintve mindattól, a mi a kormánypárt leg­utolsó válsága óta történt, eltekintve azon huszonöt évtől, mely alatt átokként feküdt a nemzetben Tisza Kálmán szelleme: Kérdem, önök kép­viselik-e a közjogi alapon a szabadelvű zászlót, vagy azok, kik pártukból kiléptek? Erre önök csak ennyit felelhetnek : Mi megmaradunk a szabadelvű pártban névszerint, maradunk a kor­mány háta megett azért, mert kötelességünk, mert bármi párthoz tartozik az ember, annyi becsületérzéssel mégis tartozik lenni, hogyha már megvásároltatta mandátumát valamely kor­mány által, azt cserben nem hagyja. Mert ha önök valóbau a szabadelvű eszmét képviselnék, ezt könnyen juttathatnák diadalra most, ha meg­mentenék az országot oly kormánytól, mely alatt egyáltalában nem lesznek képesek semmiféle parlamenti működésre. Kérdem, — és szeret­ném, ha valamelyikük felelne, — hogy mit ér egy miniszterelnök, a ki meg sem mer jelenni itt a házban? Az nem fontos rám nézve, hogy nem jó szónok, mert e nélkül is lehet valaki nagy hazafi, nagy tehetségű államférfiú. A szónoki képesség rendkívül nagy előny a politikai élet terén szereplő államférfiúnak, de ettől eltekintve, veszem a rideg tényt úgy, a mint van, hogy egy kormányelnök segítségével, ki nem mer megjelenni a képviselőházban, ki egyedül a parlamenttel juttathatja érvényre akaratát, szán­dékát, törekvéseit, nem jön ide be, mert lehe­tetlenné van számára téve a parlamentáris élet terén a szereplés, akarnak önök tovább kormá­nyozni? Ez egy politikai abszurdum, parlamenti képtelenség, alkotmányos lehetetlenség. Itt kell önöknek a kibontakozás útjait keresni. Ez egy rendkívüli fontos körülmény, melyre épen ezen kérdésnél utalom a t. többség figyelmét, mert a mi figyelmünk osztatlan és állásfoglalásom meg­dönthetetlen a kormánynyal szemben. Hogyha elvégre kibontakozás nem lesz, ne méltóztassanak ezt olyan könnyen venni, mert eddig még senki-

Next

/
Thumbnails
Contents