Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-382

298 382. onwágvs ülés 1896, áeczember 28-án, pénteken. visszavonás, vagy stigmatizálás oly módon, hogy az utókor is megértse, liogy ily kisérletet tenni, kezdeményezni más, mint a nemzeti közvéleménynek felháborodása kíséretében, nem lehet. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) Ily rettenetes állapotokkal szemben, t. ház, a midőn a nemzeti akaratnak megnyilatkozása teljesen el van fojtva, midőn törvénytelenség és erőszak uralkodik az egész országban s a midőn ennek semmiféle normális gyógyszere és korrektivuma nincs, előttünk, mint az ultima ratio, (Ügy van! Úgy van! a haloldalon.) felemelkedik az a kérdés, hogy melyik becsesebb az országnak, báró Bánffy Dezső-e és az ő romboló rendszere, vagy az országnak törvényes nyugalma és igazságos rendje? (Úgy van! Úgy van! balfdől.) E kettő közt kell választani, — ismétlem, — akkor, midőn a segítségnek minden eszközét húsz éven keresztül kimentettük, és semmi gyógyszerre, semmi korrektivumra nem találtunk. És én, t. képviselőház, habozás nélkül kijelentem, hogy ha van valaki, a ki velem kitart, én ennek a rendszernek elpusztítására összes erőmet és tehetségemet felajánlom. (Hosszantartó helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélső balol dalon.) Ezt parancsolja nekem, t képviselőház, meglehet talán az utolsó kötelesség, de én mélyen átérzem azt, hogy ha ennek az országnak életéből ez a rendszer ki nem pusztul, az ország nak anyagilag, erkölcsileg és politikailag össze kell roskadnia. (Zajos helyeslés és taps a bal- és uélbő baloldalon.) Ha ennek a megmentéséhez nem a magam és magunk számára, hanem a jövő számára hozzájárulok, én lelkiismeretemmel szemben egy nagy kötelességet róttam le. Azt mondják önök a túloldalon, hogy ez személyes harcz, hogy ez terrorizmus, (Felkiáltások balfelől: Pedig nem igaz!) hogy ez a kisebbség uralma, (Mozgás balfelől. Halljuk! Halljuk!) és egy veszélyes preezedens, a mely vádak és szempontok elől én nem tértem ki akkor sem, midőn követendő eljárásomat önmagammal és kötelességeimmel szemben megállapítottam. Engedje meg azért a t. képviselőház, hogy ezen vádaknak és támadásoknak lehető rövidséggel a szemébe nézzek. (Halljuk! Halljuk !) Mielőtt azonban ezt tenném, engedjék meg önök, t. uraim, hogy egy érzelmi szempontot tisztázzak Önökkel szemben, (Halljuk! Halljuk!) mert az igazság kideríté.séhez ez is tartozik. (Halljuk! Halljuk!) Hát a személyes harczot önök vetik a mi szemünkre, t. uraim, a mi szemünkre, a kik önöknek a közigazgatási reformnak keresztülvitelére önfeláldozással vállalkoztunk s parlamenti dicsőségünknek nem a legkisebb részét képezi az a vita, a melyet az önök reformja érdekében itt e házban szomszédainkkal szemben és a diszharmóniával szemben is mi vittünk! Hát t. képviselőház, személyes harcz az, midőn az államháztartás rendjének helyreállítása érdekében azokhoz a súlyos javaslatokhoz, a minők a szeszadó nagysága s annak utána az italmérés megváltása, nemcsak hozzájárultunk, de azt fájó szívvel támogattuk is, mert éreztük, hogy az ország az ő súlyos financziális bajaitól e nélkül ki nem bontakozhat, a mely támogatásért, a popul árítással szemben nem egy szemrehányással találkoztunk a közéletben? Hát, t. képviselőház, önök beszélnek személyes harczról akkor, midőn mi az ezredéves esztendőnek a békét és nyugalmát az önök számára nem csak biztosítottuk, de ahhoz egé3z erőnkkel hozzájárultunk ? Hát önök hányják szemünkre, t. képviselőház, a személyes harczot, a kiknek a provizórium létrehozása tekintetében az önök politikájának azt a támogatást nyújtottuk, a melynek önök nemcsak szemtanúi voltak, hanem a mely támogatásra még mainapig is hivatkoznak? Hát, t. képviselőház, húsz éven keresztül mi nem a személyes gyűlöletnek voltunk a megtámadottjai. (Úgy van! balfelöl.) Nem misztifikálták önök összes politikánkat konfesszionális gyűlölettel, rágalmakkal. (Igaz! Ügy van! baflelől.) a hatalom féltékenységéből származó minden eszközökkel ? Hát nem a törvényhozás szemei előtt gördültek le azok az események, hogy mindannyiszor, valahányszor egy egészségesebb alakúiásnak a posszibilitása fenforgott, gróf Tisza István úr és mások közbevetették magukat a politikai fondorlatoknak ezerféle eszközeivel, (Úgy van! balfelől.) hogy Magyarországnak közéletében egy egészségesebb alakulás létre ne jöhessen? (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Önök vetik a mi szemünkre a személyes harczot, a kik egy irtó háborút folytattak ezen szolgálatok fejében velünk szemben a választásoknál? (Igaz! Ügy van! balfelől.) Nem, t. képviselőház, ezt önök vagy nem hiszik, vagy ha hiszik, akkor ez a czinizmusnak és hipokrizisnek oly foka, a minőt én a közéletben más államokban felfedezni nem tudtam. (Úgy van! balfelől.) Hát, t. képviselőház, lássuk ezt a személyes harczot, a melyet mi a kormány ellen folytatunk, igen röviden, részint szubjektiv, részint objektív szempontból. (Halljuk!) Egy kormányzati rendszer önmagában véve semmi más, mint egy abstr&kt elmélet, egy theoria, egy ártatlanság, a melynek semmi más, mint tudományos jelentősége nincs. Életet ennek a theoriának az egyének és államférfiak adnak. (Úgy van! balfelől.) Össze van forrva ez a rendszer magával avval a kormánynyal, a mely ezt a rendszert alkotja, fentartja és képviseli. Ki birja a kettőt egymástól elválasztani ? Ki képes arra, hogy a rendszert támadja és ostorozza, és kimélje azokat, a kik ennek a rendszernek a képviselői? (Úgy