Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-382
382. országos ölés 1898. deczember 23-án, péntekem. 299 van! halfelöl.) Bizonyára senkisem. Megengedem, van személyes harcz is, és őszintén megmondom, ez alkalommal belevegyül az is. Mikor van a személyes harcz jelen? Jelen van akkor, ha a rendszert rossznak nem tartjuk, csak a személyt támadjuk. Ez az eset is fenforog. De hát nem szolgált-e rá a kormáoyelnök űr erre is? (Úgy van! balfelöl.) Méltó-e ő arra a helyre, a melyet elfoglal? (Űgy van! halfelol.) Hát, t. képviselőház, a magaviselkedése, a melyet évekóta a törvényhozás tekintélyének rovására itt előttünk tanúsít, méltó-e ahhoz a helyhez, a melyet ő elfoglal ? (Igás! Űgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Vagy, t. képviselőház, az indítson bennünket engedékenységre, az az eljárás, a mely eljárást velőnk szemben követett? {Igás! Úgy van! halfelol.) T. képviselőház! Vannak tehát esetek, igenis, a mikor a rendszert nem támadjuk, de joggal támadhatjuk magát azt a személyt, a mely a rendszer képviseletére nem való. De itr, t. képviselőház, mégis csak rendszerről van szó; annak a rendszernek elsőrangú és kihegyeződö képviselője pedig a mostani miniszterelnök. (Felkiáltások balfelöl; És Tisza Kálmán!) E kettőt el nem választhatjuk. Szélhámosság nincsen szélhámos nélkül, csalás nincsen csaló nélkül, — nem vonatkozással mondom ezeket,— honárúlás nincsen honáruló nélkül, hivatalos hatalommal való viszszaélés nincsen hivatalos hatalommal való visszaélő nélkül. (Zajos tetszés és helyeslés halfelol.) össze van ez forrva, t. képviselőház. Perczel Béni: Magasztos stilus ! (Felkiáltások halfelöl: Mit mond? Eangosabban!) Magasztos stilus! (Zaj.) Korelnök: Kérem a képviselő urakat, hallgassák meg a szónokot. Horánszky Nándor: De hát, t. képviselőház, nézzük meg ezt a személyesnek nevezett, harezot egy kissé objektiv szempontból. Beszéljünk kérem egyelőre akadémicze és azután vonjuk le a következtetést gyakorlatilag és tényleg. Tegyük fel, t. képviselőház, hogy van egy kormányeínök, a kinek maximái a következők: pártszempontból megvásárolni kétszázötven mandátumot, annak utána azt mondani, (Mozgás a jobboldalon.) kérem abstrakte beszéljünk egyenlőre, ismétlem, nem térek ki gyakorlatilag sem. Azok után azt mondani, hogy a többség mi vagyunk, az állam mi vagyunk. És ezen a czímen, t. ház, keresztűímenni minden törvényen, üldözni mindenkit, terrorizálni mindenkit, az"*erkölcstelenséget kormányzati elvvé proklamálni, mint az az inkompatibilitási törvény kezelésénél ebben a szellemben is megnyilatkozott. Annak utána az ország érdekeivel csak annyit törődni, a mennyiben annak áldozatokat kell hozni hatalmi érdekei szempontjából. Hozzányúlni az alkotmánysértéshez, és azután mindezeket a czélokat szószegéssel és bujkálással keresztül vinni. (Mozgás a jobboldalon. Zaj és felkiáltások baloldalon: Hiszen abstrakte beszél!) Tegyük fel továbbá egy perezre, hogy mindezek igazak. Azt kérdezem önöktől, hogy mindezeket fedezi-e az az elv, hogy a többség uralkodik. Hiszen, t. ház, a kisebbségnek meg van a joga kétségtelenül úrra, hogy mindent, a mit rossznak tart, ellenezze. Ellenezze normális úton, normális eszközökkel. De ha ezek ki vannak merítve, és ezek imposszibílítása kézen fekszik, teljes lehetetlen, hogy akkor még mindig uralkodjék az a maxima, hogy a többség uralkodjék, és hogy akaratának érvényesülnie kell. (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Csak néhány vonást kívánok e tekintetben a t. háznak szíves figyelmébe ajánlani. Elismerem, egész őszintén, hogy a többség akaratának érvényesülése, mondjuk rövidség kedvéért: a többség uralma kifogástalan alkotmányjogi elv. De sem nem abszolút, sem nem feltétlen, Két korlátja van. Az egyik korlátja az, hogy csak a förvények keretén belül, a másik pedig az, hogy semmiféle törvénytelen és hatalmi eszközöket fel nem használhat arra, hogy a kisebbség érvényesülését megakadályozza. (Igaz! Űgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mihelyt ezen kereteken túllép, a jog erőszakká, a hatalom egyszerű bitorlássá válik, (Ügy van! Űgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és a parlamenti tényezőket feloldja mindazon kötelékek alól, a melyek a parlamentek számára normális viszonyok között a nyugodtat és a békét biztoeítják. (Igaz! Űgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már, most t. ház, a következő kontroverzia van közöttünk. Ha önök nincsenek abban a véleményben, hogy ily kormányzati rendszer előtt is meghajolni kötelesség, és hogy ha nincsenek más eszközök, a rendkívüli eszközök is figyelembe vehetők, akkor mondják meg mit tegyünk? ha nem akarják a kisebbséget kényszeríteni arra, hogy ezen rendszert összetett kezekkel nézze. (Űgy van! Űgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert ha önök felállítják azt a tételt, hogy a többség uralkodik, nem fekszik-e ennek a tételnek közvetlen tőszomszédságában az a másik kérdés, hogy szabad-e tehát a többségnek mindent tenni? Erre kérek választ. Én azt hiszem, hogy önök sem állítják, hogy mindent szabad. Ha pedig nem szabad mindent, akkor joga van az ellenzéknek aí ra, hogy ha mégis olyat akar az a kormány, a mi nem szabad, azt megakadályozza. (Iga?! Űgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Kötelessége, hogy megakadályozza azt normális úton, ámde ha a normális eszközök ki vannak merítve, akkor azon alternatíva előtt áll, hogy vagy bele nyugszik az országnak nyilt elpusztításába, vagy vzgye elő azokat az eszközöket, a melyeknek segélyével ezen állapotokat, ezen 38*
