Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-367

24 367. oruágos fllét 1S98. novemher 28-&n, hétfőn. rendszerbe, a mely, — a mint azt panaszolta gróf Apponyi Albert képviselő úr — 20 év óta tartja itt uralmát, azt nem látom be. Ez egyszerű dolog. Lehetnek kérdések, különösen a melyek nemzetközi jelentőséggel bírnak és tárgyalás alatt állanak, a melyekre nézve a kormánynak meg kell ítélnie azt, hogy alkalmas időpontot válaszszon, a melyben ezekre fölvilágosítást adhat s ne engedje magát e tekintetben kényszeríteni, mert árthat a nemzet érdekének, hogy ha ezen kérdésekben nyilatkozva esetleg oly konczesziókat helyez kilátásba, melyeket elkerülhetni remél, vagy árthat, hogy ha a túlsó oldalon annak a lehetőségét szünteti meg, hogy a kívánt kiegyezés létrejöjjön. Semmiesetre sem lehet ez az indoka a t. nemzeti párt feliratának, mert ez a felirat sem alakjánál, sem tartalmánál fogva nem bír azzal az őszinteséggel, (Felkiáltások a szélső baloldalon: No! no!) . . . — kérem módosítani fogom, indokolni fogom, sokkal nagyobb dolgokat hallgatunk el önöktől, — (Zaj holfelöl.) Elnök: Csendet kérek ! Mezei Mór: ... a melyről le nem mondhatunk akkor, mikor sérelmeinket a korona elé viszszük. Ez az emlékirat azt mondja: azok a választási visszaélések, melyeket a kormány elkövetett, képezik okát ezen alkotmányválságnak, — ez a kifejezés sincs helyesen megválasztva, — de a parlamentáris rendes tárgyalás megzavarásának, mely most itt a házban beállott. Bocsánatot kérek, inczidenst állítanak önök a kezdő ok helyébe. Mikor önök ezt a támadást megindították, választási visszaélésekről ebben a házban szó nem volt. Önök akkor azt mondották, hogy nem engednek semminemű' tárgyat napirendre tíízetni addig, míg a kormányelnök oly nyilatkozatot nem tesz a kiegyezés dolgában, mely önöket kielégíti. Csak inczidentaiiter, mert Lukáts Gyula képviselő urnak tetszett felidézni a nagy1 átai főszolgabíró szellemét, a ki két esztendő óta egész nyugodtan folytatja hivatalos működését, került bele ebbe a vitába a választási visszaélések kérdése. Mikor önök panaszkodnak a korona előtt azért, hogy mi kényszeritjük önöket arra, hogy itt a rendes tárgyalások menetét lassítsák, hogy ne mondjam megakadályozzák, akkor sem mondják el a koronának azt az okot, mely kiindulási pontjuk. Én azt hiszem, hogy gróf Apponyi Albert képviselő úr jól tette, hogy azt a felirati javaslatot mintegy helyettesítette ma az ő határozati javaslatával. Mert ezeket, a miket már elmondottam, nem tekintvén, alig képzelhető, hogy ennek a felirati javaslatnak az volna a hivatása, hogy arról a korona szerezzen tudomást. Még ha felteszik is önök azt, hogy ilyen életbevágó kérdések tekintetében Magyarország koronás királya magának kellő informácziót nem szerez, és hogy rászorul ilyen rendkívüli felvilágosításokra, akkor is meg kell gondolniok azt, hogy hiszen a képviselőházból felirat a korona elé nem kerülhet másként, mintha azt a többség elfogadja. Már pedig ha ez az önök javaslata itt a házban többségre talál, mirevaló a hivatkozás a koronára, mire való ez a, — bocsásson meg igen tisztelt képviselőtársam, mert ebben sem volt igaza — ez a nem alkotmányos felebbezés, a mikor a ház többségének magának van módja arra, hogy egy olyan kormányt, a mely az ő bizalmát nem bírja, itt e házban parlamentáris úton buktasson meg? (Helyeslés jőbbfelől.) Tehát, bocsásson meg a nemzeti párt, a felirati javaslat czím, a melyet helytelenül választottak, az érdem pedig az ellenzék manifesztuma, a mely szólhat mindenkinek, szólhat a magyar nemzetnek, szólhat a külföldnek, szólhat nekünk, szólhat önöknek, de a koronának nem szól. (Igaz/ Úgy van! a jobboldalon.) Én tehát részemről nem fogadhatom el a nemzeti párt és társai által beterjesztett felirati javaslatot, de nem fogadhatom el az egyes pártok részéről benyújtott határozati javaslatokat sem. Fel volt itt vetve az, vájjon bizalmi kérdés-e az indemnity, vagy pedig nem az? Gróf Apponyi Albert képviselőtársam ma azt mondotta, hogy nem bizalmi kérdés az, a mi itt közöttünk fenforog, itt nem lehet semminemű szubtilitás, mert ez hatalmi kérdés, a mi most közöttünk fenforog. Hát engedelmet kérek, a felirati javaslat, a melyet gróf Apponyi Albert úr aláírni méltóztatott, a következőket mondja (olvassa): »Az alkotmányos életnek törvényei között a legfontosabbak egyfelől a többség akaratának érvényesítése, másfelől a kisebbség azon joga, hogy a vitatkozás fegyvereit szabadon használva, a többséget meggyőzhesse, vagy a nemzeti közvéleményt megnyerve, többséggé válhasson.« Hátha a kisebbség ezen az ő itt vitatott jogkörén nem fog túllépni, ha nem megakadályozni kívánja a többség akaratának érvényesülését, hanem meggyőzni kíván bennünket, vagy az ország közvéleményét, hatalmi kérdés itt sohasem fog felmerülni. Mert hogy mi ezen az oldalon valamikor megengednők azt, hogy önöket ezekben a jogukban, a míg azzal vissza nem élnek, bármely kormány korlátozza, ezzel olyan váddal illetik ezt a pártot, a melyhez nekem tartozni szerencsém van, melyet az nem érdemel meg. Én sem vitatkozom a tekintetben gróf Apponyi Albert képviselő úrral, hogy teljesen felesleges dolog ma elvi vitatkozást venni fel arról a kérdésről, hogy általánosságban, máskor az indemnity bizalmi kérdés-e, vagy sem. A tény az, hogy mind a három ellenzéki párt nyújtott be határozati javaslatot, felhasználta ezt a kérdést arra a czélra, hogy eklatáns bizalmatlansági nyilatkozattal lépjen fel a kormánynyal szemben.