Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-382

882. országos ülés 1898. juk! Halljuk!) »Ti engemet becsaptatok.* (Nagy mozgás balfélől.) Bartha Miklós: A miniszterelnök mondta ezt? (Zaj.) « Horánszky Nándor : Kérem méltóztassanak csak meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) »Éu nem fontoltam meg azt előre, hogy ebben az esztendőben a kiegyezési mfí még a törvényhozáson keresztül mehet-e? Ha pedig keresztül nem megy, akkor én egy revidiált választási törvényt, a melynél a kiegyezés agitácziója is belevihetö a választásba, nem adhatok, nem adok, hanem meg fogom keresni és meg fogom találni a módját, hogy ezen javaslatnak törvényerőre való emelkedését megakadályozza.« (Nagy mozgás a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Ez sem csalás?) Wittmann János: Ilyen embernek irnak alá kétszáznegyvenen! (Nagy zaj.) Bartha Miklós: Ez közönséges gazember. (Mozgás jobbfelél. Zaj és nyugtalanság a baloldaIon.) Jlisth Gyula: A miniszterelnök úr mindig hazudik a miniszterelnöki székből ! Szégyen, gyalázat! Tisztességes társaságból ki kellene dobni. (Folytonos zaj és nyugtalanság balfelöl.) Korelnök: Csendet kérek ! Horánszky Nándor: T. képviselőház! Hogy ez a közlemény engemet meglepett, gondolom ez a dolog természetében fekszik és még sem törtem ki sem a törvényhozás, sem a nyilvánosság előtt. Miért? Mert még mindig" reménylettem és hittem, hogy az országgyűlés feloszlatásáig a kiegyezésnek keresztülvitele esetén, vagyis az esetben, ha a kiegyezési mtí a választási agitáezióba bele nem vihető, ezen igéret be fog váltatni, és hogy valami javulás mégis fog bekövetkezni. De megbeszélés folytán sem hoztam ezt nyilvánosságra azért, mert az ezredéves ünnepek és az akkori év méltóságának és nyugalmának megzavarása olyan volt előttem, a melynek következtében inkább én nyeltem el ezt a súlyos sérelmet, mintsem hogy az ország köznyugalmába, az ország közéletének a méltóságába ebben az esztendőben belevessem azt a bombát, a melyet ez képezett volna. (Élénk tetsgés a bal- és szélső baloldalon. Nyugtalanság jobb • felől.) Bolgár Ferencz: Ha katonatiszt volna, ezért elcsapnák ! (Nagy zaj.) Horánszky Nándor: De, t. képviselőház, tényleg bekövetkezett az eset, mert a ház jegyzőkönyvei és naplói tanúságot tesznek róla, (Halljuk ! Halljuk!) hogy daczára annak, hogy ezen törvényjavaslatot a ház májusban és júniusban letárgyalta és lehetőleg a főrendiházhoz küldte, ennek működése mégis az egész nyári szünetekkel telt el és a főrendiház szeptember hónapdeozember 23-án, pénteken. ®9t ban és olyankor tárgyalta, a midőn az onnan módosításokkal csak akkor érkezett és érkezhetett már vissza, a mikor többé a törvényhozásnak — mert, gondolom, talán utolsó ülésében jelentetett be a képviselőháznak, — épen a módosítások folytán, a Javaslatnak törvényerőre emelése lehetetlenné vált. Bartha Miklós: A legpiszkosabb eljárás ! (Nagy zaj.) Horánszky Nándor: Ebből láthatja a t. képviselőház, hogy a t, miniszterelnök úr mire használja fel a főrendiháznak tekintélyét, hogy milyen súlyt helyez a főrendiháznak eljárására, és hogy mire használja a törvényhozás egyik házának azt a misszióját, a melyet épen a két kamarai rendszernél fogva elsősorban nekünk lenne kötelességünk tiszteletben tartani. (Igaz! Ügy van! balfélől.) De hát megtörtént, t. képviselőház ! És mi lett ennek a következménye ? (Halljuk! Halljuk'!) Az, hogy ő a választásoknál egy irtóháborút indíttatott ellenünk. Visontai Soma: Köszönet és hála fejében ! (Zaj.) Horánszky Nándor: Köszönet és bála fejében ! Élvezte a miniszterelnök úr az ezredéves ünnep esztendejének nyugalmát . . . Endrey Gyula: És verőfényét! (Mozgás.) Horánszky Nándor: Szerény egyéniségem volt az, a ki a kőbe vésett millenáris törvényt nem csak megkészítettem, de az ellenzékeken azt közvetíítem is, még pedig azért, hogy a közéletnek a nyugalmába és méltóságába ne vegyüljön bele semmiféle diszharmónia. Mi voltunk azok mégis, a kik, tudva a miniszterelnök inteuezióit, abban az esztendőben hallgattunk és mi volt rá a válasz ? Nekünk jött a miniszterelnök úr erkölcstelen pénzzel, (Ügy van! balfélől.) a hatalomnak összes törvény telén eszközeivel, konfessziónáiis gyanúsításokkal, (Ügy van! balfélől.) a rágalmaknak ezerféle nemeivel. (Ügy van! balfélől.) A jutalmat képezte tehát az a választás, a mely tagadhatatlanul a nemzeti pártot leterítette, mert hiszen csak feleszámban jött be daczára annak, hogy a mi választásainkba semmi olyan inkorrektség, sem az emberek, sem a programmok tekintetében nem vegyült, a melyet egy kormánynak, a melylyel mi közös közjogi alapon állunk, írtóháború tárgyává tenni szabad lett volna. (Ügy van! balfélől,) És legkevésbbé volt ez szabad azon előzmények után, a melyeket az imént a t. háznak elmondottam. (Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Justh Gyula: Tisztességtelen dolog volt velük szemben ! (Zaj.) Visontai Soma: Tessék, mint esküdtek ítélni most! (Zaj és mozgás.) Bartha Miklós : G-azság volt! (Nagy zaj és mozgás jobbfelől.) 3í*