Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-367

367. orsüágos illés 1898. november 28-&n, hétfőn. <5B Ivánka Oszkár: Mi revizionisták vagyunk, önök provizionisták! (Zaj.) Gajáry Géza: A vicczek gyengék ilyen argumentummal szemben! (Zaj.) Elnök: Kérem, ne méltóztassanak közbeszólni, mert ezek a másik oldalon viszontválaszra találnak és ebből mindig kellemetlen dolgok fejlődnek ki. (Zaj balfelől.) Mezei Mór: Nagyon sajnálom, hogy a nemzeti párt ezt el nem ismeri és ebből nem tanúi; mert méltóztassanak megbocsátani, én még abból az időből sok szinpathiát gyűjtöttem magamba, amikor nekem sok oldalról úgy rajzolták a nemzeti pártot, mint a tehetségesek csoportosulását. És ha önök most ismét abba a hibába esnek, hogy az önök soraiból most, mikor az Ausztriával való gazdasági viszonyaink rendezése, a mint gróf Apponyi Albert úr ma hangsúlyozta, képezi a legfontosabb kérdését a nemzetnek, egyaránt nyilatkozhatnak olyanok, a kik pártolják az önálló vámterületet és olyanok, a kik az Ausztriával való közgazdasági viszony fentartását óhajtják, akkor mi lehet ennek ismét más a következménye, minthogy az esetre, ha ezen jelszó alatt kell önöknek ma országos általános választásokba belemenniök, . . . Biró Lajos: Önök közt nincsenek ilyenek? (Zaj.) Elnök: Biró Lajos képviselő urat figyelmeztetem, ne szóljon bele! Mezei Mór: . . . akkor azokban az ellenzéki kerületekben, melyeknek többsége az önálló vámterületet óhajtja, előnyt fognak adni önök fölött azon ellenzéki pártnak, mely e részben teljes garancziát nyújt; viszont azon ellenzéki kerületekben, melyek az Ausztriával való közösséget óhajtják, előnyt fognak adni önök azon fegyverbarátainak, kikkel most oly forró ölelkezésben vannak, de a kik e részben sokkal határozottabb állást foglalnak el. (Helyeslés jobbfelől) Azt hiszem tehát, azt a felirati javaslatot már csak azért sem lehet előterjeszteni, mert ha a korona elé járul a ház egy, a 96-iki választásokról szóló emlékirattal: nem lehet elhallgatni azt, a mi azokban lényeges s előtérbe tolni azt, a mi tisztán mellékes. Gróf Apponyi Albert t. képviselő úr azt, mondja, hogy a miniszterelnök egy rendszert képvisel, s hogy ő' azt támadja; hogy milyen rendszert, azt később megmagyarázta. De bátorkodom őt figyelmeztetni, hogy ép ebben térünk el egymástól. E pártról, — mert nem a kormányról szólott, midőn e rendszert visszavezette 22 évre — legalább azt elismeri a képviselő úr, hogy mi egy rendszert képviselünk, olyat, melyet ő kárhoztat, bár kárhoztató Ítéletében esetleg tévedhet: ellenben mi önöknél odaát rendszert egyátalán felfedezni nem túriunk; nincs, a mit korholjunk, nincs, a mit dicsérjünk. (Élénk tetszés jobbról.) Polónyi Géza: Ereszszék oda! Mezei Mór: Hiszen Polónyi Géza képviselő úr csak nem hiszi tán, hogy a nemzeti párt az ő védelmére szorult? Méltóztassék elhinni, inkább árthat, mint használhat neki. (Tetszés jobbról.) Én már sokszor, midőn hallottam, hogy az általam követett rendszert kárhoztatják, kérdeztem magamtól, mi az a politikai rendszer, melyet követek, s mely annyira kárhoztatandó. Ma hallottam először: két dolog. A választási visszaélések, a melyek kezdődnek a 70-es évek elején, és a melyek állítólag ezen pártnak privilégiumát képezik, azt a hatalmi eszközt, a melynek segélyével ez a többség a maga állandóságát biztosítja. Ez az egyik. Itt bátorkodom csak arra az egyre figyelmeztetni, hogy gróf Apponyi Albert képviselő úr itt nekünk egy nagy konezessziót tesz, nem ugyan nekünk, de igenis a jelenlegi kormánynak, a midőn ezeknek a választási visszaéléseknek kezdetét a 70-es évek elejére vezeti vissza. (Zaj. Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, én nem fogok vitába elegyedni a felett, hogy mily mértékben voltak, vagy nem voltak az utolsó általános választások alkalmával visszaélések. Elhiszem, bizonyosan voltak itt is, ott is kisebb-nagyobb mértékben. Azt hiszem, hogy ezen a bajon segíteni, a míg gyarló emberek leszünk, nagyon nehéz is lesz. Hiszen könnyű dolog az, hogy hosszú parlamentáris múlttal rendelkező államférfiak, a kiknek már országos, megállapodott hírnevük van, a kik ismeretlenül, ágyszólván a nélkül, hogy látták volna őket, egy zászló, egy falragasz, egy programmbeszéd nélkül, szívesen megválasztatnak, lemondhatnak a törvényesen megengedett agitáczionális eszközöknek azon mértékéről is, melyeket emberi dolog, hogy elnézni kellene, legalább addig a mértékig, a míg a törvény megengedi, hogy ifjú tehetségek, kik nem ismertek, mert ismerten nem jönnek a világra, a törvényesen megengedett agitáczionális eszközöket igénybe vehessék, hogy itt érvényesülésre tért nyerjenek. Ha már 22 évvel ezelőtt, vagy 30 évvel ezelőtt szintén voltak ilyen visszaélések, nem lehet azokért ezt a szabadelvű pártot felelőssé tenni és ezt a szabadelvű párti kormányt felelősségre vonni azokért, a melyek később keletkeztek, mint sem azok a választási visszaélések, melyeket gróf Apponyi Albert panaszol és bizonyára ismer is. Második pontja a rendszernek gróf Apponyi Albert képviselő úr szerint az, hogy a kormány azt a politikai nyilatkozatot a kiegyezés tárgyában, melyet ő óhajt, akkor, mikor óhajtotta, nem tette meg. Bocsánatot kérek, hogy lehet ezt a rendszerbe foglalni, különösen a szabadelvű párti