Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-381

272 881- országos fllés 1898. deczember 22-én, esStSrtSkUn. nem törődik az a főtiszt a néppel, egyszerűen figyelmen kivtíl hagyták és megbökött. Akkor azt mondta: Ezt megkeserülitek! És mit tett? Azoknak a szerződésében van egy pont, a mely szerint négyszáz szekér trágyát kellene tizedenkint hordani azon földekre, a melyeket ők bériének, és megjegyzem jól, t. képviselőház, körülbelül harmincz évóta folyton, mindig azt a gyakorlatot követték. Az ezt elrendelő pont azonban nem elég világos a szerződésben és úgy is értelmezhető, hogy kétszer kell azt négyszáz szekér tárgyával megtrágyázni. Ez a főtiszt tehát, mikor kibukott, azt követelte tőlök, hogy másodszor is trágyázzák meg a földet, holott az a föld olyan, hogy önmaguknak ártanak, ha kétszer trágyáznák, mert homokos, vagy túlkövér lévén a föld, kiégne a termés. Azonban azt mondta: Várjatok! Meglátom, hogyan viselitek magatokat a képviselőválasztáson! Miután azonban azon bérlők, kettőnek kivételével, a néppártra szavaztak, mi történt? Nem csak követelte ä főtiszt az elmaradt négyszáz szekér trágyát nyolcz esztendőről, hanem be is perelte őket, meg is nyerte a pert, a végrehajtást is elrendelték ellenök, (Mozgás balfelől.) és épen most fordultak a miniszter úrhoz, az illetőhöz, a kinek resszortjába tartozik, hogy ezt engedje el. (Felkiáltások jobbfelöl: Hisz ez bírósági ítélet! Felkiáltások balfelől: Annál rosszabb !) Hát, t. képviselőház, tessék csak meghallgatni ! Vagy voltak kötelezve, hogy négyszász helyett nyolczszáz szekér trágyát hordjanak, — megengedem, hogy voltak, — vagy nem voltak. Ha voltak, micsoda főtiszt az, a ki nyolcz esztendőn keresztül vagy észre nem veszi, vagy ha észrevette, nem követeli ezt? Hiszen ez hotelen sáfárkodás, ezt nem állami kezelés alatt levő birtoknál, de sehol megtűrni nem lehet. (Úgy van! balfelöl.) Ha pedig, t. képviselőház, nem voltak kötelezve, hát akkor nem kézen fekszik-e, nem teljesen, tökéletesen 1 átható-e az, hogy ez politikai bosszúállás, azért, mert nem azt választották, a kit a kormány megválasztatni kivánt. Ez hát az a bosszú politikája, a melyről t. Hegedűs Sándor képviselő úr beszélt, és ezen bosszúpolitikát folytatják önök az egész vonalon. (Élénk tetszés és helyeslés balfelöl.) T. képviselőház! Még van valami a választásokat illetőleg, és ez lesz az utolsó, hogy megnyugtassam az urakat odaát, (Halljuk! Halljuk!) s ezt azért hozom fel, mert azt tapasztalom, és azt tapasztalják mások is, hogy Magyarországon mindig jobban és jobban elhomályosul a haza fogalma. Eddig a hazáról beszéltek az emberek és énekeltek a költők, hazaszeretetről beszéltek és attól hevültek az emberek. Ma a haza helyébe az államot állítják (Ügy van! balfelől.) elannyira, hogy nemesak a miniszterelnök úr, vagy nemcsak a miniszter urak> hanem már az utolsó falusi bíró is az állami tekintélyre hivatkozik, és ha nem mondja is szóval, de úgy cselekszik, hogy l'état c'est moi. »Az állam én vagyok!« (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Fényes bizonyítékát fogom ennek azonnal adni a szabadkai polgármester úr történetével. (Halljuk! Halljuk!) Tudja mindenki^ t. ház, hogy a választási lisztákat leírni szabad és azokat kiadni kötelesség. De ez csak a törvényben van megírva. Azonban ez a törvény, mint általában a választásra vonatkozó törvény, irott malaszt, a melyet akárhányan büntetlenül megsérthetnek. Ezen választási lisztát akarta leírni a szabadkai prépost í 895 ben az 1896-iki választásra, és azután a következő évre is. Felolvasom a választás jogában sértést szenvedett prépost úrnak, az elnökjelölthez, a nagyméltóságú belügyminiszter úrhoz beadott kérvényét. El van mondva ebben minden bőven, értesülve lesznek általa mindenről (olvassa): »Én tisztelettel alulírott a múlt évben a választási lajstromok iránt érdeklődvén, azokat azon időben, midőn közszemlére voltak kitéve, a törvény által mindenkinek megadott jognál fogva lemásoltatni óhajtottam.« Még ily naiv volt akkor s azt gondolta, hogy ez oly könnyen megy. »E törekvésemben azonban a szabadkai polgármester Mamusich Lázár hivatalos hatalmával visszaélve, a legczinikusabb és legdurvább módon megakadályozott és mai napig is akadályoz. Nem hiszem, hogy az egész országban párját lehetne találni azon eljárásnak, melyet Mamusich Lázár a törvénynyel szemben elkövetni merészkedik. Nyomról-nyomra, lépésrőllépésre fogom elmondani azon cselekményeket, melyekkel Mamusich Lázár polgármester a törvényeket részint kijátszotta, részint pedig azokat nyíltan megszegte. Szabadka városának 75,000 lakója nyolcz városi körre és 17 külső kerületre oszlik fel, mely négy-négy városi körbői és több kerületből álló két országgyűlési választó kerületet képez. A Mamusich Lázár polgármester és Páncsich Alajos helyettes adótiszt által temérdek névferdítés és a kor téves felvételével összeállított névsort a leírás megnehezítése végett még a közszemlére kitétel előtt két füzetbe kötötték, úgy hogy a 25 apróbb körből álló két választókerület lajstromait egy időben csak két ember vehette kezébe. Midőn a névsor í895. július 5-től 15-ig közszemlére kitétetett, kiküldött négy írnokom egy nap délutánján két részre oszolva akadálytalanul másolta a névsort, a leírás második napján már a polgármesternek annyi kortese, névszerint Térbe Vincze, a polgármester személyes lapjának szerkesztője, Kecskés Antal, Milassin Ignácz volt városi pénztárnok, Zakob-