Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-381

881. oruágoe ülés 1898. 4eeEemfcer 28-én, c»Üt5rt5kSn, ^73 csich Lajos ha polgármester sógora, Tary József tanító Btb. jelent meg a névsor leirására, hogy a felügyeletet gyakorló Zakobc*ich Gyula városi aljegyző s a polgármester sógora hivatkozva az igényt bejelentettek nagy számára, négy kikül­döttemnek csak 20 perezre engedte át a két kerület névsorát. A 20 perez elteltével a fel­ügyeletet gyakorló aljegyző öcscse Jakobcsich Lajos vette kezébe mindkét kerület névsorát, írnokaink kérték az aljegyzőt, hogy mivel öcscse egyszerre ágy sem Írhatja mindkét kerület név­sorát, engedje át nekik az egyiket, vagy a másikat, de az aljegyző azzal utasítá el a ké­relmezőket, hogy a soros tetszése szerint írhatja az egyiket, vagy a másikat. Kiküldötteim rövid idő múlva Mamusich Ágost ügyvéddel tértek vissza, ki az egy szál leíró által igénybe nem vett kerület névsorát kiküldötteim részére köve­telte; az aljegyző azonban karhatalommal fenye­tődzve, kiutasította az ügyvédet, ki egyúttal a központi választmánynak is tagja. Mamusich ügyvéd erre sürgöny útján kért orvoslást a bel­ügyminiszternél, s miután választ nem kapott, harmadnpp írásban terjeszté fel panaszát a bel­ügyminiszterhez; de mindezeknek sorsáról máig sem kapott értesítést. A leirás harmadik napján felszaporodott leíró felek czíméu négy kiküldöt­temnek csak 13 perezre engedték át a névsort. Midőn az utánuk jövő Térbe Vincze a névsorok mellé tilt, kiküldötteim tekintettel arra, hogy elejéről kezdi a kerületek valamelyikét, föl­ajánlották neki az általuk már elkészített má­solat részt, kérve őt, hogy engedje őket ez alatt tovább folytatni a munkát, azonban eluta­síttattak. Midőn Lipozsencsich Lázár ügyvéd megbízottja fogott a leíráshoz, az én megbizot­taim társul szegődtek mellé, de Jakobcsich al­jegyző eltiltotta őket ágy az írástól, mint a diktálástól ; midőn megbizottaim arra hivatkoztak, hogy a törvény ezt nem tiltja, Jakobcsich azt felelte: most én szabok törvényt. Antunovich József országgyűlési képviselő megbízottja a városi hetedik kör névsorát kezdte másolni, az aljegyző ettől azzal tiltotta el, hogy megbízója az első kerületben lakván, a második kerülethez tartozó hetedik körhöz semmi köze. Negyedik nap már csak kilencz perezre, ötödik nap hét perezre, végül öt- perezre kapta ki négy kiküldöttem a névsort. A Julius 5-től 15-ig terjedő időre eső két vasárnapon a leirás nem engedtetett meg. Ily módon lehetetlenné té­tetett a névsor lemásolása, és lehetetlenné vált a nagyszámban hihagyott polgárok jogának fel­szólamlás útján való biztosítása is. A mindazon­által benyújtott fellebbezés névsorhiányában csak találomra állítatott össze, s így eredményre nem vezetett. Ezen eljárást leírva és egyes részeire tanúimat, névszerint Harangozó József, Budano­IÉPVB. KAPLÓ. 1896 — 1901. XIX. KÖTET. vieh Lajos, Nagy Lajos, Koppéi Soma urakat megnevezve, beadványommal a központi bizott­sághoz fordultam, hol panaszlevelet augusztus 5 én 60. szám alatt vétetett fel, kérve sürgős intézkedést, hogy a névsort leírhassam, továbbá új reklamáczionális idő kitűzését, mielőtt szep­tember hava bekövetkezik; végííl kértem, hogy a panaszlott eljárást megvizsgálni és megfelelő leg intézkedni szíveskedjék. A központi bizottság azonban kérvényemet nem tárgyalta. Miután ta pasztalásból tudtam, hogy a polgármesterhez hiába fordulok, Schmausz Endre főispán úr pedig augusztus hónapban foglalván el székét, az ügyek­ben még tájékozatlan volt, nehogy a különben jóakaratot mutató főispánt indokolatlanul zaklas­sam, csak október 20-án fordultam hozzá pana­szommal és sérelmemmel. Biztosított arról, hogy a névsort megkapom és kérvényemet tárgyal­tatni fogja. Miután azonban panaszlevelem még november 14-én is elintézetlen volt, a főispánhoz intézett beadványban sürgettem a tárgyalást, mire ismét élő szóval biztosított a kedvező el­intézésről és csak a polgármester sajtópereire való tekintetből kért türelemre. 1896. év első napjaiban a főispán úr ismét élő szóval gratulált, hogy a központi választmány kérvényemnek helyt adott és a név­sor leírását megengedte. A határozatról szóló végzést január 14-én 1896. központi választ­mányi szám alatt kaptam meg, melyből láttam, hogy a polgármester embereiből álló központi választmány a névsor feletti jogkörének utolsó napján, deczember 3í-én a polgármester elnök­sége alatt intézvén el ügyemet, azt csak a be-. vádolt polgármester előadásából ismerte meg és a sérelemről tudomást sem véve, hozta meg a határozatot, melyben a polgármester eljárását helyesli és engem kérelmeim legszerényebb ré­szével a leirhatással ugyanazon polgármesterhez, mint a tanács elnökéhez utasít, ki a leirhatást a közszemlére kitétel idején is furfangosan le­hetetlenné tette. Ezen körülmény és a mellékelt végzés ingatag szavai miatt még a leirhatást is kétségesnek tartva, nyilt batáridő alatt 1896. január 28 án 206/1896. tanácsi szám alatt a belügyminisztériumhoz fellebbezést nyújtottam be, ez azonban a városi tanács által nem terjesztet­vén fel, február 23-án 234. postai feladó- ve vény mellett közvetlen a belügyminiszter úr ő exelen­cziájához fordultam panaszommal, kérve, hogy ügyemet felpar, ncsolni és megfeíelőleg intézkedni kegyeskedjék. Miután azonban Smausz Endre főispán űr még ekkor is biztatott, hogy a név­sort leirhatom, még január 14-én a városi ta­nácshoz fordultam a névsornak a központi választmány 1/1896. szám alatti határozatában kilátásba helyezett leirhatásáért. Sejtelmem nem esalt, mert a tanácsnak 1896. január hó 25-én K

Next

/
Thumbnails
Contents