Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-367

367. országos ülés 1898. november 28-án, hétfőn. S! is azon nézetben van, hogy a kiegyezési javaslatokat, úgy, a mint azok most már a bizottságokban letárgyalva a ház asztalán feküsznek, mielőbb tárgyalás alá vegyük. Ma is ebben a nézetben vagyok; . , . Hock János: De holnap már nem lesz! (Nagy derültség a bal- és széUö haloldalon. Halljuk ! Halljuk!) B. Bánffy Dezső miniszterelnök:... hozzájárulok ahhoz, hogy a kiegyezési javaslatokat mielőbb tárgyalás alá vegyük. Egy eltérés van azonban az én nézetem és a t. képviselő úr határozati javaslata között. Ezen eltérés abban áll, hogy a képviselő úr a kiegyezési javaslatokat kívánja tárgy altatni, (Mozgás és zaj a balés szélső baloldalon. Elnök csenget.) a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak a napirendről való levétele mellett. Én abban a nézetben vagyok, hogy az ország imminens érdeke parancsolja, hogy az indemnityről szóló törvényjavaslatot igenis tárgyaljuk le (Egy hang balfelöl: Nem kap levegőt! Mozgás. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) és pedig igen sürgősen, azonban ha a t. képviselő nrak azon nézetben vannak, hogy a kiegyezési javaslatok is felette sürgősek, én távol állok attól, hogy ennek útját álljam, (Egy hang a szélső haloldalon; És visszalép!) és szívesen hozzájárulok ahhoz, hogy akár az ülések meghosszabbításával, akár pedig parallel ülésekkel a kiegyezési javas latokat is tárgyaljuk. (Folytontartó, nagy zaj és ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Azt gondolom, t. ház, ha olyan fontos és nagyjelentőségű az, hogy ezen kérdések itt mielőbb tárgyaitassanak, (Folytonos zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) hogy a ház szívesen meghozhatja azt az áldozatot, hogy naponta ne négy, hanem hat vagy nyolcz órán át foglalkozhassak e kérdésekkel. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Egy ebben a formában esetleg teendő javaslatot igen szívesen támogatnék. Ki ezt nem akarja, az hordja a felelősséget. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Polónyi Géza: T. ház! Elnök: Mihez kivan szólani? Polónyi Géza: A házszabályokhoz kérek szót! (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. FelMáltások balfelöl: Mondjon le! Nagy zaj jobbfelöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Polónyi Géza: T. ház! Csak félreértést akarok kizárni és mély tisztelettel kérdeni az elnök urat, hogy ez konkrét indítványnak tekintendő-e? (Nagy zaj.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Nem tettem indítványt! (Derültség és zaj a hal és szélső baloldalon.) Biró Lajos: Már megint furfangoskodik! (Nagy zaj.) Polónyi Géza: Akkor nincs szavam. Nyegre László jegyző: Mezei Mór! Mezei Mór: T. képviselőház! (Hosszantartó zaj a bal-és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Szalay Károly képviselő urat rendreutasítom örökös közbeszólásaiért. (Zaj. Halljuk! Halljuk a jobboldalon.) Méltóztassanak csendben lenni, akkor meghallgathatják a szónokot. Mezei Mór: T. képviselőház! Megvallom, hogy feladatomat felette megnehezítette gróf Apponyi Albertnek imént bevégzett szónoklata, mert olyan benyomás alatt, a milyent az ő általa vázolt lelkiállapot rám tett, olyan rezignáczióval szemben, annyi lemondással és kétségbeeséssel, ágyszóiván politikai hattyúdallal szemben . . . (Igaz! ÍJgy van ! a jobboldalon. Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Én nem tudom, t. ház, ha gróf Apponyi Albert képviselő úr itt palám et publice azt mondja, hogy pártja komolyan foglalkozik azzal a kérdéssel, vájjon általában mi czélja van az itt maradásnak, akkor én gróf Apponyi Albert iránt viseltetem annyi tisztelettel, hogy ezt komolyan veszem. Ha önök nem veszik komolyan, feleljenek önök érte. (Helyeslés a jobboldalon. Folytonos zaj a bal- és szélső baloldalon. Elnök csenget.) Engedelmet kérek, mentül sűrűbbek a közbeszólások, annyival kevésbbé vagyok abban a helyzetben, hogy reflektáljak rajok. (Halljuk! Halljuk!) Ebben a vitában erről az oldalról részt venni nem lehet a nélkül, hogy kritika tárgyává ne tegyük azt a felirati javaslatot, melyet — azt hiszem — nem vétek a. történeti hűség ellen, ha mint a t. nemzeti párt emlékiratát, mint az ő panaszainak foglalatját jellemzek és ennélfogva nem is foglalkozhatom mással, mint azzal a kérdéssel . . . Polónyi Géza: Hát mi nem írtuk alá? Mezei Mór: Megengedem, hogy Polónyi Géza képviselő úr is ott van hátul; de az a nemzeti párt felirata. (Derültség jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) Elnök: Ha minden oldalról beleszólnak, akkor teljes lehetetlen csendet tartani. Fel fogom az ülést oszlatni. Mezei Mór: Nem méltathatom ezt a felirati javaslatot más szempontból, mint hogy jogosultságát a nemzeti párt helyzetének szempontjából bíráljam meg. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Mezei Mór: T. képviselőház! Általában véve emberi dolog az, hogy a kit szerencsétlenség ér, keresve keresi az eseményeknek okozóját, hogy azoknak a sorscsapásoknak okát magáról elháríthassa és önönmaga előtt is igazolhassa azokat, mint olyanokat, a melyeknek előidézésé-