Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-367

13 367. országos ülés 1898. november 28-án, hétfőn. ér azt a mélyen átérzett felhívást, hogy emlé­kezzünk meg arról, hogy mindnyájan magyarok vagyunk, egy nemzetnek fiai és ne marezangol­juk egymást. Szentiványi Árpád: Talmi magyarok! Gr Apponyi Albert S És velünk szem­ben szegzik a közvéleménynek azt a meg­nyilvánulását, a mely a törvényhatóságoknak ismert köriratában foglaltatik, ezt nem a t. elő­adó úr, hanem Pulszky Ágost és mások. Hát, t. ház és t. előadó úr, igen szép dolog az, em­lékeztetni arra, hogy mindnyájan magyarok va­gyunk, egy nemzetnek, veszélyektől körülvett, sokat ostromolt, sokat szenvedett, saját létében is gyakran megtámadott nemzetnek a fiai, a kik közt nem jó, ha olyan ádáz harcz dúl, a mely kölcsönös megértést és bizonyos pillanatokban szükséges összműködést lehetetlenné tesz. Ez igaz, t. képviselőtársam, csakhogy én azt kí­vántam volna, hogy erről a nagy igazságról önök is megemlékezzenek. Mert mikor mi itt felpanaszoltuk és adatokkal előadtuk száz meg száz, ezer meg ezer magyar ember jogainak eltiprását; mikor mi itt előadtuk, hogy válasz­tóknak tömegeit mint a bűnösöket csendőrök viszik a vesztőhelyre, mikor előadtuk, hogy a meggyőződésükhöz hü választók mennyit szen­vednek némely helyen a közigazgatás részre­hajlása miatt; mikor előadtuk, hogy választók tömegei joguktól megfosztatnak választási elnö­kök eljárása által, egyszerűen fegyveres erővel elkergettetnek: akkor miért nem jutott t. kép­viselőtársamnak eszébe, hogy végre ezek is magyarok, hogy ezeknek is vannak jogaik, hogy ezeknek a jogait is meg kell védeni épúg-y, mint azokét, a kik a saját pártjukhoz tartoznak s akkor miért vonták meg a körvonalat akként, hogy kormánypárti magyarnak jogaiért és érde­keiért igenis helyt állunk, de szerencsétlen el­lenzéki páriát tiporhatnak, gyötörhetnek, kerget­hetnek, egyetlenegy ember sem mozdult meg miattuk. (Éljenzés és taps a hal- és szélső bal­oldalon.) Hát, t. ház, én kívánom azt a büszke szo­lidaritást magyar és magyar ember között; kívá­nom a mi nemzeti organizmusunknak azt az összefüggését, azt az egységességét, hogy a mi legkisebb jogsérelme egy legszegényebb, leg­kevésbbé tekintetben részesülő niagj-ar emberen ejtetik, sőt mentül szegényebb, mentül védtele­nebb, annál inkább, 15 millió magyar ember magáévá tegye azt a sérelmet, (Éljenzés és taps a haloldalon.) úgy, hogy minden magyar hon­polgár ugyanazzal a hangsúlylyal, a melylyel a régi római azt mondta: Civis Romanus sum, azt mondhatná: magyar ember vagyok, a ki engem bánt, az egész nemzetet bántja ... Tisontai Soma Í Tolonezkocsi-rendszer ! Elnök (csenget): Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert: Én kívánom ennek a szolidaritását, de arról az oldalról, hol e szo­lidaritásnak törvényeit megtagadták akkor, mikor a legeklatánsabb, legvérlázítóbb, legdurvább jog­sérelmekről, honpolgárok jogai eltiprásáról, jogaik­ból való kifosztásáról volt szó, arról az oldalról, hol soha egy embert sem tudtunk találni, a kinek lelkiismerete fellázadt volna, vagy — ha fel­lázadt — legalább nem találtunk olyat, a ki e lázongó lelkiismeretének nyilt kifejezést adott volna és odalépett volna a magyar testvér jogai­nak védelmére: arról az oldalról hivatkozni arra, hogy mind testvérek vagyunk, a mikor csak egy a nemzet testén rágódó rossz kormányzat eltávo­lításáról van szó ; ez teljesen érthetetlen. (Hosszan­tartó, zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) S hivatkoznak azokra az ismert megyei kör­iratokra. Pulszky Ágost képviselő úr nagyon zokon veszi tőlem s a felirat aláíróitól azok értékének kicsinylését, és ezzel együtt még vala­mit vesz zokon : azt a passzust, a hol azt mondjuk, hogy a nagyobb városokban a tisztviselők és egyéb függő exiszteiicziák nagy hányada a füg­getlen polgárok szabad akaratnyilvánítását illu­ziórussá teszi. (Úgy van! balról.) Ebben a kép­viselő úr a városi elem kicsinylését, lenézését látja. Engedelmet, épen e független városi pol­gárság érdekeit szolgáljuk. Mi ép azt panaszoljuk fel, hogy ez a friss lüktető elem hiányzik alkot­mányunkból, melyet a városi polgárság akaratá­nak megnyilvánulása oda bevihetne. Azon panasz­kodunk, hogy e városi polgárságot alkotmányos jogai gyakorlásában elnyomja egy egész moles, azoknak molese, a kiket én őszintén sajnálok, mert minduntalan kenyerük elvesztése és politikai meggyőződésük megtagadása közé vannak állítva. Ez nem támadás, ez védelem. De térjünk át azokra a megyei feliratokra. A közállapotok jellemzéséhez tartozik és azért elmondani nem­csak szabad, hanem kell is, hogy a megyei bizottmányoknak igen nagy része micsoda ele­mekből áll. A ki a megyei életben részt vesz, látja a megyék legnagyobb részében, hogy egy­egy törvényhatósági választás ma már redukált mértékben a képviselőválasztásokéhoz hasonló eszközökkel és hasonló körülmények között foly le. A hivatalos elem elárasztja a megyei bizott­mányokat, (Élénk helyeslés a baloldalon.) meg­engedem, sok tekintetben a független társadalmi elemek és az ellenzékiek indolencziája folytán. De minden törekvésünk arra, hogy az inkompa­tibilitási elvnek a törvényhatósági bizottságokra való méltányos kiterjesztése által azok függet­lensége biztosíttassák, mindig visszautasítással találkozott. Némely megye bizottsága többségében hivatalos és függő elemekből áll. (Élénk helyes­lés a baloldalon. Ellenmondások jobbfelöl. Felkiál-

Next

/
Thumbnails
Contents