Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-379

879. országos ülés 1898. áeeiember 20-án, kedden. 229 ben a kérdésben május i-én túl nem lehet? Báró Bánffy Dezső isehll utazása után valamennyi kormánypárti lap, bizonyára az a lap is, a melynek Hegedüs Sándor t. képviselőtársain egyik főmunkatársa, trombitaszóval fújták: ha pedig gróf Thun álláspontja győzne, hogy itt új provizórium kell, akkor feltétlenül bekövetkezik báró Bánffy Dezső miniszterelnök lemondása. (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ma már Hegedüs Sándor képviselő úr is beismeri, hogy máskép, mint provizóriummal, a kérdést semmiféle kormány megoldani többé nem lesz képes. De hát miért nem mondták ezt akkor, a mikor az 1898 : I. törvényczikket megalkották? Erkölcsileg és parlamentáris politikai formák szerint sem lehet megadni báró Bánffy Dezső kormánya számára, hogy az az ember, a ki mindent rátett e kérdésre, sőt törvényt alkotott, állását kötötte ahhoz, hogy több provizórium nem lesz, hogy az ma egy provizóriummal álljon elő itt és még milyennel? (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Azt mondta gróf Csáky Albin képviselő úr, hogy helyes volt, hogy a miniszterelnök úr eddig a quótárÓl nem nyilatkozott, helyes volt, hogy a kiegyezés kérdésében meg így nyilatkozott. Bocsánatot kérek, mi azt kívántuk és kívánjuk most is, hogy a kormány, a melynek legalább is úgy mint nekem, előre kellett látni azt, hogy január 1-éig Ausztriában abból a javaslatból törvény nem lehet, mondja meg, hogy az esetre, ha abból ott törvény nem lehet, milyen álláspontot fog elfoglalni? (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ma már deczember 20-dika van, tudják önök, t. képviselő arak, hogy mit szándékozik a magyar kormány tenni? (Egy hang a szélső baloldalon; Maga sem tudja!) Mert mi nem tudjuk. Hát mi egyéb ez, mint vakon bízni egy kormányban, a mely egy perczig sem szolgált rá, hogy bizalommal viseltessék valaki iránta! Az országot kényszerhelyzetbe sodorja azzal, hogy még deczember 20-án sem tudja az ország — holott mindenki tudja, hogy az osztrák Reichsrat január közepéig fog elnapoltatni, tehát alkotmányos úton a javaslat törvénynyé odaát nem lehet, — mit szándékozik tenni a kormány január 1-én túl? (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Személyes faarcz az, midőn mi látjuk az 1867 : XII. törvényezikknek úgynevezett garancziális részeit halomra dőlni? Vagy itt van a védelmi bizottságban történt tény. A nemzetnek újonczmegajánlási joga egy olyan kardinális biztosíték az 1867 : XII. törvényezikkben, a melyet érintetlenül hagyott eddig még korszellem is, melyet Tisza Kálmán peesételt meg az ő politikájával. És mit látunk? Daczára annak, hogy a magyar országgyűlés 1879. deczember ' 18-án a képviselőházi ülésben jegyzőkönyvbe vétetni rendelte azt, hogy mindaddig, míg az újonczjutalékot megállapító közös törvény szentesítve és promulgálva nincs, addig az újonezmegaj áldásról szóló törvényt tárgyalni sem szabad : a mostani véderő-bizottság . . . Thaly Kálmán: Csak a többség! Polónyi Géza: . . . igen, többsége, báró Bánffy Dezső aegise alatt összecsapja a két külön törvényjavaslatot, hogy kijátszásával a házszabályoknak, miután itt a bizottsági jelentések tárgyaltatnak és nem a törvényjavaslatok, a ház még abba a helyzetbe se juthasson, hogy a két törvényt külön tárgyalja. Mik ezek? Személyes dolgok? Midőn mi az alkotmánynak fundamentális intézkedéseit rútul megszegve, megtámadva látjuk egy kormány által, midőn a választási jogot, midőn a közerkölcsiséget és a szavahihetőséget látjuk koczkáztatva: akkor mi nem személyes harezot viselünk, hanem viselünk egy harezot a nemzet érdekében és annak az állásnak méltósága érdekében, a melyről azt kívánjuk, töltse azt be olyan férfiú, a ki, ha nem is egy véleményen van velünk, mint politikai ellenfeleivel, de egy tiszteletreméltó múlt, egy becsületre méltó jelen biztosíték számunkra, hogy mi is tisztelettel közelítsünk hozzá. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és ssélső baloldalon.) Egyébről is akartam megemlékezni, de rátérek az égető kérdésre, mert az idő előrehaladott. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Igaza volt-e annak a hareznak ? Jól ismertük-e mi önöket tisztelt képviselő urak, és jól ismertük-e báró Bánffy Dezsőt? Ha kellett hozzá még bizonyíték, hogy a nemzet egy átok súlya alatt görnyed azóta, mióta Tisza Kálmán stigmatizálta a magyar nemzetet, (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) ha kellett még hozzá bizonyíték, hogy itt nem Bánffy Dezső és Perczel Dezső kormányoznak,, hanem a párt megmentésére vállalkozott közvitéz, a kinek akarata egyedül döntő önök előtt és döntő még a miniszterelnök úr előtt is, akkor megkaptuk e bizonyítékot most, a felelősség nélküli sötét kamarából való kormányzásnak azon rendszerében, a mely mint politikai bohózat vagy a pártönzésnek paroxizmusa látott napvilágot aznap, midőn egy már most post festum manifesztumnak bélyegzett törvényjavaslatot szerkeszt. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és ssélsö baloldalon.) Hiába, a gondviselés őrködik e nemzet felett, őrködik még önök felett is. Mert a gondviselés kellett ahhoz, hogy míg ezelőtt kéthárom héttel az ellenzék akcziója fejében csupán egy arra a székre nem méltó kormányelnök bukásáról lehetett szó, ma már a gondviselés ujja megmutatja, hogy »te nemzet neked békés