Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-379

230 87S>. országáé Ués 1898, deciember 2(Wán, kedden. fejlődésed addig, míg Tisza Kálmán intézi ügyeidet az országban, nem lehet!« (Élénk helyeslés, éljenzés és tays a bal- és széhö baloldalon. Elnök csenget.) Mert százszor fogom ismételni, mindaddig, mig annak ismétlése többé szükséges nem lesz: Fraus regnavit, nulla fűit pax, nulla honestas. (Úgy van! a Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Wittmann János: Most már csupa nulla! (Derültség a bal- és szélső haloldalon.) Polónyi Géza; Hát teljesen igaza van gróf Apponyi Albert képviselő urnak, hogy ha egyéb nem volna, mint az a puszta merénylet melyet most már a háznak is bemutatott törvényjavaslat igazol a nemzet szine előtt: még az is elég lenne arra, hogy az ellenzék az alkotmány által biztosított minden fegyverrel, sőt ha kellene, még azon túl is, megvédelmezze azt az alkotmányt, melyet ily módon orvul akarnak megtámadni. (Úgy van! Ügy van! a bal és szélső baloldalon) Hát a t. képviselő urak sorsukat el nem kerülhetik. Hallom én a lelkiismeret ítélőszékének eleven szavát feldobbanni. Mert hányan mondják nekem, de hányan, hogy hiszen csak azért irtuk alá, mert tudtuk, hogy benyújtva sohasem lesz! Hányan küzködnek lelkiismeretükkel, hogy ezt a parlamenti törvényhozási bohózatot talán a magyar parlamentben még sem szabad eljátszani! Tudom, tiszteletükre, becsületükre válik, hogy megszégyenelték ezt a tettüket. Én köszönettel tartozom Szentiványi Árpád t. képviselőtársamnak, hogy felolvasta ma ezt a törvényjavaslatot, és felolvasta messze intő például a jövendő nemzedék számára azoknak a neveit is, a kik meg lesznek örökítve a képviselőház naplójában, hogy tudja meg a nemzet, kik voltak azok, a kik merénylő kezöket ráemelték a hazának alkotmányára! (Élénk helyeslés. Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Valóban szabatosabb rövidséggel és helyesebben jelezni ezt a törvényjavaslatnak nevezet manifesztumot, mint a hogy azt gróf Csáky Albin t. képviselő úr tette, nem is lehetséges. Annak a lapidáns rövidséggel való elítélésébenJiogy az párttörvény : ebben benne van minden, a mit róla elmondani lehet. Nem is szándékozom én azzal bővebben foglalkozni, még kevésbbé annak indokolásával; ha időm lett volna rá, szívesen meg tettem volna. (Halljuk! Malijuk! a bal- és szélső baloldalon.) Néhány észrevételt mégis engedjék meg, hogy koczkáztassak. Azt a javaslatot, melyet törvényjavaslatnak bélyegeznek, és most manifesztumnak elkeresztelnek, meg kell világítani az ő alaki létrejövetele szempontjából. Mit látunk ? Bármennyire sajnálom és — mint felebarát méltó részvéttel viseltetem az illető képviselőtársaim iránt, de lehetetlen, hogy a hisztorikum szempontjából hozzá ne tegyek ahhoz, a mit Szentiványi Árpád t. képviselőtársam felolvasott, még annyit, hogy az aláírók közt van egy, a ki nagyfokú idegbetegnek ismeretes, a másik pedig, a ki elmezavarban szenvedő egyén, magát már azóta agyon is lőtte. A külső körülmények közé tartozik az is, hogy egy gróf Csáky Albin, egy szavahihető ember az ő komolyságával mondja a t. törvényhozás szine előtt, hogy igaz, hogy közölték vele ezt a javaslatot, de hogy mikor lesz az a pártkonferenczia elé bocsájtva, azt már nem közölték azon férfiakkal, a kik önmagukban véve, mint gróf Csáky Albin, Szilágyi Dezső, Hieronymi Károly és a gróf Andrássyak az önök egész exiszteneziájának alapjai voltak, mert féltek e férfiak önállóságától, függetlenségétől és attól, hogy ez a pretorianus csiny nem sikerülhet. (Éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Hát megeshetett volna, — önök sokan lesznek, a kik mellettem tanúskodnak, mikor azt állítom, hogy megesett volna, — ha ott azon a konferenczián gróf Csáky Albinnak, Szilágyi Dezsőnek és Emmer Kornélnak felemelkedő szava felvilágosította volna önöket arról, hogy mi az, a mi itt botrányos módon terveztetik: lettek volna önök nem husszonkilenezen és harminczan, de dicsőségünkre mondva százan is olyanok, a kik ezt a javaslatot alá nem írják. (Élénk helyeslés balfelöl. Egy hang: Becsapták őket.) A jakobinus konvektikulum, a Tisza-Bánffyféle rendszer furfangjának szüksége volt arra, hogy ezen férfiak ne legyenek ott. De a gondviselés akarta, hogy ott ne legyenek, mert megvagyok győződve arról, hogy azon emberek, a kik így betudnak settenkedni egy pártnak meg nem érdemelt bizalmába, jól tudták azt is, hogy lehet megfutni egy ilyen cselekedet elől. Mert ne méltóztassanak elfeledni, hogy ennél a javaslatnál még az a furfang is érvényesült, hogy nem a miniszterelnök nyújtotta be a párt elé, alá sem írták a miniszter urak, csak a közvitéz és a párt emberei írták alá. Ma már Hegedüs Sándor t. képviselőtársamban megnyilatkozik az az aggodalom, hogy igaz, hogy a koronának, a felső háznak hozzájárulása is kellene egy törvényhez, a mely itt ennél a bohózatnál nemcsak hiányzik, hanem kilátásban sem volt véve. Benyújtatták Tisza Kálmán által, hogy még akkor is, ha a pártban kisebbségben marad, csak Tisza Kálmán blamálja magát, a kinek erre már úgy sincs szüksége nálunk, de önöknél még úgy látszik van. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert Bánffy Dezső még akkor is maradni akar, ha ez kisebbségben marad. (Derültség balfelől.) Érdekes dolog, a mit Hegedüs Sándor t. képviselőtársam mond. »Uraim én rettenetes nagy garaneziát követeltem, kértem, hogy ígérjék meg, hogy a házat el nem fogják napolni és nem fogják feloszlatni.« Ugyan kérem,