Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-367

867. országos ülés 1898. november 28-án, hétfőn. i; Polónyi Géza: Hát talán valami tisztes­séges dolog ez? Elnök: Polónyi Géza képviselő urat is rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelől. Zaj.) Polónyi Géza: Köszönöm,köszönöm.(Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert! T. képviselőház! Ennek a második esetnek, a kiegyezési provizó­rium létrejötte körűi történteknek elmondása visz engem oda, a hol én szerintem a helyzet­nek tulajdonképeni kulcsa és csomópontja rej­lik, ez visz engem oda, a honnan én a mi el­járásunkra nézve a szabályt, nem a megenged­hetőnek szabályát, hanem a mi kötelességünk­nek szabályát veszem. T. képviselőház! Mi nemzeti párt közre­működtünk, hogy 1898: I. törvényezikk létrejöj­jön, közreműködtünk azzal a feltétellel és azzal a szándékkal, hogy az 1867: XII. törvényezikk integritásán minden csorbának megejtését el­kerüljük akkorra is, a jövőr • is. Mi azért a tör­vényért és azokért az állapotokért, melyeket e törvény követel, erkölcsileg felelősek vagyunk az országnak; mi beszavatoltunk az országnak egész tekintélyünkkel, egész egyéni súlyunkkal, múltunknak egész tartalmával, hogy abban a javaslatban nincsen közjogi sérelem, és hogy biztosítékai vannak arra nézve, hogy abból köz­jogi sérelem nem íog támadni. Hát, t. ház, ezzel a szavatolással, a mi egész egyéni súlyunk és szavunk latbavetésével mi nem játszhatunk, mi nekünk minden rendelkezésünkre álló eszközzel követelnünk kell, hogy valósággá váljon az, a miért mi az ország előtt szavatosságot vállal­tunk. (Úgy van! Úgy van! bálfélől.) És hogyha bármi rendelkezésünkre álló eszközt elmulaszta­nánk ezen czélaak biztosítására, akkor mi az ország előtt kompromittáljak a mi szándékunk komolyságát, a mi garancziánk számbavehetősé­gét és mi több, megszegjük kötelességünket. (Ügy van! Úgy van! balfelól.) Azért lehetetlen nekünk hozzájárulnunk ahhoz, hogy az állami kiadások és bevételek feletti rendelkezés a kor­mány hatalmába bocsájtassék; lehetetlen ahhoz hozzájárulnunk, hogy a parlament ezt a leg­nagyobb hatalmi eszközt a kezéből kiadja mind­addig, míg teljes biztosítékot nem nyerünk arra nézve, hogy a mi tavalyi szavazatunk az ország kárára el nem ferdíttetik; mindaddig, a míg tel­jes biztosítékot nem nyerünk arra nézve, hogy a kiegyezési ügyben elöállható bármely fordulat mellett is érvényesülni fognak azok az elvek, a melyeket az 1867: XII. törvényezikk 68. íjából kifolyólag mi akkor kifejtettük és a melyekhez Önök akkor hozzájárultak. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Midőn azt teszszük, mi a legszigorúbb parlamenti alapon állunk. Mi nem a magunk meggyőződését akarjuk önökre reáerőszakolni; IÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XIX. KÖTOT. mi csak azt kívánjak, hogy az történjék, a mi az önöknek a meggyőződése is volt, mikor az 1898: 1. törvényezikket megalkották; mi csak azt kívánjuk, hogy az létesüljön, a mire nézve akkor megállapodtunk, a mire nézve az önök igéretét bírjuk; mi csak azt követeljük, a mi a törvényben benne van, hogy alkotmányunkon rést ne üssenek; mi egyáltalában nem azt kö-­veteljük, hogy újat adjanak a nemzetnek, hanem hogy a nemzettől el ne vegyék azt, a mi annak birtokában eddig volt. (Úgy van! Úgy van! bal­felől.) Hiszen lehet-e magában jogosabb követel­mény, mint ez? Éz ha ezt követelmény tárgyává kell tenni, ha azért küzdeni keli, hogy a törvé­nyek megtartassanak-e vagy sem, hogy az ígé­ret megtartassék-e vagy sem, ha az alkotmány integritása kontroverz kérdéssé válik; lehet-e akkor bizalomról vagy bizalmatlanságról be­szélni ? Nincs-e veszélyeztetve a nemzet jövő létének, vagy nemlétének kérdése ? Lehet-e az ily küzdelembe a doktori szubtilitásokat beíe­vegyíteni ? (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van ! balfelöl.) Sajátságos ezen küzdelem jelenleg, t. ház. Hiszen mi nem küzdünk hatalomért e pillanat­ban. A bizalmi kérdésnek akkor van helye, a mikor az egyik politikai árnyalat képviselői azt mondják, hogy mi a magunk politikai meggyó'­ződését akarjuk a hatalom polczára emelni. Erről ma nincsen szó. Hiszen ezt magának a felirat­nak természete zárja ki, sőt Pulszky Ágost t. képviselőtársam ezért gúnyolódik a felett, hogy ennek a feliratnak a megszerkesztésében és be­adásában résztvesznek oly ellentétes árnyalatok és pártok, a melyek ma nem is gondolhatnak arra, hogy együtt hatalomra juthassanak. (Úgy van! a baloldalon.) Nem is erről van szó, hanem arról, hogy az önök sorából, a többségnek sorából alakuljon a kormány, de olyan, a mely előtt — a felirat­nak szavaival szólva — a korona és a nemzet jogai egyaránt szentek, az önök soraiból alakul­jon egy oly kormány, a melylyel a kisebbség tárgyalhat és megállapodhat abban a tudatban, hogy a tárgyalások eredménye és a megállapo­dások előtte is olyan szentek lesznek, mint a mily szentek voltak a kisebbség előtt. (Helyes­lés balfelól.) És a mit tenni nemcsak hiba, de bűn volna akkor, ha a hatalomért való küzde­lemről van szó, azt megtenni nemcsak megenge­dett, de kötelesség lehet akkor, mikor nem a hatalom feletti versengésről, hanem csupán a hatalom törvényes és igazságos kezelésének, a törvények megtartásának biztosításáról, az alkot­mány integritásinak megvédéséről van szó. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) És ezzel szemben szegzi nekünk először Hegedüs Sándor t. képviselőtársam, az előadó

Next

/
Thumbnails
Contents