Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-379
214 879, országos ülés 1898. deczember 20-án, kedden. hiven ragaszkodtunk és ezután is ragaszkodni fogunk, és azután politikai lelkiismeretünk, (Helyeslés hatféléi.) a melynek tisztasága bennünket minden tekintetben megnyugtat. (Élénk helyeslés, éíje> zés és taps bal felől.) Nyegre László jegyző: Hegedüs Sándor! (Felkiáltások a baloldalon : Halljuk Bánffyt! Mondjon le! Ki vele! Nagy saj. A korelnök csenget.) Hegedüs Sándor: T. ház! Ha nem is szándékoztam volna beszélni, azon szép nyilatkozat után, melyet az imént hallottam, kötelességem lenne nyilatkozni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Engedje meg a t. ház, hogy szigorúan az objektivitás terén maradva, a helyzetre vonatkozólag én is röviden nyilatkozzam. Mielőtt azonban ezt tenném, miután tulajdonképeni tárgya a tanácskozásnak az elnökválasztás és a Kossuth Ferencz t. képviselőtársam által erre vonatkozólag benyújtott utasítása, méltóztassék megengedni, hogy egy-két szóval erről nyilatkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Teljesen osztom gróf Csáky Albin igen tisztelt képviselő úrnak erre vonatkozó nyilatkozatát és azt hiszem, elhibázott dolog ilyen utasítást adni az elnöknek, miután nekünk csak egy utasításunk van: a paragrafusokba foglalt házszabály, a melyet kötelessége megtartani elnöknek, többségnek, kisebbségnek egyaránt, és a háznak kezében van az ellenőrzés. (Nagy zaj és ellenmondás balfelöl.) Ha a házszabályokat az elnök nem helyesen magyarázza, vagy alkalmazza, a kritika joga megvan és lehet azt érvényesíteni. Blaskovics Ferencz: Miért túrták ki Szilágyit? (Zaj.) Hegedüs Sándor: De nézetem szerint Kossuth Ferencz t. képviselőtársam nemcsak ezt a hibát követte el, de olyan állításokra alapította ezt az indítványt, a melyet általában a ház autonóm jogainál fogva elfogadni, azt hiszem, senkisem fog. Mert ő azt mondta, hogy a kormány kötelessége őrködni a felett, hogy a parlamentarizmus egyik legfőbb feltétele, a részrehajlatlanság az elnökben biztosíttassák. Bocsánatot kérek, nekünk nem a kormánypárt és a kormány ad elnököt, (Nagy zaj és felkiáltások balfelől : Dehogy nem!) és nem a kormány kötelessége az elnök részrehajlatlansága felett őrködni, hanem az egész háznak. Ennek következtében azt hiszem, hogy Kossuth Ferencz t. képviselőtársamnak úgy alaptétele, mint indítványa teljesen elfogadhatatlan és ahhoz nem is járulok. Azonban mi sem jellemzi inkább a helyzetet, mint az, hogy egy ilyen inczidenst arra használunk fel, hogy a politikai helyzetről egy általános és beható vitát folytassunk. De ha nem is mi kezdeményeztük ezt, kötelességünk annyiban, a mennyiben az objektivitás határai közt a kellő felvilágosításokat a mi álláspontunkra vonatkozólag a t. háznak megadhatjuk és a t. ellenzéket, a mennyiben lehet, fel világosithatjuk, egész rövidséggel nyilatkozni. Gróf Apponyi Albert tegnapi beszédében előadta a kronológiáját annak, hogy tulajdonképen az ellenzéki akczió, a mint ő mondja: az úgynevezett obstrukczió, hogyan keletkezett szeptember óta és azt elsősorban a kormánynak a kiegyezésre vonatkozó álláspontjához kötötte. És csakugyan kronologieze a dolog így áll. De azt hiszem, nagyon megfigyelésre méltó, a mit e tekintetben gróf Csáky Albin az imént elmondott. Én az ő fejtegetéseihez ebben a kérdésben... Ivánka Oszkár: Szívleljék meg mindazt, a mit mondott, és akkor rendben lesz minden! (Zaj. Halljuk!) Hegedüs Sándor: Önök aligha szívlelik meg. Én azokhoz a fejtegetésekhez csak két adalékkal kivánok járulni. Nézetem szerint nemcsak azért nem nyilatkozhatott a kormány a kiegyezési tárgyalásokban esetleg beállható változásokkal szemben követendő és itt teendő intézkedéseire nézve, mert ezen törvényjavaslatoknak elfogadása, illetőleg tárgyalására nézve még minden remény eloszolva nincs, de egyszerűen a parlamenti rend értelmében sem, mert alternatív javaslatokkal a parlamentben dolgozni nem lehet, mert vagy az egyik javaslatot tartja fenn, vagy a másikat, de parallel azt mondani: ha ez nem megy, fogom proponálni a másikat, az nézetem szerint egyáltalában nem helyes. Horánszky Nándor: Hát az 1898. I. törvényezikk mivel foglalkozott ? Az nem volt alternatív ? Hegedüs Sándor: Engedelmet kérek, nem! A másik adalék pedig a kormánynak a hozzá e tárgyban intézett kérdések elől vonatkozó állítólagos kitérése. Bocsánatot kérek, az a magyarázat, a melyet a múlt év végén az 1898. I. törvényczikk jelentőségére és következményeire nézve úgy gróf Apponyi Albert, mint Horánszky Nándor képviselőtársaim adtak, az egy kis, nem egészen figyelmen kívül hagyandó eltérést tartalmaz. Nekem nem volt alkalmam akkor nyilatkozni, de most figyelmüket felhívom arra, miszerint Horánszky Nándor képviselőtársam csaknem egy órahosszat polemizált akkor nem velünk, hanem a szélsőballal. És milyen théma felett polemizált? A szélsőbal azt következtette az 1867. XII. törvényczikk 68. §-ából, hogy az imperative rendeli, miszerint az önálló vámterületet fel kell azonnal állítani. Horánszky Nándor képviselő úr akkor tüzetes fejtegetésekbe bocsátkozott. Beszédjének minden erre vonatkozó passzusát nem akarom idézni, miután ez nem érdemleges tárgyalás s a t. házat azzal untatni nem kívánom, de egy paszszusát felolvasom azért, mert az kifejezi híven a
