Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-379

379. ©rsiágos ttlés 1898, kormány jelenlegi álláspontját is. Polónyi Géza t. képviselőtársammal szemben tette ezt a megjegyzést deczember 30-án és azt mondja: »Ismétlem tehát, hogy elvileg a prolongáczió kizárva nincs; a különbség csak az, hogy t. barátaim (A szélső baloldalra mutat) csak arra a czélra kívánják, a mely ezélt maguk elé tűztek, azoknak pedig, a kik nem állanak minden áron az önálló vámterület alapján, a maguk ezéljának keresztülvitelére ezt megadni nem hajlandók. (Élénk helyeslés a bal- és jobboldalon.) Sajnálom, de én itt nem találom fel sem az igazságosságnak, sem a méltányosságnak mértékét, (Helyeslés a jobboldalon.) mert, t. képviselőház, a prologácziót, reszpiriuniot, vagy nevezzék akárminek, igénybe venni arra a czélra, a mely czélt t. szomszédaink helyesnek tartanak, ez teljesen jogosult és helyes; de megtagadni ezen reszpiriumot másoktól azon czélok érdekében, a melyek érdekében ők magát a közgazdasági kérdést rendezni akarják: ez,t. képviselőház, nem egyenlő mérték. Ez azt jelenti, hogy a mi a mienk, az a mienk, és a mi a másoké, az is a mienk.« Ebben a szövegben egész tisztán fejezi ki t, képviselőtársam azt az álláspontot, a melyet, azt hiszem, az 1867 : XII. törvényczikk 68. §-ának értelmezésére és alkalmazására nézve a szabadelvű párt és a kormány a mai napig is követett és most is azou az állásponton áll. (Nagy zaj balfelöl.) Ennek következtében ne méltóztassanak kemény kifejezésekkel és vádakkal élni, mert mi egyebet ma sem teszünk, mint a mit Horánszky Nándor t. képviselőtársam múlt év deczember 30-án mondott. (Nagy zaj és ellenmondások balfelől. Halljuk! Halljuk! jobbról.) így tehát azt hiszem, hogy ebben a körülményben és ebben a tárgyban (Nagy zaj a balés szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) nincsen ok arra, hogy az ellenzék azokat a kemény támadásokat és vádakat intézze a kormány és a szabadelvű párt ellen, a melyeket intéz. (Igaz! Úgy van! a jobbóldalon.) Wittmann János: Ügy van, Szőts Pál szerint! (Nagy zaj jobbfelöl. Halljuk!) Hegedüs Sándor Azt mondja azután gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, hogy szeptember óta ugyanez volt a merituma a kifogásoknak a kormány ellenében, visszatérünk azokra ismételten októberben is, de közbejöttek inczidensek, a melyek újabb tápot adtak a vitának és hosszabbították azokat. Ez csakugyan így van ; egészen hiven idézi a Hentzi-ügyet, a mentelmi dolgokat, a választási visszaélések újból való felelevenítését, . . . (Nagy zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Szentiványi Árpád: Azon az alapon ülnek ott ma is/ (Zaj.) Hegedüs Sándor:... a miket kétségbe vonni deceember 20-án, kedden. ~2t5 nem lehet. És ne méltóztassék azt gondolni, hogy én most azt a helytelenséget követem el, hogy ezeknek igazolásába bebocsátkozom. (Zaj ég derültség balfelől. Halljuk! (Halljuk!) Ezeket, azt hiszem, ma nem tárgyaljuk, (ügy van! jobbfelél. Zaj a baloldalon.) De bocsánatot kérek, ha felmerültek ilyen inczidensek, ilyenek felmerültek mindig és egy nemzetnek parlamenti és politikai életében ilyenek mindig voltak. Mi különbség van ? Van különbség az inczidensek felhasználása tekintetében; ebben rejlik az egész helyzetnek magyarázata. Horánszky Nándor: Dehogy ebben! Hegedüs Sándor: Igen hazafias és kemény kritikát gyakorolt az ellenzék, csaknem ugyanazon tagokból állva a szélbalon ós a nemzeti párton eddig is a kormány és a szabadelvű párt ellen és ilyen inczidenseket kemény vitákkal, kemény kritikával egy-két nap alatt rendesen elintéztek. (Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobbfelől) Most ahhoz, hogy ilyen inczidensek felmerültek, a vitarendező bizottság, — ez a legújabb parlamenti és alkotmányi intézmény, — (Ügy van / Tetszés jobbról. Nagy zaj balfelől) a melynek üdvös működését most tapasztaljuk. (Úgy van! Tetszés jobbról. Mozgás a bal- és szélső baloldalon) újabb és újabb szczénákat rendezett ezekből abban az előadásban, a melyeta parlamentben szeptember ötödike óta különböző közbeszakitásokkal az ellenzék támadásai ezímén a kormány ellenében észlelünk. Tehát nézetem szerint, ha hiba volt — én a vita érdekében és tárgyilagosságom követelményeinél fogva azt mondom, tegyük fel, hogy mindezek az inczidensek hibák voltak, a kormány és a párt részéről elkövetett hibák, de bocsássanak meg t. képviselőtársaim, ez nem fegyverzi le a kritikát, nem fegyverzi le jogukat arra, hogy vádakkal lépjenek fel, de arra, hogy például a felett, hogy napirendre tűzessék az indemnitás, 38 napig vitatkozzunk, jogot, azt hiszem nem ad semmiesetre. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a baloldalon.) Azzal a feltűnő jelenséggel szemben . . . (Nagy mj és felkiátások a bál- és szélső baloldalon: A hárommillióról beszéljünk ! Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Nem térnék ki az elől sem, de méltóztassék elhinni, nagyon félek, hogy elvesztem az objektivitást, habár önök iránt való kötelességem ezt megtenni. Ne méltóztassék tehát ilyen invektivákkal élni, méltóztassék megengedni, hogy egész tárgyilagosan menjek a magam útján. Rövid leszek, mindjárt befejezem. (Halljuk! Halljuk!) Wittmann János: Tebát kezdjük a három milliónál! (Nagy zaj jobbfelől.) Hegedüs Sándor: Hogy például csak egy dologra terjeszkedjem ki, a két év előtti válasz-