Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-378

878. országos ülés 1898. deeiember 19-én, hétfon. jgg használjak, nem tehetek róla, ez jutott eszembe, hogy: ezen indítvány tartalmánál fogva nem alkalmas arra, hogy jogszabályul szolgáljon. (Derültség balfelől. Úgy van! Tetszés jobbról.) Mert méltóztassék nekem megengedni, hogy részrehajlatlanúl alkalmaztassanak a házszabályok, az, azt hiszem, mindnyájunk óhajtása. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Elénk helyeslés jobbfelől.) Én magamról tudom, hogy ezt óhajtom; (Egy hang balfelől; Hát miért Jtüdtéh el Szilágyit?) de ha t. képviselőtársaim némely része abban a hitben van, hogy nem mindenki óhajtása ez, azt hiszem, hogy csakis azon oldalon lehet keresni az illetőket. (Nagy zaj balfelől. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A mi már most az indítvány lényeges részét illeti, azt a kifejezést, hogy: a házszabályok jövőre is azon szellemien alkalmaztassanak, a melyben 30 éven át alkalmaztattak, méltóztassék nekem megengedni, ezt én a gyakorlat szempontjából teljesen tartalmatlannak, vagyis jogszabály alkotására nem alkalmasnak tartom. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassék megnézni a ház naplóit a 67-es kiegyezést közvetlen követett időből, azt fogják találni, hogy ott a rendre, a fegyelemre, a ház méltóságának megőrzésére vonatkozólag sokkal messzebbmenő igényekkel léptek fel a ház tagjai pártkülönbség nélkül, sokkal nagyobb fegyelmet kivánt az elnökség. A viszonyok változtak, az idők fejlődtek. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Az igaz! Visszafelel Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ivánka Oszkár: Az önök dicsőségére! Gr. Tisza István: Nagyon örülnék, ha ebben a tekintetben a viszonyok nem fejlődtek volna, hogy ha ma is olyan viszonyok között, olyan modorban folynának a ház tanácskozásai, a hogy 20—30 évvel ezelőtt, (Zaj bal felöl. Halljuk! Halljuk! jobbról.) de tény az, hogy fejlődtek. Ezt lehet sajnálni, de ez előtt szemet hunyni nem lehet. Az is tény, hogy ugyanazon szabályokat egy, a helyzet magaslatán levő és kötelességét ismerő férfi mindig az illető esethez mérten fogja alkalmazni, mindig az illető eset körülményeinek alapos és objektív mérlegelésével. (Igaz! Úgy van! a jobbóldalon.) Ennek elébe vágni nem szabad, legkevésbbé szabad egy olyan indítvány nyal, a melybe igazán mindenki azt értheti és disputálhatja bele, a mit akar. Ezzel, t. ház, végeztem az indítvány . . . (Derültség és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Könnyen! Halljuk! Halljuk! jobbról.) Ne tessék olyan türelmetleneknek lenni, nem az indítványnyal, hanem az indítványra vonatkozó egyéni álláspontom indokolásával; ez ellen talán nem lesz kifogásuk. De méltóztassanak talán már most megengedni, (Halljuk! Halljuk!) hogy foglalkozzam az előttem szólott t. képviselő úr beszédének lényeges tartalmával, a deczember 6-án a szabadelvű párt körében előterjesztett javaslattal. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Mozgás balról.) T. képviselőház! Mielőtt belemennék a t. képviselő úr előadásának taglalásába, mégis egész röviden konstatálnom kell két dolgot. (Halljak! Halljuk! a jobboldalon.) Az egyik az. hogy e javaslat tartalmilag abszolúte nem egyéb, mint... Szalay Károly: Hazaárulás! (Nyugtalanság és élénk felkiáltások jobbról: Halljuk! Halljuk !) Ivánka Oszkár: Nem lehet Magyarországból családi hitbizományi csinálni! (Halljuk ! Halljuk! jobbról.) Gr. Tisza István: ... az indemnity-javaslatokban foglalt rendes felhatalmazásnak megadása és egy rövid kiegyezési provizórium (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) a statusquo alapján. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Ezek szerint, t. ház, tartalmilag véve fel a dolgot, mindenki, a ki ezen javaslathoz csatlakozik, bárminő formában, nem tesz egyebet, mint ha megszavazná az indemnityre vonatkozó törvényjavaslatot és megszavazna egy rövid kiegyezési provizóriumot. (Zaj balról. Halljuk! Halljuk ! jobbról.) Polónyi Géza: Kötéllel fogott aláírásokkal ! Gr. Tisza István í Ha e két javaslatban jogsértés, hazaárulás és nem tudom még mi minden nem foglaltatik, akkor tartalmát tekintve ezen törvényjavaslatban sem foglaltatik ebből semmi. A mi pedig az aláírás és beterjesztés módját illeti, méltóztassanak nekem megengedni, én úgy tudom, hogy a képviselőház minden egyes tagja bir indítványozási joggal, a képviselőház minden egyes tagja terjeszthet be törvényjavaslatot vagy más természetű indítványt, azt beterjesztheti magában, beterjesztheti másod vagy többed magával. A közelmúltban is láttuk, hogy egy ilyen nevezetes okirat, indítvány beterjesztetett a ház jóformán összes ellenzéki tagjainak, gondolom, 93-nak aláírásával. Már most, (Zaj balról. Hulljuk! Halljuk ! jobbról.) ha ebben a házban indítványt tenni egy embernek, húsz embernek meg 93 embernek is szabad, én igazán nem tudom, minő logikával lehet megmagyarázni, hogy azonnal jogsérelem válik az ilyen indítvány beterjesztéséből, ha azt nem 93, hanem 240 ember írja alá. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől. Mozgás és zaj balról.) És ha már most sorba veszszük azokat az érveket, azokat az indokokat, a melyekkel t. képviselőtársam ezt az akcziót megtámadta, mindenekelőtt azt látjuk, hogy kifogásolja t. képviselőtársam azt, hogy a képviselőháznak tagjai, a kik esetleg január hó beálltával mint birák kell hogy az ügyben eljárjanak, most nyilvánítsanak a kérdésben véleményt. (Nagy zaj és mozgás a bál- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!