Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-367

í4 867. országol) BW* 1898. noTdmber 28-áa. hétffiiiu azon ikcziójának és látszatának fentartásával, a mely sikeresen elfödi az alkotmány lényegének hiányát. (Élénk tetszés. Igán! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Ha kiderül az, hogy mi végre itt éveken és évtizedeken át uem ját3zunk más szerepet, mint hogy egyfelől a nagyközönségnek mulattatására és szórakoztatására dikcziózunk, (Mozgás jobbfelöl.) a roi komolyságunknak tudatával ellenkezik; vagy hogj^ nem játszunk más szerepet, a mi ismét alkotmányos lelkiismeretünkkel ellenkezik, mint hogy a vitának és a parlamenti küzdelemnek látszata által az álalkotmányosságnak továbbtengetését elősegítjük : (Élénk tetszés. Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Taps a baloldalon.) akkor, t. képviselőház, fel van vetve előttünk az a kérdés, hogy mit keresünk mi ezentúl még ennek a parlamentnek a falai közt, (Igaz! Úgy van! balfelöl.) akkor fel van vetve előttünk ez a kérdés, nemcsak az, hogy kedvünk van-e folytatni ezt a küzdelmet. S megmondom egész őszintén t. képviselőtársaimnak, hogy én, a ki 25 esztendő előtt teli lelkesedéssel és — nem tagadom — ambiczióval léptem be ennek a parlamentnek a termébe; a ki egész életemet rászántam a parlamenti pályára, az erre való készülésre fordítottam minden tehetségemet, időmet, munkámat; én, a ki ebben a légkörben éltem, azt szerettem, és a ki talán némi képességgel is birok, hogy ezen a küzdtéren tisztességes helyet elfoglaljak : (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) én is ma már oda jutottam, hogy valóságos megváltásnak tekinteném azt a pillanatot, a hol kötelességmulasztás nélkül innen leléphetnék, annyira meg van töltve lelkem a magyar közélet mindenféle jelenségeinek keserűségével. (Élénk tetszés, éljenzés és taps a bál- és szélső baloldalon. Zaj jobbfelöl.) Ivánka Oszkár: Pulszky nem erre az ered menyre jutott. (Zaj.) Gr. Apponyi Alberti De nem arról van szó, hogy kedvünk van e reá, mert kedvünk egyikünknek sincs. (Úgy van! balfelől.) Nincs az ambiezióuak az a féktelensége, nines a lelkesedésének az a tüze, nincs a megszokottságnak az az ereje, a mely bármelyikünkben más érzelmet ébreszthetne és tarthatna fent ilyen viszonyok közt, a milyenek ma uralkodnak, mint távozni a magyar közélettől, a mennyire csak lehet. (Igaz! Úgy van! Tetszés a bal- ésa szélső baloldalon.) Biró Lajos. Hisz ez a czéljuk! (Zaj.) Gr. Apponyi Albert: Hiszen azt talán elérhetik. Nagyszerű magyar parlament lesz az, a melyben semmi egyéb nem lesz, mint a kormány kinevezéséből választás formája alatt bejutott többségnek és egy, szintén a kormány kirendeléséből az ellenzéki szerepre vállalkozó kisebbségnek egymással itt folytatott mondvacsinált faarcza. Tisztelt képviselőház! Ez a kérdés mindnyájunk előtt áll: a mi szereplésünk jogosultságának kérdése; nem azok miatt a hibák miatt, melyek kétségtelenül bennünk is vannak, mint minden emberben és mint az embereknek minden csoportjában, de azok miatt a körülmények miatt, a mely körülmények közt minden magyar alkotmányos szereplés itt és a közéletnek összes további szervein át minden belső valóságot nélkülöz, midőn a nihilnek a legmélyebb fokára jutottunk, hogy az orosz nihilistákat ide kellene meghívni, hogy itten az o ideáljukat megtalálják. (Ügy van! Úgy van! Zajos helyeslés balfeUl. Élénk mozgás jobbfelöl.) Ámde, t. képviselőház, még nincsen eldöntve a végső küzdelem, és azért még nem jött el az idő, melyben nekünk, lelkiismeretünkkel számolva, ily végső elhatározásokkal foglalkoznunk kellene. Egyelőre egy közvetlen nagy feladat áll előttünk, egy feladat, a mely a felelősségnek, a jognak és kötelességnek kettős^mértékében a mienk, nemzetipárti képviselőké. Az a nagy feladat az Ausztriával kötendő pénzügyi ég közgazdasági kiegyezésben nemcsak az ország anyagi érdekeit, hanem az ország alkotmányának integritását is biztosítani. Mielőtt azonban erre átmennék, foglalkoznom kell a mai politikai helyzetnek egy másik előzményével, a melynek következményei nem kevesbbé súlyosak, mint a választások meghamisítására irányított azon hadjárat, a melyet immár jogosultnak vallanak be és vitatnak. (Felkiáltás baflélöl: Nyíltan!) Ez a másik jelenség pedig abban áll, a miket a miniszterelnök úr részéről a parlament vezetésében tapasztalunk. T képviselőház ! Gróf Tisza István t. képviselő úr egyik utolsó beszédében, — nem tudom, abban-e, melyet választóihoz intézett vagy abban-e, melyet e házban mondott, de hiszen es egyre jön, — azt a tételt állította fel, hogy a miniszterelnöknek mint a többségi párt vezérének nem szükséges a kisebbség előtt népszerűnek lenni: ez szerinte nem parlamenti követelmény ; s ebben neki tökéletesen igaza volt. Nem is erről van szó. De azért a kormány megmaradhatásának, a parlament és a nemzet vezetésének egyik kelléke és feltétele mégis egy bizonyos viszonylás a kormány feje és a kisebbség között. Kell a kisebbség etőtt is abban a tekintélybe i részesülnie, kell a kisebség részéről is a bizalomnak azon fokával találkoznia, hogy a kisebbség bizonyos pillanatokban, midőn nagy nemzeti érdekek forognak koczkán, olyanok, a melyek a pártok között válaszfalakat normális időkben le nem döntik, a miniszterelnök köré csoportosulhasson, vele tárgyalhasson és vele bizalmasan szóba állhasson. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Sajnálom, t^'ház, de ennek lehetőségét ét