Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-367

367. ország** Biáis 1888. erre való jogosultságát a miniszterelnök úr a parlament vezetése körül taimsított eljárása által teljesen eljátszott;!. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Tudom, hogy ezt nem szabad egy kisebbségnek szeszélyétől függővé tenni; nem szabad ezt a kisebbségnek akár személyes nntipathiája, akár személyes szimpathiája alapján nyilvánítani. Erre a kisebbségnek súlyos okokkal kell bírnia. Nos hát, bírunk rá! Senkisem fogja mondhatni, hogy a miniszterelnök úr állását oly körülmények közt foglalta voina el, a melynek az ellenzék bármely árnyalatát vele szemben rokonszenvre indíthatták volna. (Igaz! Úgy van!a bal- és szélső baloldalon.) Tudjuk mindnyájan, milyen erőszakos és milyen kevéssé törvénytisztelő volt főispáni működése alatt, s a nemzeti kegyeletnek azon megsértése, a mely az ő politikai emelkedésének egyik alapja volt, (Igás t Úgy vanl a bal- és szélső haloldalon.) szintén nem szerezhette meg neki az ellenzék másik árnyalatának, de ennek sem, szimpathiáját és szeretetét. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Parlamenti szereplése szintén nem volt olyan, hogy különös tiszteletet parancsoljon és neki tekintélyt nyújthasson. Mindezek daczára az ellenzéknek minden árnyalata a t. miniszterelnök úrral szemben arra az álláspontra helyezkedett, a melyre normális körülmények közt helyezkedni kell, hogy ö vele mint politikai ellenféllel szem ben támadólag lépett ugyan fel, de adott körülmények között tárgyalt, megállapodásokra is jutott. És én, t. képviselőház, a magunk politikai működésének köréből fogom felhozni azt a két tapasztalást, a mely minket oly lesújtó eredményre vitt épen a t. miniszterelnök politikai vezetése megítélésénél. Feí fogom azt hozni, hivatkozva nyilvánvaló tényekre, semmiféle magánbeszélgetésre. Ha azok a nyilvánvaló tények magánbeszélgetésekben kiegészítésüket találják és a miniszterelnök úr kívánja, hogy ezt a kiegészítésöket leljék, én erre a legnagyobb örömmel kész vagyok, de egy felétel alatt: hogy azoknak a magánbeszélgetéseknek a közlése azután ne töredékes, hanem teljes legyen, a mihez jogom van, és a mely jogomat adott alkalommal igénybe is veszem. Hát, t. képviselőház, azok után a kedvezőtlen előzmények után, a melyek közt a miniszterelnök úr hivatalát elfoglalta, kormányzásának mindjárt első hónapjában három olyan pótválasztás fordult elő, a mely országszerte megütközést és megbotránkozást szült; és daczára ennek mit tettem ? Mikor Magyarország évezredes fennállásának ünnepe közelgett, (Halljuk! Halljuk!) akkor én felajánlottam ezen előzmények után is a miniszterelnök urnak a békés parlamenti tárgyalást; felajánlottam nyilvánosan, a sajtó útján, folyt ennek a dolognak a megvitatása tovább itt a házban. Biztosítottam ezzel november 3S>áu, hétfős. j 5 neki a parlamentnek a nyugalmát, mert ámbár a felajánlás csak egy ellenzéki pártnak a részéről történt, de azt tudja mindenki, hogy ámbár minden ellenzéki párt egymagában is elegendő erővel bír arra, hogy a maga álláspontját komolyan és hathatósan képviselje, csak azoknak együttes ereje képes a parlamentet ügy felrázni, hogy együttes támadásuk aztán a kormányra nézve valóban kényelmetlenné váljék; tehát egy ellenzéki párt részéről történt ilyen felajánlás is biztosította a parlamenti nyugalmat a millenáris ünnepek alatt. Egy feltételt tűztem ki, csak egyet: azt, hogy a választások terén mutatkozó sűrű visszaélésekkel szemben végrevalahára a törvényhozásnak e téren huszonhat esztendőn át való szünetelése után tegyünk valamit, hogy a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatnak tárgyalása, módosítása, törvényerőre emelése s ebbe a legszükségesebb reformoknak beleillesztése által gondoskodjunk tiszta, tisztességes és szabad választásokról. Magamnak, pártomnak nem kértem semmit, valamint nem is fogok soha ezentúl sem: de kértem olyat, a mi tulajdonképen magától értetődő kötelességnek teljesítése volt; kértem az ország polgárai jogainak tiszteletben tartását, biztosítását. A miniszterelnök úr ebbe belement, az ajánlatot elfogadta, a részünkről felajánlott értéket politikailag hasznosította, a parlamenti nyugalmat a ínillennáris esztendőn keresztül élvezte, s a mikor a maga részéről kilátásba helyezett, kikötött viszontteljesítésnek be kellett volna következnie, ravasz fondorlattal a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatot elejtette. (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon és felkiáltások : Gyalázat! Zaj.) Elnök í Kérem, ne méltóztassék a szónokot zavarni. Gr. Apponyi Albert t Ha ezeknek a nyilvánvaló tényeknek a kulisszák mögött történtekkel való kiegészítését kívánják, senkisem fog arra örömestebb vállalkozni, mint én; de ismétlem, azon feltétel alatt, hogy az a kiegészítés teljes legyen, minden mozzanatra kiterjedő. Következett nemcsak a választások tisztasága és szabadsága törvényes biztosítékainak elejtése a létrejött megállapodásnak ellenére; de következett auitán tényleg egy választási hadjárat, a melynek hasonmását sem ez az ország nem látta, de innen túl nyugat felé is igen kevés alkotmányos ország láthatta. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) És, t. ház, ezen tapasztalás után mi történt ? Az, hogy tavaly az év vége felé, mikor a kiegyezési provizórium megállapításáról volt szó, a miniszterelnök úr fordult hozzánk (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) azzal a kívánsággal és törekvéssel, hogy előzetes meg-