Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-378

188 378. országos ülés 1898. decsember 19-én, hétfőn. töltve, a házszabályok azt irják elő, hogy három nap alatt, illetőleg a legközelebbi három ülés egyikén az alelnökök megválasztásáról gondos­kodni kell, látjuk azt, hogy mily rendkívüli súlyt helyeznek a házszabályok arra, hogy a ház elnöksége a maga teljességében mielőbb konsti­tttáltaBsék. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Arra vonatkozólag pedig, hogy ez hogyan és mikép történhessék, azt hiszem, hogy minden utasítás felesleges, hiszen megállapítják a ház­szabályok, hogy ez titkos szavazással eszköz­lendő, meg van állapítva a házszabályokban, hogy ez a titkos szavazás mikép foganatosítandó és én abban a meggyőződésben vagyok, hogy ez maga is kizárja bárminemű illetéktelen be­avatkozásnak lehetőségét, még akkor is, hogyha ilyen illetéktelen beavatkozás feltételezhető, pedig ezen feltételezésre semminemű okunk nincsen. (Zaj a bál- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől) Polónyi Géza: Hát az aláírás semmi? (Zaj.) Sima Ferencz: Áz aláírásról beszéljen! (Zaj.) Pulszky Ágost: És itt, t. képviselőház, egy igen csodálatos elmélettel találkozunk. A túloldalról (Zaj balfelől. Halljuk! Halljuk! jobb­ról.) belevonatott a ház diskusszióinak keretébe egy olyan tény, a mely a ház előtt egyáltalá­ban elő nem fordult, egy olyan javaslat, a mely ebben a házban még egyáltalában meg nem té­tetett. Polónyi Géza: Nem is lesz ! (Zaj. Hall­juk ! Halljuk! jobbfelől.) Pulszky Ágost: Az egy nyilt kéidés, hogy lesz-e? Korelnök: Szólni kívánok! (Ifa^wk/ffaZI-­juk!) Kérem a ház t. tagjait, úgy innen balról, mint jobbfelől és általában, tekintsék a házsza­bályokat és a szólásszabadság szentségét, (He­lyeslés a jobboldalon.) a véleménynyilvánítás sza­badságát egyiránt kötelességüknek és tegyék lehetővé nekem az által, hogy mindenkit, a ki szól, folytonosan — ismétlem, folytonosan — és hosszas közbekiáltásaikkal nem zavarnak, (Helyeslés a jobboldalon.) nemcsak nem zavarnak, hanem azáltal, hogy ezt nem teszik, hassanak oda, hogy ezen néhány napig tartható — adja az ég, hogy minél előbb bevégzendő — tanács­kozás legalább nyugodtan és a törvényhozás kellő tekintélyével történhessék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És most kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak azután előadásaikat majdan, ha kell, megtenni, de most a szónokot kellő figyelemmel kihallgatni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Pulszky Ágost: T. képviselő urak! Foly­tatom a megkezdett okoskodást és pedig épeu azon közbeszólások folytán, hogy az aláírás ténye változtatott már előzetesen. Igen csodálkozom, hogy ezen szemrehányás azon oldalról emeltetik, a mely rövid idővel ezelőtt egy a koronához intézett feliratot ter­jesztett a Ház elé, 86 aláirással ellátva. (Igás! Úgy van! a jobbóldalon.) Gondolom, hogy a kik ezen feliratot aláirtak, kellő megfontolással és határozottsággal irták alá, és azt hiszem, hogy az ő részükre is fenn volt tartva, hogy ha jobb­ról meggyőződnek, aláírásukat visszavonhassák; de gondolom, önök is teljes komolysággal úgy értették az aláírásokat, hogy ezzel azon tanokat és következményeket, melyeket az illető fel­iratba bele irtak, egész komolyan az ország előtt magukénak vallották. Ha aláírás történik, egy parlamentáris határozat, vagy törvényjavas­lat tekintetében, ezen aláírás nem egyéb, mint kifejezése azok meggyőződésének, a kik nevüket azon okmány aláírják és kifejezése azon kész­ségnek, hogy az illetők mindent készek megtenni parlamentáris^úton, hogy az illető határozat, vagy javaslat a törvényhozás rendes útján érvénye­síttessék, E mellett természetesen fenn van tartva a parlamentáris diszkussziónak azon magától ér­tetődő és önök által igen gyakran hangsúlyozott korolláriuma, hogy ha esetleg a diszkusszió fo­lyamán valakinek meggyőződése e tekintetben megváltozott, az illető ezen meggyőződésének változását is, akár aláírásának visszavonásával, akár szavazatával azután nyilváníthatja. Ilyen aláírások a parlamentáris élet minden stádiumá­ban minden párt részéről folyton eszközöltetnek, és én valóban nem értem, hogy a parlamentáris életben gyakorlott férfiak, a kik úgy e házban, raint a házon kivtíl az illető pártkörökben igen nagy gyakorlatával birnak az ilyen okmányok szerkesztésének, az aláírások és a parlamentáris kötelezettségek megállapításának, hogy azok azon megakadjanak akkor, mikor a velük szem­ben ülő párt tagjai csak ugyanezt a jogot, ugyan­azon meggyőződés nyilvánítás jogát követelik maguknak, mint a milyent ők mindennap gya­korolnak. (Zaj és mozgás a bál- és szélső balol­dalon.) Mi abban, hogy a t. ellenzék határozati javaslatokat terjeszt elő, melyeket egy párt tagjai aláírnak; mi abban, hogy az igen tisztelt ellenzék különféle pártjai egymással találkoznak és rövidebb-hosszabb időre fegyverszövetsége­ket, koalicziókat kötnek, sohasem láttunk semmi kluburalmat, sem attentátumot a parlamentáris élet alapelvei ellen. Nem az, hogy ily szövet­ségek köttetnek, hanem a czél, a mire ezen szövetségek köttetnek, (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) nem az, hogy az illetők aláírásukkal kötelezik magukat, hanem az elvek és a néze­tek, a melyek mellett magukat kötelezik, képez­hetik a kérdés tárgyát közöttünk, képezhetik a

Next

/
Thumbnails
Contents