Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-378

188 378. országos ülés 1898. decsember 19-én, hétfőn. töltve, a házszabályok azt irják elő, hogy három nap alatt, illetőleg a legközelebbi három ülés egyikén az alelnökök megválasztásáról gondoskodni kell, látjuk azt, hogy mily rendkívüli súlyt helyeznek a házszabályok arra, hogy a ház elnöksége a maga teljességében mielőbb konstitttáltaBsék. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Arra vonatkozólag pedig, hogy ez hogyan és mikép történhessék, azt hiszem, hogy minden utasítás felesleges, hiszen megállapítják a házszabályok, hogy ez titkos szavazással eszközlendő, meg van állapítva a házszabályokban, hogy ez a titkos szavazás mikép foganatosítandó és én abban a meggyőződésben vagyok, hogy ez maga is kizárja bárminemű illetéktelen beavatkozásnak lehetőségét, még akkor is, hogyha ilyen illetéktelen beavatkozás feltételezhető, pedig ezen feltételezésre semminemű okunk nincsen. (Zaj a bál- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől) Polónyi Géza: Hát az aláírás semmi? (Zaj.) Sima Ferencz: Áz aláírásról beszéljen! (Zaj.) Pulszky Ágost: És itt, t. képviselőház, egy igen csodálatos elmélettel találkozunk. A túloldalról (Zaj balfelől. Halljuk! Halljuk! jobbról.) belevonatott a ház diskusszióinak keretébe egy olyan tény, a mely a ház előtt egyáltalában elő nem fordult, egy olyan javaslat, a mely ebben a házban még egyáltalában meg nem tétetett. Polónyi Géza: Nem is lesz ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk! jobbfelől.) Pulszky Ágost: Az egy nyilt kéidés, hogy lesz-e? Korelnök: Szólni kívánok! (Ifa^wk/ffaZI-juk!) Kérem a ház t. tagjait, úgy innen balról, mint jobbfelől és általában, tekintsék a házszabályokat és a szólásszabadság szentségét, (Helyeslés a jobboldalon.) a véleménynyilvánítás szabadságát egyiránt kötelességüknek és tegyék lehetővé nekem az által, hogy mindenkit, a ki szól, folytonosan — ismétlem, folytonosan — és hosszas közbekiáltásaikkal nem zavarnak, (Helyeslés a jobboldalon.) nemcsak nem zavarnak, hanem azáltal, hogy ezt nem teszik, hassanak oda, hogy ezen néhány napig tartható — adja az ég, hogy minél előbb bevégzendő — tanácskozás legalább nyugodtan és a törvényhozás kellő tekintélyével történhessék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És most kérem a képviselő urakat, méltóztassanak azután előadásaikat majdan, ha kell, megtenni, de most a szónokot kellő figyelemmel kihallgatni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Pulszky Ágost: T. képviselő urak! Folytatom a megkezdett okoskodást és pedig épeu azon közbeszólások folytán, hogy az aláírás ténye változtatott már előzetesen. Igen csodálkozom, hogy ezen szemrehányás azon oldalról emeltetik, a mely rövid idővel ezelőtt egy a koronához intézett feliratot terjesztett a Ház elé, 86 aláirással ellátva. (Igás! Úgy van! a jobbóldalon.) Gondolom, hogy a kik ezen feliratot aláirtak, kellő megfontolással és határozottsággal irták alá, és azt hiszem, hogy az ő részükre is fenn volt tartva, hogy ha jobbról meggyőződnek, aláírásukat visszavonhassák; de gondolom, önök is teljes komolysággal úgy értették az aláírásokat, hogy ezzel azon tanokat és következményeket, melyeket az illető feliratba bele irtak, egész komolyan az ország előtt magukénak vallották. Ha aláírás történik, egy parlamentáris határozat, vagy törvényjavaslat tekintetében, ezen aláírás nem egyéb, mint kifejezése azok meggyőződésének, a kik nevüket azon okmány aláírják és kifejezése azon készségnek, hogy az illetők mindent készek megtenni parlamentáris^úton, hogy az illető határozat, vagy javaslat a törvényhozás rendes útján érvényesíttessék, E mellett természetesen fenn van tartva a parlamentáris diszkussziónak azon magától értetődő és önök által igen gyakran hangsúlyozott korolláriuma, hogy ha esetleg a diszkusszió folyamán valakinek meggyőződése e tekintetben megváltozott, az illető ezen meggyőződésének változását is, akár aláírásának visszavonásával, akár szavazatával azután nyilváníthatja. Ilyen aláírások a parlamentáris élet minden stádiumában minden párt részéről folyton eszközöltetnek, és én valóban nem értem, hogy a parlamentáris életben gyakorlott férfiak, a kik úgy e házban, raint a házon kivtíl az illető pártkörökben igen nagy gyakorlatával birnak az ilyen okmányok szerkesztésének, az aláírások és a parlamentáris kötelezettségek megállapításának, hogy azok azon megakadjanak akkor, mikor a velük szemben ülő párt tagjai csak ugyanezt a jogot, ugyanazon meggyőződés nyilvánítás jogát követelik maguknak, mint a milyent ők mindennap gyakorolnak. (Zaj és mozgás a bál- és szélső baloldalon.) Mi abban, hogy a t. ellenzék határozati javaslatokat terjeszt elő, melyeket egy párt tagjai aláírnak; mi abban, hogy az igen tisztelt ellenzék különféle pártjai egymással találkoznak és rövidebb-hosszabb időre fegyverszövetségeket, koalicziókat kötnek, sohasem láttunk semmi kluburalmat, sem attentátumot a parlamentáris élet alapelvei ellen. Nem az, hogy ily szövetségek köttetnek, hanem a czél, a mire ezen szövetségek köttetnek, (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) nem az, hogy az illetők aláírásukkal kötelezik magukat, hanem az elvek és a nézetek, a melyek mellett magukat kötelezik, képezhetik a kérdés tárgyát közöttünk, képezhetik a