Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-367

867. országos ülés 1898. november 28-án, hétfőin 13 éfi tájékozásom szerint az összes művelt világ parlamentjeiben és alkotmányaiban preczedens nincs, hogy ama visszaélés mindkét neme a miniszterelnök és támogatói részéről, mint kormányzati elv, kormányzati jog, jogos elmélet és a jövőben is követendő példa állíttatik oda. (Úgy van!balfélol.). S ez az a fordulat, melynek folytán mi azt mondjuk: itt aztán sem a többség nem képviseli többé a nemzetet, sem a kisebbség nem gyakorolhatja sikeresen a maga jogait. Hát itt ismét megütközik Pulszky Ágost képviselő úr azokon, a miket mi a kisebbség jogáról mondunk, és a kérdések, az egyszerű dolgok összebonyolításának azon ritka adományával, mely őt jellemzi, (Derültség.) azt mondja felénk fordulva :»Micsoda, hát ti a parlament; kisebbségnek mint privilégiumot vindikáljátok azt a jogot, hogy a többség meggyőzhesse, hogy a nemzeti közvéleményt magának megnyerve, többséggé válhasson? Ez nem a kisebbség kizárólagos joga, ez az országban mindenkinek, parlamenti tagnak és nem parlamenti tagnak, újságírónak, választónak, nem választónak közös, elidegeníthetetlen joga.« Ez így van, tökéletesen így van. önök is, mi is nem a magunk jogán ülünk itt és nem a magunk hatalmánál fogva gyakorolunk itt bizonyos jogokat, hanem csak a nemzet delegálása folytán. Az a jog, melyet a többség gyakorol, hogy az ő akarata érvényesüljön, az sem a parlamenti többségnek, mint olyannak, azért, mert éteremben véletlenül összecsoportosúlt, akárhogyan, független joga, hanem ez is azon a czímen száll reá, mert az alkotmányjognak formái szerint a nemzet többségét ő képviseli ;, nekünk pedig mint parlameti kisebbségnek az a oyilatkozási jogunk, mely szerint mi érveinket itt kifejthetjük, a nemzetet magunknak megnyerni iparkodunk, épúgy, mint a többség joga szintén a nemzet többségének jogán alapúi, a nemzetben létező véleményárnyalatok jogán, a mely vélemény árny álatok minket ide küldöttek. E tekintetben egy alapon állunk; hanem a nemzetnek ezen joga, a szabad diszkusszió ez a joga, mely minden emberé, és melyet minden ember gyakorolhat, — csak óhajtom, hogy oly nagyon buzgólkodjanak és lelkesüljenek ezentúl is minden ember ezen jogáért, (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) hogy a sajtóban, gyülekezetekben, egyesületekben gyakorolhassa ezen jogát, — minden embernek ez a joga, mely, hogy úgy mondjam, atomokra, parányokra szétfoszolva terjed el ezen országban, mely tehát így parányokra, atomokra szétfoszolva eredménynyel nem érvényesíthető, az értelmileg és jogilag formát nyer bennünk, a parlamenti többségben és a páriamenti kisebbségben. Értelmileg, a mennyiben ez a sok szétszórt vélemény és aspiráczió, anely a nemzet szívében lüktet, itt egy következetes, rendszeres, politikai tevékenységgé csoportosul úgy a többségnek, mint a'kisebbségnek oldalán; jogilag pedig azért, mert ezen akár a nemzet többségében, akár a nemzet kisebbségében létező nézetárnyalatok, érzelmek és vélemények képviseletére formai jogczímet is nyertünk, úgy, hogy azoknak érvényesülése, azoknak képviselete, érvényesülésük lehetősége attól függ, hogy milyen eredményesen gyakoroljuk mi ezt a ránk ruházott és általunk csak képviselt jogot itt a parlamentben és a parlamenten kivtíl. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem mi vagyunk azok, kik a parlament összes szervei jogainak Összefüggését a nemzet egészével tagadásba veszszük, vagy kétségbe vonjuk. Hiszen a mi egész álláspontunk azon alapúi, hogy minden parlamentáris szerv joga csak annyi, a mennyit a nemzet reá ruházott, de önök azok, t. képviselő urak, kik a többség jogaiból valami újmódi droit divint akarnak csinálni, mely előtt meghajolni kel!, melyet feltétlenül respektálni kel!, minden tekintet nélkül arra, hogy a nemzet akaratának, hogy a nemzet meggyőződésének delegálása önökre minő módon történt ö annak erkölcsi jogosultsága milyen. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És végre mégis a parlamentarizmus nem irott törvényei közt az ábéczéhez tartozik, hogy a parlamenti többség és a parlamenti kisebbség a parlamenti működésnek szerve s mi azt panaszoljuk fel, hogy nem a mi jogaink megtámadása által, — mert ez eddig még nem történt, talán csak ezután fog történni, — hanem a nagyközöns

^g jogainak megtámadása által lehetetlenné teszik, hogy a nemzet kisebbségétől reánk, mint parlamenti kisebbségre delegált jogkört gyakoroljuk, hogy elveinknek a nemzetet megnyerhessük; lehetetlenné teszik, hogy ez még csak képzelhatő is legyen, lehetetlenné teszik azok által a visszaélések által, melyeknek egész sorozatát feliratunkban előadtuk. Akkor valóban mindnyájunk előtt, kik a parlamenti kisebbség padjain évek óta folytatjuk a küzdelmet, felmerő! az a kérdés, hogy tulajdonképen mi czélból vagyunk hát itt? (Mozgás jobbfelöl.) Hogy vájjon azzal, hogy mi itt vagyunk, hogy meggyőződéseinket érvényesíteni iparkodunk, hogy mi itt a parlamenti küzdelmekben részt veszünk, azzal jót tcszünk-e az országnak, jót teszünk-e az alkotmánynak, igen, vagy nem ? Mert ha ki vau zárva az, hogy a tényleg uralkodó párttal szemben ellentétes nézetek érvényesülhessenek, ha ki van zárva az, hogy a parlamenti kisebbség azt a hivatását, hogy a nemzetnek többségét magának megnyerje, teljesíthesse; ha ez külső, mechanikus akadályokba ütközik és így lehetetlenné válik: no hát akkor a parlamenti kisebbség további működése nem egyéb, mint aktív kooperáczió az alkotmány