Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-374

156 374. országos ülés 1898. deczember 7-én, szerdán. (a jobboldalra mutat) a kiknek most kötelességük ezt lehetővé tenni, méltóztassanak csendben meghallgatni az ellenzéki szónokokat. (Helyeslések. Nagy zaj a szélső laloldálon. Elnök csenget.) Csendet kérek itt a jobboldalon! T. ház! A mely pillanatban a háznak még ezen az oldalán sem részesülök támogatásban. (Igaz! Úgy van! balfelöl. Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Csendet kérek!... (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Szentiványi Árpád képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a baloldalon.) Szentiványi Árpád: Miért? (Zaj.) Elnök: Miért beszél akkor, mikor én beszélek? Azért utasítom rendre, mert most én beszélek, és akkor a képviselő úrnak nincs joga szólani. (Helyeslés jobbfelől. Zaj.) Ismételten kijelentem, hogy ha ezen oldal részéről sem részesülök támogatásban a csend és rend fentartása körül, akkor, t. ház, nincs annak értelme, hogy egy perezig is itt üljek. (Helyeslés. Zaj.) Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Bálijuk!) Úgy hiszem, nem túlzok, midőn a magyar parlamentre nézve, különösen a mai nehéz viszonyok közt válságosnak mondom azt a pillanatot, a melyben Szilágyi Dezső az elnöki széket otthagyni készül. (Igaz! jobb felöl.) Nem szándékozom azokhoz, a miket előttem szólott t. képviselőtársaim elmondottak, és a mikben az elnök úr részéről a házszabályok alkalmazásában tanúsított szigorú pártatlanságot és törvényességet emelték ki, líjból elmondani, vagy azokhoz bármit hozzáadni; de, t. képviselőház, ki kell emelnem, hogy épen nehéz pillanatokban és válságos órákban a ház elnöki székén olyan országosan, sőt nemcsak országosan, de az egész mfívelt világban elismert tekintélynek kell ülni, (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) mint a milyen Szilágyi Dezső, (Úgy van ! balfelől) ez a magyar parlamentarizmusnak egy olyan kincse, hogy ne mondjam: mentsvára, (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) a melyet elpazarolni, a melynek birtokáról lemondani, egy utolsó kísérlet néiktíl arra, hogy azt a magunk számára megmentsük, — és ez, gondolom, a ház minden oldalának közös ér deke — nem szabad azoknak, a kik a magyar parlamentarizmusnak megóvását, a magyar parlamentarizmus legalább külső dekórumának fentartását nagyrabecsttlik, és ezen érdekeknek politikai czélokat alárendelni képesek. (Úgy van! Ügy van! a bal- ts szélső baloldalon.) Én, t. képviaelőház, nem bocsátkozom azoknak fejtegetésébe, a mik Szilágyi Dezső elnököt a lemondásra bírták. Nem akarok e tekintetben többet mondani, mint a mennyit 8 maga mond; ez elég. Annak kiemelése, hogy elnöki tisztjének gyakorlásában semmi oldalról beavatkozást el nem fogadott, és az elnöki szék szuverenitását megóvta, ennek hangsúlyozása a lemondásnak pillanatában, ékesszólóbb, mint egész kötet beszédek. (Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ámde, t. képviselőház, módunk van eloszlatni azokat az aggodalmakat állásának érintetlenségére nézve, a melyek az elnököt a lemondásra bírták, daezára annak, hogy 8 bizonyosan maga is érzi azokat a nagy érdekeket, a melyek az 8 maradásához fűződnek. Módunkban van ezeket az aggodalmakat eloszlatni, midőn épen azon nyilatkozata után, hogy ő az elnöki tisztnek a gyakorlásába semmi oldalról beavatkozást nem tűr, a ház őt egyhangúlag felkérné elnöki állásának megtartására, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) ez által a háznak minden oldala kifejezést adna annak a meggyőződésének, eltökélt szándékának, mintegy ígéretet tenne az elnöki tiszt gyakorlására nézve, hogy ilyen illetéktelen befolyást semmi oldalról megkísérteni nem hagy. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én tehát csatlakozom az előttem felszólalókhoz abban a tekintetben is, hogy kérve-kérjem a t. házat: ne méltóztassék Szilágyi Dezsőnek az elnöki állásról való lemondását tudomásul venni, hanem kérje fel a ház ot elnöki állásának megtartására abban a reményben is, hogy a mennyiben az elnök úr helyén megmaradhat, a háznak igen tisztelt alelnöke sem fogja érvényesíteni a bejelentett lemondási szándékát. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hock János jegyző: Molnár János! Molnár János T. hlz! (Halljuk! Halljuk! Nagy zaj jobbfeW •) Rakovszky István: Mi nem tetszik abban, hogy Molnár János beszél? (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Ugyan ne méltóztassék épen a képviselő úrnak érzékenykedni. (Zaj.) Csendet kérek! Molnár János: A hálának htí emlékező tehetsége és folyékony nyelve lévén, mai felszólalásomnak hosszúra kellene nyúlnia, de nem teszem azt, hanem igen rövidre fogom felszólalásomat. Minden időben és minden században, de különösen a jelen században ritkák azok a férfiak, a kik ezen korban, midőn az eszmény, az ideál, az elvhäség és más ilyen nemes érzelmek eltűnni kezdenek, úgy megfeleljen Horáczius ezen szavainak, mint épen Szilágyi Dezső: »justum et tenacem propositi virum et sí fraetus illabatur orbis impavidum ferient rninae*. (Élénk helyeslés balfelől.) Én mindenkor politikai ellenfele voltam Szilágyi Dezső t. házelnöknek, az vagyok ma is, de vétkezném saját meggyőződésem ellen, haesak még gondolatban is a legkisebb ellenvetést