Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-374

874. orseágos iHéB 1898. decxember 7-én, scerdán. 151 Fogadja nagyméltóságod is, valamint válasz­tott tiszttärsaim a támogatásukért és barátságuk­ért hálámat és köszönetemet. Szilágyi Dezső.« (Nagy zaj a bal- és széls'ó baloldalon.) Elnök: T. ház! Csendet kérek! Azon két év alatt, a mely alatt az önök bizalmából e helyet elfoglalom, igyekeztem úgy a tanács­kozások vezetésének szellemében, mint a ház­szabályok kezelésének módjában magamat az elnök úrhoz tartani. (Hosszantartó éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon) Ily körülmények közt, azt hiszem, az igen tisztelt ház természetesnek fogja találni, hogy midőn az elnök úr lemond, én sem kívánok tovább ezen a helyen maradni .. . Bartha Miklós: Maradjanak mind a ket­ten! (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: ... és kérni fogom a házat, hogy állásomtól felmentsen. Kell ezt tennem más ok­ból is, mert azt hiszem, tartozó kötelességem is a ház új elnöke iránt az, hogy mellette oly al­elnök legyen, a ki mindenben vele egy szellem­ben kezelje a szabályokat. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) T. ház! Ha formaszerűleg most még nem jelentem be lemondásomat, annak egyedüli oka az, hogy tiszttársam köztudomás szerint fekvő beteg. Már ez a tekintet is kényszerít arra, hogy midőn senki más nincs, a ki az elnöki teendőket végezhesse, megmaradjak ezen a helyen, míg a ház új elnököt választ. (Helyeslés.) Természetes, hogy a mint az új elnök meg van választva, formaszerűleg is beadom lemondásomat. Azonban, hogy az új elnök megválasztásáig hivatalomat viselhessem, arra nézve kérem a ház minden oldalának szives támogatását, mert ha a ház minden oldaláról való e támogatásban nem része­sülhetek, akkor természetes, hogy még addig sem vihetem tisztemet. Midőn tehát kérem a ház szíves támogatását minden oldalról, bátorkodom kérni elsősorban azt, méltóztassék Szilágyi Dezső elnök úrnak lemondását tudomásul venni. (Zajos félkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Nem veszszäk!) Kossuth Ferencz: T. ház! Azok közé tartozom, a kik ellene szavaztak Szilágyi Dezső megválasztásának. Tettem ezt azért, mert köz­tudomású, hogy ő a 67-es alapon áll. De mint­hogy a ház elnökének tökéletesen pártokon felííl kel] állania és pártatlannak lennie, (Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) és minthogy Szilágyi Dezső bebizonyította elnökségének egész tartama alatt, hogy ő pártatlan, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a házszabályokat igazságosan alkal­mazta és oly fokra emelte az elnöki tekintélyt, a milyenen azelőtt nem volt, (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbalon) és minthogy ma­gában abban a tényben, hogy ő most lemond, afekor, a mikor az ország láthatárán nehéz fel­hők tornyosulnak, lemond o, kiben a kötelesség­érzés igen magas fokra van kifejlődve, mondom, magában e tényben óriási veszélyt látok az országra nézve: (Úgy van! a szélső baloldalon) úgy a magam, mint a körültem ülő párt nevében kijelentem, hogy mi ahhoz hozzá nem járulunk, hogy Szilágyi Dezső az elnöki széket elhagyja és kérjük a házat, ne vegye lemondását tudo­másul. (Élénk helyeslés és éljenzés a bál- és szélső baloldalon.) És azt a reményt is kifejezzük, hogy ha Szilágyi Dezső lemondását a ház tudomásul nem veszi, a t. alelnök úr is kegyes lesz helyét megtartani. (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső báloldalon.) Hock János jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza T. ház! Nemcsak azért kérek szót, mert a mélyen tisztelt alelnök úr indítványával szemben a házszabályoknak meg­felelően ellenindítványt akarok tenni, hanem azért is, mert az adott pillanatban hallgatnom és hall­gatnunk oly súlyos kötelességszegés volna, me­lyet a nemzet történelmével szemben soha, de soha menteni nem bírnánk. (Úgy van! a bal- és szélső báloldalon.) Ha a mélyen tisztelt alelnök úr személyére és lemondására beszédem folyamán ki nem terjeszkedem: előre is jelzem, nem azért történik, mintha az ő személye iránt is, az ő nyilatkozatai folytán is hasonló tisztelettel nem viseltetném, mint mélyen tisztelt elnökünk iránt, hanem kizárólag azon formai okból, mert, mint jelezni szives volt, lemondása ma még a ház előtt hivatalosan ténynek nem tekinthető. T. ház! Szilágyi Dezső közéletünk egy ki­magasló alakja. Az ő neve egymagában pro­gramra. (Felkiáltások bálfelöl: A tisztesség pro­grammja/) Az a programra az, mely azon fér­fiaktól is, a kik vele egy politikai párton nemcsak nem állottak, hanem néha szenvedélyes pártküz­delemben vele szemben álltak, feltétlen tiszteletet követel. Az a töke, a melyet Szilágyi Dezső az elnöki székbe magával vitt, a tehetségnek, a jellemszüärdságnak oly világos példáit adta, a melyek termékenyítőleg hatottak nemcsak az ország keretén belül, hanem még a külföldön is, dicsőséget szerezve a magyar névnek és a magyar parlamentarizmusnak. (Élénk helyeslés a bal- és sséUö baloldalon.) Rakovszky István : A mungók hallgatnak! Elnök: Csendet kérek! Polónyi Géza: Ily pillanatokban szabad, sőt kötelező az az őszinte vallomás, hogy a múlt napok szenvedélyes és ádáz viharai közepett csakis az a palládium, mely az ő személyéből az elnöki állás méltóságához fűződött, volt egye­dül képes arra, hogy a szenvedélyeket lecsilla­pítsa és a parlamenti tárgyalásokat higgadt mederbe terelje vissza. (Igaz! Úgy van / « haf* és

Next

/
Thumbnails
Contents