Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-374

-J52 874. országos fllés 1898. deezember 7-én, szerdán. szélső baloldalon.) A magyar parlamentarizmuson kivül Szilágyi Dezső tehetsége és jelleme és az a példás tisztelet, melyben az ellenzék részéről is részesült, biztosítottak olyan eredményeket, melyeket a miniszterelnök a koronával szemben sohasem tudott volna kieszközölni; csak ő, Szilágyi Dezső volt képes azt a legközelebbi napokban is elérni. (Igazi Ügy van! a szélső baloldalon.) Abszolúte nem szándékom, nyelvérzékem sincs arraberendezve, hogy dithirambusokat zengjek, vagy panegiriseket énekeljek. (Halfyuk! Halljuk!) De ezt el kellett röviden mondanom, mert ezen előzmények után felmerült a jogosult kérdés, hogy akkor, midőn onnan is felhangzik a »helyes« arra, hogy mindnyájunk köztiszteletében állott és bizalmában részesült az elnök, honnan van mégis, hogy ily válságos perczekben ez az elnök most akar távozni az elnöki székből. (Zaj.) Én abban a rövidke levélben, melyet most előttünk felolvastak, megtalálom a lélektani okokat azon előzmények után, melyek előttünk fekszenek, és a melyekből nekem következtetést levonni okom és jogom van. Az elnök az ő lemondó levelében elmondja, hogy ő pártatlanul a törvény alapján kezelte a házszabályokat. Úgy igyekezett állását betölteni, a mint azt az ő pártatlan méltósága tőle megkövetelte. Azt mondja, hogy ezek a feltételek pedig, hogy állását a jövendőben is ily módon tölthesse be, most már nem létezőknek tekintetnek, vagy legalább is kétségesek; a szavakra nem emlékszem. Nézzünk szembe ezzel a ténynyel és vizsgáljuk meg az okokat, mert ha nem ezek az okok azok, melyek az elnököt erkölcsileg a lemondásra kényszerítették, legalább alkalmat adok arra, hogy azok megczáfoltassanak. T. ház! Semmiféle parlamentben a világon a kisebbség részére a politikai meggyőződés mérkőzésének más védelme, mint a házszabály, nincs. Mihelyesta házszabályok kezeléséhez hozzáférkőzhetik a pírtszempont, . . . Ivánka Oszkár: Ezt akarják! Polónyi Géza: . . . vagy az, hogy hatalmi érdekek szolgálatában a házszabály megsértés sék, vagy máskép alkalmaztassák, akkor többé nincs népképviseleten alapuló parlament, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) akkor a paragrafusok helyébe a szurony hatalma öl és nem a meggyőződés fegyvere. (Igaz! Úgy van! balfelöl. Zaj a jobboldalon.) Rakovszky István: Majd adunk az urnak! (Nagy zaj jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Rakovszky István; Nem fog röhögni! (Mozgás a jobboldalon.) Elnök í Rakovszky képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom! (Élénk helyeslés a jobb' oldalon.) '•-.•••• -•.:'. Rakovszky István: Melyikért ? Mert kettőt mondottam! (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Elég helytelen, hogy a képviselő úr mondotta; ne várja, hogy én még ismételjem. Polónyi Géza: T. ház! A közvélemény, mondhatnám, a joggal háborgó közvélemény kettős indokból foglalkozik a képviselőház mélyen tisztelt elnökének lemondása tényével. (Bálijuk!) Az egyik fontosabb, előbbre való lévén, tárgyaltassék előbb ez. Azt mondják, hogy a képviselőház elnökétől a házszabályoknak olyan módon való kezelése kívántatott bizonyos oldalról, a kormány részérő], a mely irányban való kezelését a házszabályoknak ő az ő meggyőződésével és lelkiismeretével megegyeztethetőnek nem tartotta, és mint integer vir nem vállalkozhatott olyan szerepre, hogy egy parlament elnöki méltóságában csatlósává, vagy szolgájává szegődjék a kormánynak. (Zajos tetszés, helyeslés és éljenzés a balés szélső baloldalon.) Wittmann János: Igaz-e ez?! (Nagy taj jobbfelöl.) Polónyi Géza: Rettenetesen ffurcsa, hogy a magyar parlamentben ilyen kérdéssel is kell foglalkozni. De ha az előttem fekvő tényeket vizsgálom, vizsgálom objektíve és vizsgálom azzal a kötelességérzettel, a mely válságos pillanatokban egy magyar képviselőt megillet, akkor lehetetlen megfeledkeznem azokról az előzményekről, a melyeket itt egy másik ülés alatt láttunk, midőn a háznak egy másik mélyen tisztelt alelnöke, Kardos Kálmán úr vezette az ülést, és a mikor szemtől-szembe, fültanuként kellett meggyőződnünk arról, hogy akkor, midőn az alelnöknek meggyőződése a házszabályok tekintetében más volt, megrohanta őt egyik jegyző, később maga a belügyminiszter úr, és saját füleimmel hallottam, midőn azt mondotta az alelnöknek: a miniszterelnök kívánja és követeli tőled, hogy az ölést azonnal felfüggeszszed. (Nagy zaj és nyugtalanság a bál- és szélső baloldalon. Felkiáltások balfelól: Szégyen ! Gyalázat!) Elnök i Csendet kérek! Ivánka Oszkár: Mindig hamis bort mérnek ! (Zaj.) Elnök: Kérem, Polónyi Géza képviselő úron van a sor! Polónyi Géza: Ez a tény nem bizonyítéka-e annak, hogy e kevesebb önállósággal, kevesebb tapasztalattal dicsekvő másik alelnök úrral szemben tényleg történt kísérlet, még pedig eredménynyel arra, hogy meggyőződése ellenére applikálja a házszabályokat, mert ő az üléi folyama alatt nem röstelte bevallani, hogy igenis sajnálja, hogy a házszabályokat meggyőződése ellenére úgy alkalmazta, hogy három Órán túl folytatta