Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-373
142 878. országos ülés 1898. deezember 6-án, kedden. lességét, a hogy azt neki lelkiismerete és hazafias meggyőződése előírja és ebben őt semmiféle, alkotmányos, vagy alkotmányon kivűl álló rendőri hatalom meg ne akadályozhassa soha. (Úgy van! Úgy van l a szélső baloldalon.) Ha, t. ház, én ezeket a nagy elveket látom itt koezkán forogni, (Úgy van! a szélső bálodaJon.) akkor mélyen elszomorító, — a mint beszédem fonalán ki fogom mutatni, — hogy az államtitkár úr theoriáival szemhen nincs más választásom, mint az, hogy vagy azt bizonyítsam be rá, hogy a törvényekben való nagy mértékű tájékozatlanság vezette őt, (Úgy van! a szélső baloldalon.) vagy azt, t. ház, hogy ő is szolgálatába szegődött annak a propagandának, a mely rendszert csinál abból, hogy Magyarország alkotmányának biztosítékait napról-napra lábbal tiporja (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és egyiket a másik után söpri el. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ivánka Oszkár: Hol van a többség? (Derültség. Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Ha egyrészt ezt a rendkivíí! sajnálatraméltó tényt látom is, úgy másrészről lehetetlen eltitkolnom azt az igazán szivem mélyéből érzett örömet, a melyet az a meggyőződés kelt bennem, hogy azon felfogásomban, miszerint a tisztelt többség tagjai között még vannak hazafiak, a kikben az élő lelkiismeret szózata felébred akkor, midőn a nemzet jogai koezkán forognak, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy ebben én nem csalatkoztam. Az a tény, hogy a többség táborában oly jelentékeny férfiak állnak fel, válságos időkben egy végzetes és veszélyes kormányhatalommal szemben (Úgy van! a szélső baloldalon.) a képviselői mentelmi jognak védelmére, mint a kik onnan felállottak: már maga ez a tény meggyőz engem arról, hogy azon feltevésem, hogy e gy j°bb jövendő hajnalát látom megcsillanni, (Úgy van! Úgy van! a szélső báloldalon.) nem téves. Másrészt maga ez a tény büszkévé tesz engem arra, hogy olyan férfiak társaságában, a kik jogász közéietünk kimagasló alakjai gyanánt ismertettek és ismertetnek a mai napig, magam is egy téglával ahhoz járulok hozzá, hogy a nemzet törvényhozó testületét az alkotmány bástyáinak megvédésében e helyről äs segítsem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház ! Hogy ezt a dolgot a maga egészében és mélységében megítélhessük, arra nézve szükséges bizonyos antiezedencziákat is figyelembe venni. Mély köszönettel és hálával tartozom Chorin Ferencz és Hódossy Imre igen tisztelt képviselőtársaimnak azért, hogy az egyik közjogi, a másik pedig igazságszolgáltatási szempontból kifejtette előttünk a*on elveket és helyreállította azt a tényállást, a melyek egyedül képesítenek bennünket arra, hogy e kérdésben elfogulatlanul Ítélkezhessünk és engem felmentenek attól, hogy ezen dolgokkal, a melyeket ők oly szép szavakkal itt már konstatáltak, újabban foglalkozzam, megelégszem tehát annak konstatálásával, illetőleg kijelentéséve], hogy a mi ennek a dolognak közjogi részére és tényálladékára vonatkozó részt illeti, szószeriut csatlakozom ahhoz, a mit Chorin Ferencz és Hódossy Imre t. képviselőtársaim elmondottak. (Helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Mondtam, hogy ennek a dolognak történeti előzményeihez is hozzá kell nyúlni. (Halljuk!Halljuk!) Mi kényszerít, engem erre? Méltóztattak hallani tegnap, hogy egy államtitkár, az igazságügyi államtitkár szószeriut ezt mondotta (Hátijuk! Halljuk! Olvassa): »De akkor ezen nem segíthetünk azzal, hogy valahogy elnézzük, hogy a misera plebs contribuens felett garázdálkodik a rendőrség, hanem a képviselő beburkolódzik a mentelmi jog palástjába, visszavonul a képviselőházi és főrendi házi intézmény mentsvárába.« Ha ez a dolog igaz volna, még akkor is oly hatalmaskodása volna ez a demagógiának a hatalom polczáról, (Élénk helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) a mely méltó lenne egy szocziálista, vagy anarchista agitátor, szerepéhez, (Igaz! Úgy van! bálfelől.) de nem egy igazságügyi államtitkár szerepéhez, a ki arra lázítja fel a tömegeket, hogy a tőrvény csak a misera plebs contribuens eltiprására szolgál, ellenben a képviselők viszszavonulnak a képviselőház és főrendiház mentsvárába a törvény oltalma alatt. Mi ez, t. képviselőház? Nem egyéb, mint lázítás a képviselőház ellen, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a szegény tömegek fellazítása minden ellen a mit jog, alkotmány és törvény alkotott. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És most, t. képviselőház, nézzünk a szemébe ennek a demagóg, brutális vádnak, a melyet egy államtitkár vág a szemeink közé. Nézzük meg hát igaz-e az, hogy a misera plebs contribuens eltipratását, csendesen vagy békésen eltűrik? Hát igenis igaz. De kik tűrik el? Néhány esetet sorolok fel. Ott voltam a népgyűlésen, a melyet Ugron Gábor és Kossuth Ferencz t. képviselőtársaimmal az általános szavazati jog kérdésében tartottunk meg. Ott volt a fővárosnak polgársága, ott volt a misera plebs contribuens is, a melynek adófilléreiből húzza az államtitkár úr fizetését és húzzák a penziókat, és ott mi történt? Megtörtént az, hogy mikor a gyűlés a legnagyobb rendben és csendben szétoszlott, a népszínház sarkán a kerepesi-úton leselkedő lovasrendörök rárohantak a békével hazavonuló tömegre, letiporták, kardlapozták, botozták őket, szóval tettek velők mindeut, csak azt nem, a mit a törvény megenged.
