Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-373
973. országos ülés 1898; deczember 6-án, kedden. 143 Volt egy másik eset is, a mikor Ugron népgyűlést hívott össze. Ekkor a gyülekezési szabadságot meg akarták akadályozni. Itt volt a deczemberi. úgynevezett szocziálista tüntetés, a melyre nézve majd ki fogjuk kutatni annak forrását és napfényre hozzuk, hogy kik voltak azok a szocziálisták, a kik a Kossuth-párt ablakait deczemberben beverték. Hentaller Lajos : Detektívek voltak! Polónyi Géza : Itt vannak a mostani tüntetések. Valahányszor mi a misera plebs contribuenst magunk előtt eltiportatni látjuk, mint a hogy a véderő vita idején volt, mint a hogy például most volt, mikor, t. képviselőház, azt látjuk, hogy az a rendőrtanácsos, a ki egy kaszinónak tagja, a mely kaszinónak homlokzatára a hazafiság, a lovagiasság, az önérzetesság van emelve és tiszteletben tartva minden hagyomány, a mely nemzeti, a mely hazafias és magyarságunkhoz méltó, oda állíttat rendőröket, azok berontanak a tudományok csarnokába, abba a mentsvárba, melyet alkotmány és minden nemzetnek tiszteletet parancsoló múltja mentsvárnak ismer, ott letépik számaikat, botozzák a mi gyermekeinket, azt cselekszik, a mit a törvény megtilt, mert büntetni szabad, többet mondok — mi is voltunk fiatalok, hányat látok önök között, kik 1861-ben mellett — tem küzdöttek a fegyveres erő ellen is — a mi tradicziónk az volt, karddal megsebesíttetni, vagy golyó által leteríttetni dicsőség, de megbotoztatni, bikacsökkel megveretni, (Fölkiáltások a szélső baloldalon: Gyalázat!) ezt soha nem tartottuk másnak, mint alávaló meggyalázásnak. (Félkiáltások a szélső báloldalon: Gyalázat!) S ily eseményeket látva, ide jöttünk a parlament színe elé, panaszt emeltünk, azt mondottuk, csak nem régiben hallották tőlem e szavakat; T. képviselőtársaim ! Ne gyalázzák meg azt az ifjúságot, melyre e nemzet jövendője van bízva; ne tegyék őt képtelenné arra, hogy alkotmányos módon gyakorolja jogait és ne vakítsák el az ifjúságot azzal az alávalósággal, hogy odaben a kathedrán azt hirdeti neki, hogy a személyi szabadságot Magyarországon megvédik, odakin pedig ráles a rendőr, brutálisan megtámadja és ok nélkül botozza; ne támadják meg ebben az ifjúságban a hitet abban, hogy van itt törvény és törvénytisztelet. Tömegesen kértük és kérjük föl ügyvédtársainkat, hogy szerezzenek elégtételt ezekért a brutalitásokért. Kinek volna kötelessége a törvény rút megszegésével szemben az alkotmányt és törvényt megvédeni ? Kinek volna kötelessége, mikor a mi személyes szabadságot biztosító törvényeink között ez áll (olvassa): »473. §. Azon közhivatalnok, a ki hivatala gyakorlásában valakit tettleg bántalmaz, vagy bántalmaztat, a menynyiben cselekménye súlyosabb beszámítás alá nem esik, a hivatalos hatalommal való visszaélés vétségét követi el és hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő.« Kinek volna kötelessége, t. képviselőház, mint az államhatalom azon részének, a végrehajtó hatalmat kezelő igazságügyi kormánynak, hogy utasítsa a királyi ügyészséget arra, hogy a törvényt lábbal tipró rendőrség a törvény által előirt büntetését nyerje el ? (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) És én a misera plebs contribuens nevében kérdezem a demagóg államtitkár úrtól, mondjon nekem egyetlen egy esetet, a hol a királyi ügyész vádat emelt a rendőri brutalitás ellen? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mondjon nekem egy esetet, a hol a képviselőházban való felszólalások után és azok daczára ő, mint az igazságügyi kormánynak egyik politikai exponense, utasítást adott a köz vádlónak arra, hogy a törvénytiprásért vonja felelősségre a rendőrközeget? Ha nekem egyetlenegy ilyen esetet felmutatni nem tud, akkor az ő lelkiismeretétől kérem számon, hogy micsoda gálád vakmerőség az ellenzéknek szemére vetni azt, hogy mi a misera plebs contribuens-et nem védelmezzük, hanem a képviselőház és főrendiház mentsvára mögé búvunk és a népet eltiportatni engedjük. (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Majd rátérek arra is, t. ház, hogy rámutassak, milyen tövényellenes volt az, a mi itt történt. Hát, t, ház, melyik alkotmányosan kormányzott nemzet az, a hol tilos a tüntetés? Hol van megtiltva az, hogy a hazafias meggyőződésű ifjúságnak hevében való fellángolását a rendőri lovak patkóival kell eltiportatni? (Úgy van! Úgy van! a bal- e-t szélső baloldalon.) Hol van az az ország, hol van az az Anglia, Franczia- vagy Olaszország, melyben állana az, hogy tüntetni csak a kormány mellett szabad? (Úgy van! Úgy van! bal- és szélső baloldalon.) Hol van megírva az, hogy legyen az akár ifjúság, akár polgárság, ha hazafias kérdésekben kötelességének látja spontán megnyilatkozni, hogy azt szabad legyen ilyen eszközökkel, ilyen brutális módon eltiportatni? Hát mit vétett Magyarország ifjúsága, hogy azzal a prezumpczióval áll eléje Magyarország belügyi kormányzata, hogy az a mozgalom, a mely e lelkes gyűlésben megindulni készül, csak törvényszegésre irányúihat? Nem veszik észre azt az irtóztató, mélységes sülyedését a korszellemnek, mely az ifjúságot kész eltiportatni, mert felteszi róla azt, hogy nem hazafias buzgalom vezeti, hanem vezeti az, hogy — nem tudom, vájjon vagyon-, vagy személyelleni — bűntényeket kövessen el? Szabad-e ez a prezumpczió? Szabad-e az alkotmányos polgárokat úgy tekinteni, mint a bagnó-ból kiszabadult fegyenczeket, a kikről csak rosszat lehet feltételezni? És ha nem így van, honnan