Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-372

872. országos ülés 1898. deciseinber S>én, kétí&n. 133 így megnehezíti annak, a ki ezzel a kérdéssel tüzetesen nem foglalkozott, a szabad ítéletet. De elhomályosítja még az a körülmény is, hogy a kedélyek a parlamenti embólia miatt — hogy ne éljek az obstrukczió kifejezéssel — felette idegesek, az idegesség átcsap a házból a nagyközönségbe és egyáltalában abnormális pszichológiai dispoziczióba hozza az embereket. Természetes, hogy én többé-kevésbbé szintén e befolyások alatt állok, tudva vagy nem tudva, de hosszas bírói gyakorlatom talán lehetővé teszi azt, hogy mindezektől absztrahálva állítsam magam elé a kérdést és hogyha azzal a váddal illet is Pulszky Ágost barátom, hogy mint bíró szólok e kérdéshez, (Derültség.) ezt a vádat, mint bíró-viselt ember, el fogom birni. A mentelmi jog tekintetében először röviden azt akarom vizsgálni, hogy mi annak lényege, másodszor, bizonyos áramlatokkal szemben, egészen függetlenül a konkrét esettől, azt akarom vizsgálni, hogy van-e ennek reánk nézve értéke, kell-e ezt konzerválni, és ha igenlő felelet lesz az eredmény, akkor át fogok röviden térni a fenforgó konkrét esetre, vizsgálni fogom, hogy megsértetett-e a mentelmi jog és végre a t. ház elé terjesztem azt a kérdést, hogy quid nutic, mi legyen tehát a határozattal abban az esetben, hogy ha az előbbi kérdésre igenlően felelnek. A mentelmi jog lénye az újabb törvényhozásokban a körül forog, hogy egy alárendelt garaneziája a szólásszabadságnak. így fogják azt fel Angliában, így fogják fel a latin népeknél, így fogják fel az amerikai parlamentekben is. Már most ez csak elementáris dolog, hogy egy parlament teljes szólásszabadság nélkül nem exisztálhat. Ennek a szólásszabadságnak az első feltétele az, hogy azok, a kik élni kivannak ezzel a szólásszabadsággal, elmehessenek oda, a hol szólniok lehet, joguk van é« kötelességük. így tehát folytatólagos a szólásszabadságnak a következménye a szabad oda menetel és az elmenetel, mert arra nézve is kell garanczia, hogy azokért, a mik elmondattak, semminemű" represszió az illetőt érni nem fogja. Azért mondották ki egész kifejezetten, különösen az Egyesült-Államok kongresszusának a szabályai, hogy a mentelmi jog az odamenetel, az ottmaradás és visszajövetelre terjed ki. A mi álláspontunk, illetve a mi létező jogunk e részben bizonyos latitudőt hagyott nyitva. Nem terjeszkedik ki részletesen azokra a garancziákra, de megegyezik az összes nyugoti államok e tekintetbeni felfogásával, hogy a házon kivfíl is érvényes a képviselő mentelmi joga, kivéve az in flagranti való elfogatási. Pulszky Ágost t. képviselőtársam tudja, hogy az Angliára való hivatkozás ebben a házban mindig nagy hatást gyakorol és azért ő is utalt arra utóbbi beszédében, hogy az angolok már nem fektetnek súlyt semmikép a házon kivűli mentelmi jogra. Figyelemmel kísértem e tekintetben az angol praxist és még az utóbbi időkből találtam egy esetet, mikor egy képviselőt, ki a házból hazafelé indult, a rendőrség tévedésből elfogott, mert másnak nézte s a ház releválta a mentelmi jogot és megelégedett azzal, hogy sajnálata!: fejezte ki a tévedésből történt eset fölött és minden további intézkedéstől elállott. Enyhült igenis a felfogás Angliában, a mennyiben a mentelmi jog a legutóbbi időkig még a képviselő háznépére i» kiterjedt és e részben állt be a lax praxis, illetve határozottan meg lett szüntetve a mentelmi jog a cselédekre nézve és szorítkozik az illető képviselő személyére. Én tehát azt talá^ lom, hogy az angol felfogást, mely szerint a képviselőháznak, a parlamentnek, mert nemcsak a képviselőházról van szó, önvédelme szempontjából, »for self preservation« kell a mentelmi jog, mondom, ezek után az angol felfogást a kisebbségi vélemény ellenében felhozni alig lehet. De megvan nálunk a sajtóban is, fájdalommal tapasztaljuk, az a nizus, hogy kiindulva az egyenlőség rosszul értelmezett elvéből, minden prerogativát, ha annak még olyan alkotmányjogi alapja van is, kisebbítünk, gúny tárgyává teszszük, feleslegesnek, nevetségesnek nyilvánítjuk. Hiszen a lapok e tárgyról szólva, olyformán tüntetik fel a dolgot, mintha mi egy-egy kis szuverén akarnánk lenni, szuverén jogot bitorlanánk, a melyhez abszolúte semmi jogczímünk. Hát nem így van! Alapelvét a mentelmi jognak, súlyos időkre, békés időben kell biztosítanunk, békés időben, mondom, mert hiszen azokat az utczai tüntetéseket abnormis helyzeteknek nem lehet tekinteni, békés időben kell féltékenyen őrködni az ilyen kiváltság felett, a melyet nem az egyenlőség rovására vindikálok a törvényhozóknak, olyan biztosíték az, a melynek gyakorlása nem a képviselők tetszésétől függ, hanem a melyet közjogi jellegénél fogva reá kell kényszeríteni az illető jogosultra, melyet a t. háznak kell reíeválni. (Helyeslés Ügy van! balfelől.) Én tehát a mentelmi jogot fentartandónak tartom, mert ha mi egymásután ejtjük el a biztosítékokat, annak a veszélynek leszünk kitéve, hogy végre egy zúgparlamentté válunk, a melynek abszolúte semmi nyomatéka nincs. A második kérdés, hogy nem felesleges-e mindaz, a mit mondtam, hogy lett-e hát megsértve a mentelmi jog ? E részben teljesen osztom Pulszky Ágost t. képviselő úr felfogását, a ki az audiatur et altéra pars elvét hangoztatta. Ez bekövetkezett időközben, a mennyiben a tegnapi lapok meghozták a rendőrség nyilatkozatát, és így a másik oldalról is meg van vilá-