Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-372
134 872. országos ülés 1898. decaembor 5-én, hétfőn. gítva a dolog. A rendőrség nyilatkozata igen részletes, de két momentumra nézve nem nyújt semmi felvilágosítást et qui taeet, consentire videtur. Az első faktum az, hogy a mikor a mentelmi jognak megsértését panaszló t. képvi elő úr elővezettetése elrendeltetett és tényleg megkezdődött, az illető rendőrközegnek már tudomása volt arról, hogy képviselővel van dolga. A második meg nem czáfolt faktum pedig az a nyilatkozat, a hol azt mondta: az nekem mindegy. Ebben a nyilatkozatban, t. ház, egy oly felfogás nyilvánul, a melyet Angliában eontempt of the housenek neveznek, a minek szószerinti fordítása a megvetés volna, de én csak tiszteletlenségnek nevezem. E két faktum teljesen megállapítja a mentelmi jog megsértését, mert a személyes szabadságától lett megfosztva az a képviselő, és másodszor, mert a hatósági közegnek egy oly véleményét és gondolkozását árulja el, a mely a ház mentelmi jogával világos ellentétben áll. (Igazi Úgy van! balfelől.) Nagy nehézség nálunk, beismerem, a képviselők igazolása. Ha tanúk nincsenek kéznél, akárki mondhatja, — és ez a rendes felelet ilyen esetekben, — hogy képviselő. E végből Olaszországban, Francziaországban és Amerikában medaillonok vannak behozva, a melyeket a képviselők óralánezukon viselnek és a melyek teljes igazolásukra szolgálnak. Helyén van ez olyan parlamentekben, a melyek talán még több tagból állanak, mint a mienk, de arra nézve világos szabály van az északamerikai kongresszus részéről, hogy mindenki köteles saját veszélyére tudni, hogy egy bizonyos egyén tagja-e a kongresszusnak, vagy nem, és a nem-ismerettel senkisem védekezhetik. Elvégre gyakorlatilag véve csak egy része a háznak újul meg a választásoknál és nálunk a ház t. elnöke azon a bajon úgy segített, hogy, ha ismét szükség lesz rá, a kordonokhoz a ház tisztviselői állíttassanak. Én olyan tisztának tartottam ezt a kérdést, a mikor itt elpanaszol tátott, hogy valóban nem hittem, hogy e részben nézeteltérés csak lehetséges is. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen senkisem állítja, hogy rossz szándék vezérelte az illető tisztviselőt és az a körülmény is, hogy különben, mint értesülök, nagyon derék tisztviselő, már nem tartozik ide, a maga útján figyelembe lesz veendő, akár mint mentő, akár mint enyhítő körülmény akár a fegyelmi, akár a büntető eljárásban. Én már most csak arra az egyre szorítkozom, hogy miután látom, hogy e kérdés már nem kapaczitáczió dolga, hogy itt a ház t. tagjai bizonyos álláspontot foglalnak el mereven, melytől már nem lehet őket egykönnyen eltéríteni; azt a kérelmet intézem a t. házhoz, méltóztatnék ezen kérdésnek szavazással véget vetni és kegyesen figyelembe venni, mily nagfontosságű és nagyérdekű ügyek vannak függőben, melyek mellett ez az inezidens valóban teljesen eltörpül. (Elénk helyeslés jobbról. Mozgás balfelől.) E kéréssel fejezem be szavaimat és a kisebbség véleményéhez járulok. (Élénk helyeslés a bal' és szélső baloldalon.) Elnök: Az idő előrehaladt és még több szónok van felírva; a tárgyalás folytatását tehát a következő ülésre halasztjuk. (Zaj.) A jövő ülés napirendjét méltóztassanak még meghallgatni. Holnap a szokott időben tartandó ülésnek napirendjére a mai ülés napirendjét teszszük, azaz a mentelmi ügyeket és esetleg az indemnitási javaslat folytatlóagos tárgyalását. Méltóztatnak hozzájárulni? (Elfogadjuk!) A napirend el van fogadva. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 55 percekor.)
