Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-372

13$ 872. országos ülés 1898. deccember S»én$ hétfőn, mondani, hogy />szokása szerint*. (Zajos felkiáltá­sok balfelől: Rendre! Nagy zaj.) Chorin képviselő ár velem szemben használta ezt a kifejezést, én nem akarom használni, hanem tényleg engedett azon besúgásoknak, a melyek szavaim értelmét valószínűleg, mert nem tudták az illetők meg­érteni, félreesavarták és azokból oly következ­tetéseket vontak le, a melyek legalább is ... . (Nagy zaj balfelöl. Élénk felkiáltások balfelől: Kik azok ? Minek gyanúsítja a képviselőket ? Rendre!) Elnök: Kérem, ne tessék minden oldalról közbeszólani! Ivánka Oszkár: Minek gyanúsítja a kép­vielőket? (Igaz! Úgy van! balfelől. Felkiáltások: Rendre!) Münnich Aurél: Miért rendre? Micsoda sértés ez? (Zaj.) Ivánka Oszkár: Az igaz, ő mindig súg a minisztereknek, azt látjuk! (Derültség balfelől.) Folyton a miniszterek háta megett ül és súg nekik! (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek minden oldalon! Lehetetlen így tanácskozni! (A szónok felé fordulva) : Tessék folytatni! (Zajos felkiáltá­sok balfelöl: Helyre!) Pulszky Ágost: Engedelmet kérek, t. ház. (Úgy van ! ügy van ! balfelől. Derültség.) Én nem szoktam sem tudatosan, sem közbeszólás által sérteni, de ha valaki engem személyesen sérteni akar, annyit megértek, hogy ezen sértést rele­válhassam, és az igen tisztelt képviselő úrtól annál inkább csodálom, hogy szavaim ezen félre­magyarázásának hitt, mert ez ellenkezik nem­csak azon objektivitással, a melyre mint bizott­sági elnök is, azon szerepben, a melyet az imént arrogált magának, köteles, hanem ellen­kezik azon tradicziókkal, a melyekre saját maga hivatkozott és ellenkezik legalább is azon tekin­tettel, a melylyel azon párt tagjai iránt tartozik, a mely párt tagjának magát tartja. (Helyeslés a jobboldalon. Zajos »Hoch« kiáltások és taps a bal­és szélső baloldalon.) Chorin Ferencz: T. ház! (Halljuk! Hall­juk!) A t. ház engedelmével felszólalok, hogy egy félreértést kimagyarázzak. A mi a t. képviselő úr szavainak személyes működésemre vonatkozó magyarázatát illeti, én azt magam részére teljesen kielégítőnek tartom, mert miután kimagyarázta szavait, tán semmi sincs azokban, a mi rám nézve sértő lehet. De engedje meg a t. képviselő úr, hogy én is kö­veteljem, hogy szavaimnak azon értelem tulaj­doníttassák, a melyet azoknak először a szokás tulajdonít a házban folyt vita alkalmából, s a me­lyet másodszor én szándékozom azoknak tulaj­donítani. ázt mondottam tudniillik, hogy a t. kép­viselő úr e vitába szokása szerint egy olyan hangot kevert bele, a mely nem megnyugtató, nem a szenvedélyek lecsillapítására, hanem fel­gerjesztésére szolgál.^(Űgy van! Úgy van! a bal­és szélső baloldalon.) Én ezt mondtam; ennek ab­szolúte sértő szándéka nem volt, sem sértést magában nem foglalt. A fenforgó kérdés abszo­lúte nem pártkérdés. Lehetnek kérdések, a me­lyek megvitatásába, ha a t. képviselő úr egyéni­ségének egész súlyát és nagy tudásának egész erejét viszi bele, ha szenvedélyes hangon törté­nik is ez, az a vitának mégis szolgálatára válik. Jelen esetet a mentelmi jog megsértésnek olyan­nak tekintettem, a melyben e hang egyrészről nem szokásos, másrészt a tényállás tisztázását és a kérdés tárgyilagos elbírálását szerfelett megnehezíti. Ezt az értelmet tulajdonítottam szavaimnak és nem mást, és kérem a t. kép­viselő urat, méltóztassék ezt elfogadni. Pulszky Ágost: Igen tisztelt ház ! (Hall­juk ! Halljuk ! jobbfelől. Nagy zaj és »Eláll /« kiál­tások a bál- és szélső baloldalon.) Gondolom, jo­gom van személyes kérdésben csak két szót szólani az igen tisztelt képviselő úr magyarázata után. (Zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Elnök (csenget): így soha vége nem lesz! Itt személyes megtámadtatás czímén nem lehet többé beszélni. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Ki következik? Hock János jegyző: Emmer Kornél! Emmer Kornél: T. ház! (Halljuk! Hall­juk!) Ha ezen eszmecsere után a t. ház a tár­gyat talán kimerítettoek találja és az utánam feljegyzett szónokok elállnak a szótól, én is kész vagyok elállni. (Felkiáltások a szélsä baloldalon: Dehogy állunk!) Méltóztassék megengedni, hogy a ház hátralévő idejét még igénybe vegyem. Bátor leszek a jelen mentelmi ügyben elfoglalt álláspontomat röviden jelezni. Egyetértek abban Plósz Sándor t. képviselőtársammal, hogy ho­mályba lett burkolva ez a kérdés, csakhogy szerintem nem a kisebbség véleménye, illetve indokolása burkolta azt homályba, hanem külön­féle mellékkörülmények és tisztán csak úgy ítél­hetünk az ügyben, ha kihámozzuk abból a burok­ból azt a magában véve olyan egyszerű* kérdést. (Halljuk! Halljuk!) Elhomályosítja ennek a kér­désnek a megítélését a t. házban egyrészt — ta­lán rendreutasítást kapok, ha azt mondom — a pártelfogúltság, elhomályosítják személyes ellen­tétek, (Egy hang balfelől: Ellenszenv!) ellenszenv, elhomályosítják, és itt ismét esak nagy óvatos­sággal akarok egy kifejezéssel élni, a mi rend­őrségünknek bizonyos népszerűtlensége, talán jogosulatlan népszerűtlensége, (Halljuk! Hall­juk!) továbbá még az a jogászi szőrszálhasoga­tás is, a mely egy egyszerű parlamenti kiváltság kérdésénél hiper-okosságot akar érvényesíteni és

Next

/
Thumbnails
Contents