Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-372

878. országos ülés 1898. űeczember 5-én, hétfős. J 3 f a részéről így nyilatkozni, én azonban, azt hiszem, semmiesetre sem szabad egy házhatározatnak indokolását úgy idézni, mint a ház határozatát és azt hiszem, hogy különbség van nagyon is a következményekre nézve, vájjon azt tekintjük-e házhatározatnak, a mit Chorin Ferencz t. képviselő úr idézett annak és nevezett annak, mert azt mondja: a ház határozatát hozta egyhangúlag így, — tessék helyt állani ezért a kifejezésért, — mondom egészen más következménye van annak, hogy ezt határozta a ház, mint annak, hogy azt határozta, a mit én konstatáltam. (Nagy zaj.) Kifogása van a képviselő urnak a hangom ellen. Bocsánatot kérek, (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) mindig meg van a felháborodás akkor, midőn valaki abszolúte meg nem engedett fegyverekkel harczol, — az én nézetem szerint. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Ki az?) Az esetet úgy kell előadni, a legnagyobb igazsággal, a mint az tényleg történt. Azt veti továbbá a szememre a képviselő úr, hogy én nem ismertem azt a javaslatot, a melyet maga a kormány beadott. Bocsánatot kérek, ha jól értettem, azt olvasta fel, hogy egy képviselőt nem szabad sem megidézni, sem elővezetni. Hát mondtam én ez ellen valamit? (Felkiáltások balfelöl: Persze, hogy mondott!) Bocsánatot kérek, hát nem mondottam én azt, hogy itt is nagy különbség van a letartóztatás és elővezetés közt ? Mert míg, ha a képviselő ellen a bűnvádi keresetnek a megindítása a mentelmi jognak a felfüggesztésével meg van engedve, akkor kétségtelen, hogy őt nemcsak megidézni, de elővezetni is szabad, ellenben bocsánatot kérek, letartóztatni nem, a letartóztatásra külön házhatározat kell. Tehát nagyon jól ismertem azt a javaslatot, de Chorin Ferencz képviselő úr nem ismerte. Ezt akartam megjegyezni. (Élénk helyeslés jobbfelől. Derültség balfelöl.) Pulszky Ágost. Chorin Ferencz igen tisztelt képviselő úrral szemben úgy szavaim félremagyarázása miatt, valamint személyes kérdésben van jogom szólani; (Halljuk! Halljuk!) kérem ezt az igen tisztelt háztól. Ivánka Oszkár: Mindig a saját maga szavait magyarázza! (Zaj.) Puszky Ágost: Szavaim félremagyarázása és pedig értelmükkel ellenkező félremagyarázása miatt; mert én nem bíráltam az igen tisztelt képviselő úrnak működését, mint a mentelmi bizottság elnökét, én a következőket mondottam a mentelmi bizottságban viselt szerepére. Azt mondottam, hogy 8 ellentétben áll — a mint gondolom, maga sem tagadja — a bizottság többségének saját maga által aláirt jelentésével. Meg is mondtam, hogy ehhez teljes joga van

s mert mint elnök, köteles a többség jelentését aláírni, ha személyes meggyőződésével ellenkezik is; csak köteles arról gondoskodni, hogy e jelentés megfeleljen az alaki kellékeknek, és azért azt mondtam, hogy a mi pedig a tényálladék előadását illeti, a mely a többségből eredő jelentésben foglaltatik, ezzel igenis, az aláírása által magát azonosította, a következtetésekkel pedig nem. Ennyit mondottam arról a szerepről a melyet mint a mentelmi bizottság elnöke visel. Egészen más elbirálás alá esik az, a mit itt a képviselőházban beszélt. Erre vonatkozólag igenis, hogy szavaimat világosan megmagyarázzam, azt mondtam, hogy szerepelt, mint ugyanazon esetben védő is, vádló is, ex parte ügyvéd is, biró is. Még egy közbeszólásra határozottan kifejeztem azt is, hogy nem ágy értem ezt, a mint Blaskovics képviselő úr itt ismételve, annak visszautasítása daczára, most felhozta, hogy nem értettem úgy, mint hogy ha Rakovszky István képviselő úr személyes ügyvédjeként szerepelt volna; mert távol legyen tőlem, és azt hiszem, akárkitől, annak feltételezése, hogy a háznak tagja, a ki bizottságban működik, ilyen szerepre hagyta magát lealacsonyítani; ez távol áll tőlem, hanem igenis, gondolom a t. képviselő úr azt fogja tartani, ez teljesen parlamentáris, hogy egy ügyben szerepelhet valaki — helytelenül, már az én Ítéletem szerint — (Nagy zaj balfelöl.) mint ex parte ügyvéd is és mint biró is, és erre vonatkozólag hoztam ezt fel, hogy a képviselő úr nem elégedett meg avval, hogy konstatálja a mentelmi jog sérelmének fenforgását,. . . Ivánka Oszkár: Miért mutat mindig rám ? (Élénk derültség balfelöl.) Pulszky Ágost: . . . vagy fenn nem forgását, hanem egyszersmind konstatálta a hivatalos hatalommal való visszaélést, sőt erre építette egész okoskodását. Ennyit csak szavaim értelmének helyreállítására. Éu sajnálom, hogy az igen tisztelt képviselő úr — és itt nem akarom a »szokása szerint« jelzőt használni, mert megkövetelem a t. képviselő úrtól, (Zajos felkiáltások balfelöl: Ohó! Halljuk! johbfelől.) megkövetelem a t. képviselő úrtól, (Nagy zaj balfelől.) — ez kérem, mást nem illet, mint a t. képviselő urat, engemet és a há/>at, — megkövetelem, hogy ha azt tartja, hogy a mentelmi bizottság elnökének szerepe nem az, a mi más bizottság elnökéé, hanem az, hogy ott egyszersmind a ház tradiczióit is képviselje, — pedig az a ház bizottságai elnökeit egyéni súlyuk szerint megilletheti ugyan, de állásuk szerint nem, de megkövetelem, hogy akkor legalább saját szavainak súlyát tudja mérlegelni, és ha tudja, akkor tudja, hogy az a »szokása szerint« jellembe vágó dolog-e vagy sem, (Nagy zaj és derültség balfelől.) — hát, ismétlem, én nem akarom 11*