Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-372

128 872, orizágoa fllés 1898. deczember S-én, hétfftn. tétlenné tétetik, (Ügy van! jőbbfelől.) pedig az ország épen ezt várja. (Ügy van! jőbbfelől.) A ház jogain ük kezelésében és a mentelmi jog gyakorlatában nem ezek azon kérdések, a melyek minket a publikumtól elválasztva érdekelnek. Messzebb mentünk máris, mint a a mit józan közvélemény egyáltalán igazolni képes. Nem mondom azonban, hogy térjünk vissza, mert azt hiszem, hogy a visszatérésnek szüksége a szólásszabadság magyarázatára és más kérdésekre vonatkozólag nemsokára be fog állani. (Úgy van! jobbfelőf. Zaj a baloldalon.) De legalább azt az egyet ne tegyük, hogy képzelt jogainkat oly irányban terjeszszük, mely szükségkép a közrend feladatainak, a hatósági tekintély, az állami hatalom harmonikus összemííködé-ének akadályát képezi. Ne csináljunk teliát mentelmi jogot, a hol az valóban nem ér semmit és nem kell semmire, hanem fogadjuk el a mentelmi bizottság jelentését. (Helyeslés a jobboldalon, Nagy zaj a bal- és széhő baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Chorin Ferencz képviselő úr kér szót személyes kérdésben. Chorin Ferencz: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) A ki a mai vitát végighallgatta, nem vonhatja kétségbe .".zt a jogomat, hogy személyes kérdésben és szavaim igaz értelmének helyreállítása jogezímén a házszabályokra való hivatkozással szót kérjek a í. háztól. (Halljuk! Halljuk!) Midőn ezen engedelmet kérem, hozzáteszem, hogy a mennyire csak lehetséges, rövid leszek. De engedelmet kérek a t. háztól, hogy a számos ráfogás és ferdítéssel szemben felszólalásom mégis a szokottnál terjedelmesebb lesz. (Halljuk!) Elnök: Azt hiszem, a ház az engedélyt megadja. Chorin Ferencz: T. ház! Nem voltam jelen az ülés kezdetén, midőn Plósz Sándor t. képviselő ár felszólalásommal foglalkozott, csak a gyorsírói jegyzetekből értesültem, hogy beszédjében engem először azzal vádolt, hogy én a ház határozatát hamisan idéztem, másodszor azzal, mintha én, mint a btínvádi eljárás előadója, megfeledkeztem volna azon intézkedésekről, melyeket épen az általam a házban előadott btínvádi eljárási javaslat az elővezetésre vonatkozólag tartalmaz. A mi az első állítását illeti, az, vagy beszédem félreértéséből származik, vagy szándékos ráfogás. (Halljuk ! Halljuk !) Én a ház szombati ülésében előadtam, hogy 15 év óta, a mióta a mentelmi bizottság tagja és elnöke vagyok, a mentelmi jog terjedelmére, tartalmára és mikénti értelmezésére nézve a képviselőház, a végrehajtó hatalom és a kormány közt komolyabb konfliktust nem merült fel. Egyetlen kérdés volt, a melyben nézeteltérés volt, azt tudniillik alkalmazható-e képviselővel szemben, tanuzási kötelességének elmulasztása miatt, kényszerelővezetés, a ház előzetes beleegyezése nélkül. A bíróság abban a nézetben volt, hogy alkalmazható a kényszerelővezetés, mert az nem büntető, hanem fegyelmi kényszer. Ehhez járult az akkori igazságügyminiszter. A mentelmi bizottság ezt az esetet tárgyalás alá vévén, a háznak jelentést tett s ezen jelentésében a mentelmi jog természetét, tartalmát és terjedelmét úgy irta körűi, a mint azt szórói-szóra és híven idézni bátor voltam. Idéztem ezt azért, mert azon jelentésnek különös fontosságot tulajdonítok, mert elvi kérdésben és a kormány felhívására történt; s idéztem azért, mert állítottam, hogy azokat az elveket, melyeket a ház ezen jelentés kapcsán elfogadott, következetesen minden feoforgó esetben alkalmazni a mentelmi bizottságnak és a háznftk kötelessége. (Helyeslés balfelől.) Ezzel szemben mit állít a t. államtitkár úr? Nem tagadja, de nem is erősíti, hogy a mentelmi bizottság jelentését híven idéztem, csak azt mondja, hogy a határozat egészen mást foglal magában, azt, tudniillik, hogy képviselőt a ház ülésének tartama alatt kényszerítő rendszabályokkal még tanuságtételre sem lehet kényszeríteni a ház előleges engedélye nélkül. Tehát a mit én idéztem, az nem volt a ház határozata, tehát hamisan idéztem. Bocsánatot kérek, én hivatkozom a ház minden tagjára, vájjon a t, államtitkár úr értelmezése jóhiszemű'-e, megfelel-e a politikai szabályoknak, melyeket a ház a bizottsági jelentések értelmezésével szemben mindig alkalmazott? Azt hiszem, hogy az államtitkár úr eljárása kicsinyes rabul isztika és nem igazságos eljárás. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A mentelmi bizottság jelentései politikai okmányok és mint ilyenek mindig egy-egy egészet képeznek. Indokolásuk a ház előtt fekszik, s ha a ház nem osztja a bizottsági jelentést, akkor a háznak kötelessége azt megezáfolni, azt a bizottsághoz visszautasítani, hogy a ház jogérzése, jogfelfogása és a bizottság jelentése közt kellő harmónia helyreálljon. (Ügy van! balfelől.) Hiszen a Böszörményi esetben is, melynek egy részét a t. képviselő úr idézte, a határozat és az indokolás összefolynak, egy egészet képeznek. És midőn idézzük a böszörményi esetben a mentelmi bizottság jelentését, az egészet szoktuk idézni, mint olyat, a mely megfelelt a ház jogfelfogásának és nézeténekj ann.'.k a meggyőződésnek, a melyet a báz mentelmi ügyekben táplál. De különben is téves a t. képviselő úr idézésa, mert én nem mondottam, hogy a jelentés