Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-372

372. orssigos ülés 1898. deezemljer S-én, hétfőn. jö>g ezen része és a háznak a tanúzási kényszerre vonatkozó határozata egy és ugyanaz. Én azt mondottam, hogy a mentelmi bizottság úgy preczizirozta a mentelmi jog tartalmát és természetét, hogy minden rendszabály, a mely egy pillanatra is megfosztja a képviselőt személyes szabadságától, a ház jogaiba ütközik. Azt mondottam továbbá, hogy a jelentés ezen a részét is elfogadta a ház, mert elhne szó nem esett észrevétel fel nem merült. Hozzátettem később — hogy a ház által elfogadott elvekből kifolyólag a tanúzási kényszerrel szemben kimondotta a ház, hogy elővezetés, ha a ház együtt van csak a ház előzetes engedélyével eszközölhető. Állithatom tehát, hogy az én idézésem megfelelt a politikai ildom és hűség „követelményének, a melyeket a házban jelentések idézése tekintetében követni szoktunk és követnünk kell. (Igaz ! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A t. képviselő úr azonban itt meg nem áll, és azt mondja, hogy nekem, mint a bűnvádi eljárás előadójának, tudnom kellene, hogy maga a btínvádi eljárásról szóló törvény 131. §-a különbséget tesz az elővezetési parancs és a letartóztatás közt. Bocsánatot kérek, a mentelmi jog szempontjából a biróság elővezető parancsa, a letartóztatás és a vizsgálati fogság közt semmi különbség sincs. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A t. államtitkár úr e tekintetben gyökeresen téved. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Elővezetés, letartóztatás és vizsgálati fogság a képviselők mentelmi jognak egyforma megsértését képezik; megfosztják a képviselőt személyes szabadságától, cselekvési képességétől a ház előzetes beleegyezése nélkül. Ezen aktus, nevezzük azt letartóztatásnak, elővezetésnek, vizsgálati fogságnak, vagy bebörtönzésnek, a mentelmi jog sérelme szempontjából teljesen azonos. (Igaz! Úgy van I a bal- és szélső baloldalon.) Ez így van, És most a t. államtitkár úrral szemben azt a kérdést vetem föl. — miután ő engem azzal vádol, hogy én az általam előadott bűnvádi eljárást nem ismerem, — vájjon ísmeri-e ő azt a javaslatot, a melyet a bűnvádi eljárás tárgyában a kormány igazságügyminisztere előterjesztett? Mert ha ismerte volna, akkor állítását nem koczkáztatta volna. Mert, t. ház, — és erre akarom a ház figyelmét felkívni, — ezen javaslatnak tervezője és készítője, Szilágyi Dezső volt igazságügyminiszter úr és a háznak t. elnöke, kísérletet tett arra nézve, hogy a mentelmi jogot magában a bűnvádi eljárásban részletesen kodifikálja, a szerkesztő bizottság ezzel meg lett bizva, hogy a bűnvádi eljárásban a mentelmi jog oltalmát keresztül vigye. Próbáltuk az elveket megállapítani, több szakaszban részletesen megállapítani, hogy a mentelmi jog a bűnvádi eljárásban a KÉPVH. NAPlA 1896-1901. XIX. KÖTET. bíróságokkal és hatóságokkal szemben miként érvényesüljön. És mit mondott az a bűnvádi eljárásnak, a kormány által a ház elé terjesztett javaslata? 39. §-aezt tartalmazta —• méltóztassék erre figyelni — (Halljuk! Halljuk/ olvassa): »Az országgyűlés képviselőházának tagjai megválasztatásuk után, a főrendek házának tagjai pedig a királyi meghivó levél keltének napjától fogva terheltként csak úgy idézhetők, esetleg csak akkor vezethetők elő, ha mentelmi jogukat az országgyűlés illető háza úgyanama bűncselekmény miatt fel függesztette.« Világosan benne voltak a kormány javaslatában, hogy semminemű kényszer-rendszabály, semminemű rendőri elővezetés, a képviselő személyes szabadságának semmiféle megfosztása a ház engedélye nélkül nem eszközölhető. T. képiselőház! Miért nem fogadta el a mentelmi jogra nézve beterjesztett szakaszokat az igazságügyi bizottság ? Azért, mert az igazságügyi bizottság többsége azokat eléggé preczizeknek, eléggé kimerítőknek, a mentelmi jogot eléggé biztosítóknak nem tartotta s épen azért én, mint előadó és a kormány képviselője az igazságügyi bizottságban hozzájárultunk ahhoz, hogy ezen szakaszok, a melyek a mentelmi jogra nézve a bűnvádi eljárásából előfordultak, kihagyassanak és pedig kettős okból. (Halljuk! Halljuk !)*Arra a meggyőződésre jutottunk ugyanis, hogy addig, a míg a mentelmi jog ki nem forrta magát, a mentelmi jog kodifikálása csak hézagosan történhetik. Továbbá az a meggyőződés vezette az igazságügyi bizottságot, fiogy a mentelmi jog helyesen csak klilön törvényben kodifikálható. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az általam készített jelentésben azonban, a mely megfelelt a kormány intencziójának, mert hiszen senkisem szólalt fel ellene, határozottan kijelentettem, hogy ezzel nem akarunk semminemű csorbát ütni a mentelmi jogon, ellenkezőleg fenn akarjuk tartani eddigi természetét, úgy, hogy annak korlátai és terjedelme felett maga a ház mint saját szuverenitásának őre intézkedjék. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balodalon.) Tehát állítom, hogy a t. államtitkár úr nem ismerte a mentelmi jogra nézve azon álláspontot, a melyet a saját minisztere elfoglalt akkor, mikor a bűnvádi eljárásról törvényjavaslatát beterjesztette. (Halljuk! Halljuk! Elénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Az államtitkár, a kinek tudományát különben tisztelem, oly szenvedélyes hangot vitt be a vitába, mely állásának egészen meg nem felel és a tudományos diszkussziót nehezíti. Reám vonatkozó sértő állításait, vagy beszédem félreértésének, vagy tendencziózus reáfogásnak kell nyilvánítanom, melyeket a legönérzetesebben visszautasítok. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelől.) 17