Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-372

372. országos ülés 1898. deczeinber 5*én, hétfőn. 127 viselők odakint azzal fizetnek, hogy a rendőrség megbecsülésére, a rendőrség követésére tanítsák a publikumot? Nem! És itt van Chorin Ferencz t. képviselő úr előadásának, szerintem, egy igen súlyos mozzanata. 0 azt tartja, hogy az természetes, hogy az utczán ilyen időkben bárki jöhet egy képviselőhöz panaszszal és annak a képviselőnek kötelessége a panaszt verifikálni és előadni. Engedelmet kérek; ha az minden egyéb sérelem nélkül megtörténhetik, akkor: igen; hanem ha ez az invesztigáczió, ez a belenyúlás az itteza zajába csak arra alkalmas, hogy a zajt szaporítsa, hogy a rendőrség működése elé újabb akadályokat gördítsen (Úgy van! jobbfelöl.) és hogy a zajongásokat vagy tüntetéseket, mint e ház nyugodt tanácskozásaira való illetéktelen befolyást éleszsze, (Úgy van! jobbfelől.) akkor, t, ház, ez nem helyes, nem jogos; mert akkor ez époly jogtalan, mintha egy képviselő, a kinek kötelessége e házban, mint e ház tagjának az adminisztrácziót ellenőrizni, be akarna hatolni valamely minisztériumba, hogy az iratokat saját felelősségére megvizsgálja, és hogy egy adminisztratív intézkedést előre elrontson, abba közvetlenül belenyúljon. Nem, t. ház! A képviselőház tanácskozásaival szemben bárminő alantjárónak, bárminő csekélynek Ítéljék is önök a rendőrség szerepét és feladatát: de akkor, midőn a rendőrség szerepét, feladatát, kötelességét teljesíti, akkor épúgy áll az alkotmány minden biztosítékának oltalma alatt, mint önök igen tisztelt képviselő urak; (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj és ellenmondások a bal- és szélső baloldalon) és a ki ezen biztosítékot lerombolja, az nem a jogállamot védi a rendőrállam ellenében, hanem az megteremti a jogtalanság állapotát. (Úgy van! a jobboldalon.) Áz, igenis, az alkotmány védbástyáit döngeti. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Frázis!) Úgy látom, hogy a kis, a csekély eset, a jelentéktelen ténykörülményekből kijutottunk a nagy alkotmányjogi theoria mezejére. Ezt nem én tettem, hanem Chorin Ferencz igen tisztelt képviselő úr vezette ide a dolgot, a mikor azt mondta, hogy a nemzet ereje mindinkább gyengül, a végrehajtó hatalom pedig mindinkább erősbödik; hogy ő kötelességének tartja a rendőrállam ellen tiltakozni. Hisz a szabadelvű párt egyebet sem tesz, mint ezen kötelességét teljesíti, (Úgy van !jobbfelől.) hogy a rendőrállam érvényesülése ellen tittakozik, a mely bekövetkezik múlhatatlanul, ha szerepének meg nem fele

1

, ha feladatának megfelelni nem tud. (Helyeslés jobbfelől.) Az igen tisztelt képviselő rossz szolgálatot tesz a magyar államnak és a nemzetnek, ha azt mondja, hogy a nemzet ellenálló ereje véghetetlenül gyengült, az államhatóságok ereje pedig véghetetlenül megerősödött. Az igen tisztelt képviselő' úr velünk együtt vezette az átalakulás ezen proczesszusát, a mely idevezetett; velünk együtt volt, mikor a hatóságok hatalmát erőssé tettük Magyarországon; de tette ezt a magyar állam és a magyar nemzet érdekében. Mi tehát nem ismerhetjük el, hogy a kormánynak, hogy intézményeinek megerősülése a nemzet elerőtlenedésével kapcsolatos. (Úgy van! jobbfelől) Ezt a dolgot a t. képviselő úr nem a mi tradiczióinkból, hanem azon támadásokból merítette, a melyek ellen eddig épen tradiczióink megvédése szempontjából állást foglalni mindig kötelességének tartotta. (Úgy van! jobbfelöl.) Én megvallom, a rendőrállammal való ijesztgetés, a mentelmi jognak ezen szempontból való felfogása egy kicsit anakronisztikus dolog a mai világban. (Nagy zaj a baloldalon.) Igenis, volt idő, a midőn a képviselők biztonságát meg kellett védeni jogi mesterséges intézményekkel a hatalomnak túlkapásai ellen; a mikor fel lehetett tenni, hogy az egyes képviselők jelenléte oly fontos a tanácskozásokban, a melyek különben nem is jöttek egész terjedelmükben a közönség elé, hogy szükségesnek láthatta a kormány, bár nem hiszem, hogy ez történt volna ezen században, hogy azon képviselő megjelenése, vagy működése elé akadályokat gördítsen, mert azt hihette, hogy ezzel princzipális nagy diadalt arat. De vájjon a szabad sajtó, a nyilvánosság ezen korszakában lehetséges-e egyes képviselők működését egyáltalában megakadályozni; vájjon a szabad sajtó, vájjon a nyilvánosság korszakában attól félteni kell-e a házat, hogy a hatalom egyes túlkapásai működésében korlátozni fogják? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Úgy van! Halljuk! Halljuk! jobbfelől,) Kubik Béla: De igen! Pulszky Ágost: Ma a mentelmi jog, a ház s/.uverénitása nem ez oldalról van veszélyeztetve. Ma Hinták veszélyeztetése onnan származik, a hol a ház tekintélyét a nyilvánosság előtt lerombolni igyekeznek, ... Ivánka Oszkár: Az ilyen beszédekkel! Pulszky Ágost: . . . a hol azt hirdetik, hogy a közvéleményre nézve semminemű jelentőséggel nem bir, hogy a ház határozatai, még ha legális formák közt hozattak is meg, nem felelnek meg azon erkölcsi alapnak és elveknek, a melyek aházon kivííl adhatják meg e határozatoknak a szankcziót. (Úgy van! jobbfelől.) Ezen magasabb erkölcsi szankció alapján látni fogjuk, hogy akkor van veszélyeztetve e ház szuverenitása, tekintélye, tagjainak mentelmi joga, mikor lehetetlenné tétetik e házban, hogy a képviselők kötelességeiket teljesítsék és gyakorolják; mikor lehetetlenné tétetik, hogy valamely indítvány jobbra, vagy balra eldőlhessen, egy szóval midőn a döntés lehe-