Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-372

126 372. országos illés 1898. deezemfoer 5-én, hétfőn. E tekintetben igenis sérelem esett a képviselőház tagjain, hanem a képviselőház többsége abból nem csinált mentelmi ügyet, hanem a képviselőház többsége azt hitte, hogy elég egyszerűen a rendes hatóságoknak rendes működése, hogy ezen akadályok megszüntessenek és elháríttassanak. Engedelmet kérek, ne méltóztassanak itt ebben és hasonló esetekben a rendőség szereplését, a rendőrség feladatát, a rendőrség működését úgy feltüntetni, mint a mely valamely önkényuralomnak, valamely önkényes intézkedésnek a következménye, mint a melynek czélja megfélemlíteni; ellenkezőleg, a megfélemlítés elleni védelem, a személyes szabadság és biztonság védelme, a mentelmi jog fentartása : ez képezte a rendőrség feladatát. (Élénk tetszés és helyeslés jobbfelöl.) És azután, t. képviselőház, hogy állunk njost, e feladat teljesítése közben, annak megítélésélten, hogy a rendőrség mint cselekszik ? Hódossy Imre igen tisztelt képviselő úr helye en mondta: hogy az általános izgalom közben, a mely egy lázhoz, egy betegséghez hasonlít, mindenkinek szabad izgatva lenni, csak a rendőrségnek nem. Kubik Béla: Hát ez csak tiszta dolog f (Zaj.) Pulszky Ágost: Nem egészen tiszta, igen tisztelt képviselő úr. (Nagy zaj és derültség balfelőL) a mint mindjárt meg fogja látni, mert nemcsak a rendőrségnek nem szabad izgatva lenni, de azoknak sem, a kik, ha izgatottak, az országra a legnagyobb veszedelem és a kötelesség megszegése következik. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) A képviselőnek sem szabad izgatottnak lenni, (Úgy van! jobbfelől.) nem szabad előfordulni annak, hogy itt a tanácskozások alatt . . . (Zaj.) Ivánka Oszkár: Ilyen nyugodtak legyenek a képviselő urak! (Nagy derültség balfelöl.) Pulszky Ágost: Hát, igen tisztelt képviselő úr, bocsánatot kérek, én nyugodt vagyok. (Nagy zaj. Derültség bafelől) Olvassák el a beszédemet . . . (Élénk felkiáltások balfelöl: Isten mentsen! Nagy zaj.) Ivánka Oszkár: Olyan nincs! Ilyet kívánni mégis csak embertelenség ! (Zaj.) Pulszky Ágost: Hát, t. képviselő urak, én nyugodt vagyok, olvassák el beszédemet, vagy hallgassanak meg csendesen, és tapasztalni fogják, hogy nyugodt vagyok. (Derültség balfelöl.) De ha az igen tisztelt képviselő urak közbekiáltanak, ha az igen tisztelt képviselő urak itt folyvást czélzaíosan arról beszélnek, hogy ilyen, vagy amolyan mellékes körülmény minő hatással van rám, vagy azon pártra, a melyhez tartozom, de a visszatorlást nem engedik meg; ha a t. képviselő arak arra kényszerítenek, hogy hangomat a természetes tónusnál magasabbra emeljem, . . . (Nagy zaj balfelöl.) Kálmán Károly: Hangosabban beszéljen! (Nagy derültség bal felöl) Pulszky Ágost: . . . gondolom, ez sincs egészen e ház tanácskozásainak színvonalán. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ha a t. képviselő urak arra kényszerítenek-, hogy forszírozzam, hogy úgy mondjam, szavamat azért, hogy meghallható legyek, akkor ne méltóztassék aztán az ellen panaszkodni, hogy nem vagyok nyugodt. (Úgy van! jobbfelöl. Nagy zaj és derültség a balés szélső baloldalon.) Kubik Béla: Nem panaszkodik senki! (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök cengét.) Pulszky Ágost: Legjobban csodálom, hogy épen Kubik Béla és Ivánka Oszkár képviselők csodálkoznak ezen és tesznek e tekintetben folytonos szemrehányásokat, a kiket, mint a ház nyugalmának gondos őreit nem igen ismerjük, (Zaj.) sőt önmaguk sem tartják annak magukat. (Úgy van! jobbfelöl. Derültség és taps a bal- és szélső baloldalon.) De térjünk át a dolog komolyabb részére. Nem áll az, a mit Hódossy Imre t. képviselő úr mondott, hogy a mikor mindenki izgatott, a rendőrségnek nyugodtnak kell lennie. Ha a t. képviselőház tanácskozásai miatt van izgalom odakünn, akkor a legelső és főkellék, hogy a képviselők maguk legyenek nyugodtak és higgadtak. (Úgy van! jobbfelöl) Akkor ez kötelességük a törvényhozás iránti tekintetből. Igaz, megengedem, történhetnek ez alól kivételek. A franczia kamarában is láttuk, hogy egy pár esztendő előtt, mikor egy bomba explodált a k unara belsejében, egész nyugodtan folytatták a tanácskozásokat; az elnök kijelentette, hogy »az inczidensen túltéve magunk it, menjünk a napirenden tovább«. A magyar képviselőházban, sajnos, nem ez történik, Ivánka Oszkár: A bomba itt van! (Derültsége) Pulszky Ágost: Mikor semmisem történt az utczán, itt azt mondták: gyilkolták a fiainkat, (Úgy van! jobbfelöl.) és a magyar képviselőház egy vak hírre kénytelen volt megszakítani tanácskozásait. (Úgy van! jobbfelöl.) Hát, t. ház, ha az utcza lázong, a képviselő itt esetleg indignálódhatok, hanem az a kötelessége ősak úgy megvan, mint a rendőrségnek, hogy odakünn pedig higgadt legyen, és ne arra legyen gondja, hogy az izgalmat szítsa, (Úgy van! jobbfelől.) hanem arra, hogy az izgalmat csillapítsa. Mi történt ez esetben? Mi történt hasonló esetekben mindig? A rendőrség teljesíti azon kötelességét, hogy a képviselőház biztonságát, a képviselőház nyugalmát, a képviselőház tanácskozásait megóvja. Ezzel szemben a kép-