Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-372

1Í6 872. országos ülés Í898. deczember 5-én, hélf§n. Hódossy Imre: Épígy vagyunk a t. képviselő úr nagyon magas eivi álláspontjának kifejtésére vonatkozó előadásával is. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a képviselő úr, hogy minek tekintjük mi a rendőrséget? Talán valami veszedelmes dolognak, valami veszedelmes intézménynek 1 Akkor azután az egész állami adminisztráezióval hová leszünk? A rendőrségnek feladata a rend fentartása és ebből azután azt következteti, hogy hátha a rendőrség jónak látja egy képviselőt az utczán letartóztatni preventive, az ellen mi semmiféle kifogást ne tegyünk ? Bocsánatot kérek, ha mi abból a szempontból fogunk kiindulni, hogy mivel az állami intézmények között a rendőrség valóban a közrendnek fentartására és a békés polgároknak megvédésére rendelt intézmény, tehát annak szabad azt megtenni, hogy a képviselőt az utczán letartóztassa, és a házba menni ne engedje: akkor mi az egész mentelmi jogot alapjában megrendítjük. (Igaz! Úgy van! a bal- es szélső baloldalon.) Mert akkor azt mondom, hogy micsoda joggal mondhatja valaki azt, hogy a biró nem foghatja bűnvádi eljárás alá a képviselőt, és azt el nem Ítélheti, be nem zárhatja? Hát féltjük mi a bíróságoktól a képviselőket, és a közszabadságokat? Hiszen azoknak is az a feladatuk, hogy a közszabadságot megvédjék. Ez az elvi fejtegetés, a melyet a t. képviselő úr bizonyára csak a homálynak nagyobb terjesztésére felhozott, oly messzire megy, hogy ezzel az egész mentelmi jogot is el lehet temetni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ily irányban mi nem megyünk. Mi azt nézzük, hogy mi a mentelmi jog lényege. A mentelmi jog lényege nem más, mint ezen háznak tagjaiban való integritása, hogy a ház mindig komplet lehessen, tehát a ház integritásának, a ház szabadságának és függetlenségének az egyes tagokban való védelme. (Helyeslés halfelöl.) Akármilyen szubdisztinkcziókkal pedig ezt nem engedjük violáltatni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az 1790: XIII. törvényczikk azt mondja, hogy biztosíttatik a képviselőknek az, hogy az országgyűlés helyére »absque omni pollendio impedimento* — minden eléjük gördülő akadályok nélkül — fognak megjelenhetni, és ugyanazon törvényczikk azt mondja, hogy ő Felsége gondoskodik róla, hogy minden törvény és így ez a törvény is végrehajtassák azok által, a kik erre hivatva vaunak. Kérdem a kormányt, hogy akkor, midőn preventív intézkedéseket tett a rendőrség által az iránt, hogy zavargások ne legyenek, gondoskodott-e arról, hogy minden képviselő akadálytalanul megjelenhessen a házban, a mintáz 1790 : XIII. törvényczikk rendeli, a mely a szalvus conduetusnak, a mentelmi jog egyik legfontosabb ágának alapja? Hogy a maga részéről megtette- e az intézkedéseket ebben az irányban a kormány, vagy sem, azt nem tudom. Hanem hogy a kirendelt közegeknek egyike ez ellen cselekedett, az nekem azokból, a melyek itt a jelentésben előadatnak, bizonyosnak látszik. A képviselőházba jött annak egyik tagja, hogy ülésein részt vegyen; ott az utczán pedig, mielőtt ide bejöhetett volna, egy kordonnál feltartóztatták őt, rendőrökkel körűifogták és letartóztatását, elővezetését elrendelték, úgy, hogy más képviselőknek intervencziójára, vagy a mint az imént hallottuk, a saját dulakodására volt szükség, hogy a közhatalom kezei közül kiszabaduljon és ide az ő kötelességét teljesíteni eljöjjön. Gondoskodott-e a kormány arról, hogy az 1790: XIII. törvényczikk végre legyen hajtva, és ide a képviselők »absq_ue omni pollendo impedimento« eljöhessenek? Ha rendelkezett, akkor rendelkezéseit az a rendőri közeg megsértette, nem teljesítette, és akkor az ő részükről van a hiba; de hogy a mentelmi jog megsértetett, az előttem kétségtelennek látszik, és ezen egyszerű tényállást sem tudományos köddel, sem szőrszálhasogatással, sem azon argumentumokkal nem lehet itt elhomályosítani, megczáfolni, melyeket a mentelmi bizottság többségének részéről hallottunk. Kérem, t. képviselőház, méltóztassék megnézni ezt az indokolást és ezt az ítéletet, melyet magának a mentelmi bizottság formált, és a melyet ezzel a házzal elfogadtatni kíván. Miért nem látja megsértve a mentelmi jogot a többség ? Ha ezt nézzük, azt fogjuk látni, hogy sem a szempontok nem helyesek, a melyekből kiindul, de a mi még rorfszabb, a tényálláshoz setn ragaszkodik eléggé híven a bizottság többsége. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azt mondja (olvassa): »A tényállásnak ekként történt megállapítása után a bizottság beható tanácskozás tárgyává tette, vájjon a fenforgó eäet sorozható-e a mentelmi jog megsértésének fogalma alá?« Most következnek egymásután az indokok, melyeknél fogva a bizottság többsége a mentelmi jogot megsértve nem látja. Az első indok a következő (olvassa): »Minthogy pedig a bizottság tagjainak többsége oly meggyőződésre jutott, hogy midőn Rakovszky István képviselő úr az utczai zavargások lecsillapításával és a rend helyreállításával megbízott rendőrkapitány által először lett megszólítva, ez nem a házba való menetelése közben, hanem akkor történt, mikor a kávéház előtt megállva, az ott tömeggé összeverődött ifjúsággal szóba állott.* Bartha Miklós Miféle stílus! Hódossy Imre: T. képviselőház! Ugyan mi köze ehlmz akár a bizottságnak, akár nekünk, kik erről a kérdésről határozatot kell, hogy hozzunk, l