Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-372

114 372. országos ülés 1898. deczember 5-én, hétfőn. rögtön, vagy egyáltalán nem alkalmazható vele szemben az a törvényes rendeleten alapuló intézkedés. Én azt hiszem, ez esetben magasabb elvi álláspontra kell helyezkedni, s az illetőnek alá kell magát vetnie a törvénynek. Midőn elvileg állapítjuk meg a mentelmi jog terjedelmét, nem szabad abból kiindulni, hogy a rendőrség valami közveszélyes, a közszabadságot sértő, gyökeresen amputálandó intézmény, hanem abból, hogy az a közszabadság, a személyes vagyoni biztonság és igen fontos társadalmi érdekek őre. Ha ez nem így van, nagy baj. De akkor ezen nem segíthetünk azzal, hogy valahogy csak elnézzük, hogy a misera plebs contribuens felett garázdálkodjék a rendőrség, hanem a képviselő beburkolódzik a mentelmi jog palástjába és visszavonul a képviselőházi és főrendiházi intézmény mentsvárába. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Zajos helyeslés jobbfelöl.) Ha baj van, akkor kötelességünk megtenni mindent, hogy oly rendőri intézményt állíthassunk fel, a mely a közszabadságot megóvja mindenki ellen. (Igaz! Úgy van ! Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások bal felöl. Elnök csenget.) Nem akarom, t. ház, ezzel azt mondani, hogy előzeteB preventív intézkedésekkel, kényszereszközök alkalmazásával nem lehet a mentelmi jogot megsérteni. Igenis, lehet. Lehet ezeket is zaklatási czélokra alkalmazni. Ezekben is fekhetik erkölcsi, vagy anyagi nyomás, a mely megakadályozza a képviselőt képviselői hivatásának gyakorlásában. Azt megállapítani, hogy fönforog-e ily zaklatás, vagy sem, a képviselőház hivatása, mely ezt konkrété mérlegeli. Mindenesetben hangsúlyozta a ház, hogy preczeczedensek után nem lehet feltétlenül ítélkezni, hanem minden egyes eset egy konkrété megbírálandó esetet képez. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szentiványi Árpád: Politikai pártállásuk szerint! Plósz Sándor államtitkár: Önök beszélnek mindig pártállásuk szerint! (Nagyzaj.) Bocsánatot kérek, nem lehet kétségbevonni, hogy tudományosan igyekszem kifejteni nézeteimet, rám nem lehet mondani, bogy pártállásom szerint beszélek. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Ellenmondások balfelöl.) Elnök (csenget): Kénytelen leszek a rendzavarókat névszerint megnevezni! Plósz Sándor államtitkár: A ház feladata, a mint azt a 67-es jelentés mondja, a felett őrködni, hogy a törvény álczája alatt megkisérlett erkölcsi, anyagi nyomás, zaklatás ellen védve legyen minden egyes tag; midőn tehát a ház konkrét esetekben kénytelen határozni, csak e szempontot veheti figyelembe. Ezek az arany szavak, melyek más esetre voltak kimondva, alkalmazandók a mentelmi jognak preventív rendőri intézkedése által való megsértésének eseteire is. De a dolog természete szerint nem alkalmazhatók rendszerint legalább másként, mint ágy, hogy először a rendnek kell helyreállni, azután lehet a felett határozni, hogy a mentelmi jog megsértetett-e. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Alkalmazva ezeket a fenforgó esetre, a t. ház bölcs belátásától fog függni, vájjon a fenforgó esetben zaklatást lát-e fenforogni, vagy nem ? De egymagában azért — és ez a nagy eltérés köztem és Chorin Ferencz képviselő úr fejtegetései közt, — mert személy elleni erőszak alkalmaz tátott a ház előzetes engedélye nélkül, lehetetlen a mentelmi jog megsértését megállapítani. És itt szabadjon még egy megjegyzést tenni. Chorin Ferencz képviselő úr nagy súlyt helyez úgy látszik, arra, hogy a rendőrtisztviselő a fenforgó esetben megsértette a büntető törvény 192. szakaszának rendelkezését, tudniillik, hogy személyes szabadság elleni vétséget követett el. 0 hivatkozik általánosságban a törvényre, a törvény indokaira és a gyakorlatra. Nem volt időm utána nézni, hogy megmondhatnám, csakugyan helyes e, a mit mond, van-e ily határozat, a milyenre ő támaszkodik, mely kimondaná, hogy az elfogás be van végezve, mihelyt az elfogatási parancs kiadatott? Azt, hogy ily határozat nincs, nem mondhatom, de azt mondhatom, hogy van ellenkező, szám szerint és kelet szerint fogom idézni. A bűntetőjog tárának 16-ik kötete 286. lapján 1885. márezius 3-án 88. szám alatt kelt határozatában kimondotta a kúria a budapesti királyi Ítélőtábla ítéletének helybenhagyásával, hogy mivel az elfogatás, illetőleg letartóztatás a sértett fél ellenállása miatt nem sikerült, a büntető törvénykönyv 193. szakaszába ütköző személyes szabadság elleni vétség kísérlete forog fenn, mely azonban nem büntethető, mert nem említtetik meg a törvényben, hogy büntetendő. (Zaj a szélső baloldalon.) A vétség kísérlete csak ott bünlethstő, hol azt a törvény egyenesen kimondja, e felett csak nem lehet disputálni. Hanem, tisztelt ház, én nem fektetek erre nagy súlyt, mert nézetem szerint itt közömbös az, hogy büntetendő cselekmény követtetett-e el, vagy nem, mert a mentelmi jog megsértésének kérdése egészen független a büntetőjogi sérelemtől. Lehetséges, hogy büntetőjogi sértés követtetik el a nélkül, hogy a mentelmi jog megsértéséről szólni lehetne, és lehetséges, hogy a mentelmi jog mégsértetik a nélkül, hogy büntetőjogi sérelem kö vettetnék el. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Én is akarok arra az esetre, melyet Győry Elek tagtársunk felemlített. A villamos vasút elgázolja a képviselőt, akadályozza abban, hogy a képviselőházba bejöjjön, senkisem fog arról szólni, hogy a mentelmi jog megsértetett, pedig büntetendő cselekmény kö vettetett el. Viszont a biró büuvádi i