Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-371
108 871. országéi ülés 1898, deoiemijer 3-án, siomfeaton. — talán egy része csak, de egy része okvetlenül, arra a garanczia Kubinyi és Chorin mai magatartása — nem fog ott ülni a kormánypárton, és akkor az érheti önöket, a mi most érte Rakovszky Istvánt. Mert velem ne hitessék el, velem nem lehet elhitetni azt, hogy Krecsányi rendőrkapitány, a ki a rendőrség feje a VIII. kerületben, és a ki legalább Ötvenszer állott a képviselőház előtt, ne ismerje a képviselőket; de épen azért tette, mert ismerte, és azt hitte az 8 korlátolt hivatalnoki észjárásával, hogy érdemeket szerez magának, ha egy néppárti képviselőt inzultál. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. képviselő úr! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Mit akar? Zaj.) Azt hiszem, midőn olyanokról van szó, a kik itt magukat nem védelmezhetik, (Zajos felkiáltások a szélső haloldalon: Jöjjön ide! Védelmezze meg a belügyminiszter!) Azt hiszem, hogy a kifejezésekben kényesebbek lehetünk ! (Felkiáltások a szélső baloldalon : Miért ? Miért ? Zaj a szélső baloldalon.) Pichler Győző S Én természetesen teljesen alávetem magam az igen tisztelt elnök úr figyelmeztetésének, csak saját rektifíkácziómra akarom mondani, hogy távol legyen tőlem, hogy én Krecsányi rendőrtisztviselőt magán személyében sérteni akartam volna. En azt mondtam, hogy »korIátolt eszével*, már pedig köztudomású, hogy a világ alkotása óta korlátlan eszű ember nem létezett; (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) mindannyian véges eszű, korlátolt eszű emberek vagyunk, a kik sem a multat, se a jelen titkait, se a jövő bekövetkezéseit nem ismerjük. (Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) T. ház! Tekintettel arra, hogy a házszabályoknak határozmányai előttem mérvadók, és bekövetkezett az interpellácziók ideje, nem akarom tovább igénybe venni a mélyen tisztelt képviselőház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Felszólalásomnak tulajdonképeni tárgyát elvégeztem; de egyre kérve-kérein az igen tisztelt túloldalt: pártkérdést, kormänykérdést a miniszterelnök úr, vagy a kormány ebből a kérdésből nem csinált. (Mozgás a szélső baloldalon.) Arra kérem az igen tisztelt háznak a túloldalon ülő tagjait, hogy közülök azok, a kikkel az utóbbi három-négy napon ez ügyben nyilvánosan, a folyosón, a magánéletben beszélgettünk, hogy úgy szavazzanak, a hogy magánúton nyilatkoztak, és akkor a kisebbség különvéleménye a képviselőházban óriási többséggel fog elfogadtatni. (Helyeslés a szélső baloldalon és felkiáltások: Halljuk a miniszterelnököt!) Perczel Béni jegyző: Gajári Ödön! (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Fél kettő! Az interpelláczió!) Elnöki Kérek csendet! (Halljuk!Halljuk!) Az én véleményem az, hogy a napirend meg van állapítva, és ennek következtében most az interpellácziékra kell áttérni, de nagyon kérem a t. képviselő urakat, hogy mielőtt én véleményemet elmondom, ne méltóztassék előzetesen türelmetlenkedni... Mielőtt azonban az interpellációra áttérnénk, azt hiszem, megállapíthatjuk a jövő ülés napirendjét. (Halljuk! Halljuk!) A legközelebbi ülés hétfőn a szokott időben tartatik, és napirendjéül ugyanazt javaslom, a mi a mai ülés napirendjét képezte. (Helyeslés.) Tehát elsősorban a mentelmi ügyeket, és a mennyiben azok letárgyaltatnának, az indemnityről szóló javaslat tárgyalásának folytatása következnék. Méltóztatik hozzájárulni? (Helyeslés.) Következik az interpelláczió. Kossuth Ferencz: (Halljuk!Halljuk! Mozgás a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kossuth Ferencz: T. ház! November 29-én (Halljuk! Halljuk!) a Reiehsrathban Jáworski és Engel osztrák képviselőknek gróf Thun osztrák miniszterelnök válaszolt (Halljuk! Halljuk !) az osztrák állampolgároknak Poroszországból történt kiutasítása tárgyában. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni, hiszen lehetetlen hallani a szónokot! (Halljuk! Halljuk!) Kossuth Ferencz: Az osztrák miniszterelnök válaszában oly szokatlan kijelentést tett, a mely méltán felköltötte a közvélemény érzékenységét Németországban, és ezen izgalomnak a legfőbb német napilapok kifejezést is adtak. Elismerem, hogy nekem sem jogom nincsen, de állitom, hogy szándékom sincsen az osztrák belügyekbe avatkozni, mert a mint tiltakoznék egész erőmmel (Zaj jobbfelől. Felkiáltások balfelöl: Halljuk! Halljuk! Helyre!) az ellen, hogy az osztrákok a magyar belügyekbe avatkozzanak, igazságszeretetem arra késztet, hogy éu ezt a jogot magamnak ne vindikáljam az osztrákokkal szemben; minthogy azonban, fájdalom, a külügyek közösek Ausztriával, ennek következtében nemcsak jogos, de kötelességem is ebben a házban felszólalni akkor, a midőn oly tényekkel állunk szemben, a melyek a külügyekre jelentékeny befolyást gyakorolhatnak. Meglehet, hogy szüksége volt gróf Thun osztrák miniszterelnöknek arra az osztrák belpolitika szempontjából, hogy hízelegjen a cseheknek és lengyeleknek; de ezért a ezélért nem szabad, az én felfogásom szerint, a külügyi viszonyok barátságosságát megzavarni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az természetes, t ház, hogy a kiutasítás
