Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-371
Síi. orsságos tlés JSf»8« deczemteer 3»in, ixontbaton. i QCJ minden államnak joga, est senki kétségbe nem fogja vonni; és az is természetes, hogy ha egy államnak polgárai valamely más államból kiutasíttatuak, joga, sőt kötelessége is a kiutasított polgárok állama kormányának megvédeni a kiutasítottakat, illetőleg elégtételt szerezni a ki utasító kormánytól. Maga az osztrák miniszterelnök úr be is jelentette a Reichsrathban, hogy a külügyminisztérium a kiutasítás miatt ismételten közben járt a német császári kormánynál, a mi felett a német kormány annyira nem ütközött meg, hogy ki is jelenthette az osztrák miniszterelnök, hogy a berlini kabinet készségesen megígérte a külügyminisztériumnak, hogy a porosz hatóságok eljárása ezentúl összhangba fog hozatni azzal a tekintettel, a melyre az osztrák állampolgárok igényt tarthatnak. Tehát az osztrák miniszterelnök tudta már azt, hogy elégtételt kapott és ezentúl is fog kapni a német kormánytól, gróf Thun mégis szükségesnek tartotta hozzátenni azt, hogy ha ebbeni várakozása nem teljesülne, akkor az osztrák kormány nem fog késlekedni, még pedig teljes egyetértésben a közös kormánynyal, az osztrák alattvalók jogait teljes komolysággal megvédeni, esetleg a recziproezitás elveit alkalmazni. T. ház! Köztudomású dolog az, hogy a diplomaeziai viszonyokban fenyegetésekkel élni nem szoktak; olyannyira nem, hogy midőn fenyegetésekkel élnek, ez nagyon komoly bonyodalmakra szokott vezetni. Talán emlékeznek a t. képviselő urak arra, hogy gróf Thun fenyegetésénél kevesebbet mondott III. Napóleon báró Hübnernek 1859. január 1-én és mégis e fenyegetést háború követte. Áz én meggyőződésem szerint a hármas szövetségnek Magyarországra nézve igen nagy értéke van, mert a békét biztosítja; Magyarországnak pedig békére, van szüksége. De anuál nagyobb értéke van a hármas szövetségnek, mennél bizonyosabbá válik az a tény, hogy Francziaés Oroszország között egy bizonyos fokig szövetség létezik. Szükséges tehát az, hogy tiltakozzunk az ellen, hogy osztrák belpolitikai czélokból, azért, hogy jobban lekössék a cseheket és lengyeleket a mostani osztrák kormány számára, koczkáztassanak oly külügyi viszonyok, melyeknek barátságos fentartásához Magyarországnak a jelen körülmények közt minden erejével hozzá kell járulnia. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A magyar kormánynak kötelessége tehát meghátráltatni azt, hogy az osztrák kormány önző érdekből ezen külügyi viszonyok bensőségét veszélyeztesse. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezekből az okokból kiindulva, vau szerencsém a következő interpellácziót intézni a miniszterelnök úrhoz. (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : »Interpelláczió a miniszterelnökhöz. Van-e tudomása a magyar kormánynak arról, hogy gróf Thun válasza, melyet JáworSzki és Engel kérdésére adott, bizonyos szláv nemzetiségű osztrák alattvalóknak Poroszországból való kiutasítása tárgyában gróf Groluchowski előleges hozzájárulásával történt? Tekintettel arra, hogy gróf Goluchowski nemcsak az osztrák külügyeket képviseli, de fájdalom, Magyarország külügyeit is, nem lát-e a magyar kormány a hármas szövetség bensőségére nézve veszélyt abban a szokatlan fenyegetésben, melyet gróf Thun annak daczára hangoztatott, íiogy a német kormány megígérte a panaszolt sérelem orvoslását ?« (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon) Elnöki Az interpelláczió közöltetik a miniszterelnök úrral. T. ház ! Miután a napirend ki van merítve, a jövő ülés napirendje meg van állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 1 óra. 35 perczkor.) \
