Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-371

106 371. országos ülés 1893. deczember 8*án

( sMtmbaton* legfelelősségteljesebb állagban van, a tekintélyét a nagyközönséggel szemben lerontani igyekszik. (Helyeslés a jobboldalon.) Én azt hiszem, hogy a nagyközönség érdekében cselekszünk, hogyha épen ilyen izgatott napokban jó példával megyüuk elől, hogy a nagyközönség előtt dokumentáljuk, hogy igenis mi vagyunk az elsők, a kik a rendőrségnek a rend fentartása érdekéhen foganatosított intézkedéseit respektáljuk. És én igen kérem azon t, képviselőtársaimat, a kik szeretnek erre vonatkozólag példákért egészen Angliáig elmenni, méltóztassanak ottan kérdezősködni aziránt, mi volna ott, még ha a legmagasabb, a legelőkelőbb állású embernek jutna is eszébe akkor, midőn egy egyszerű polieeman igazolásra szólítja fel, azt mondaná neki, hogy igazolja magát a polieeman vele szemben. Hát, t. ház, összefoglalva az általam mondottakat, tekintettel arra, hogy Rakovszky István képviselő úr tényleg a rendőrtisztviselőnek, a ki hivatalos kötelességében járt el, hivatalos felszólítására nevét meg nem mondta... Förster Ottó: Én sem mondanám meg neki! Két év óta megismerhetett! (Zaj és mozgás jobbfelöl.) Molnár Béla: A képviselő urnak nem volna igaza, hiszen fotográfiája nincs a rendőrségen. Hát, t. ház, tekintettel arra, .. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Molnár Béla: . . . hogy Rakovszky István képviselő úr tényleg nem teljesítette azon kötelességét, melylyel tartozott; de tekintettel arra, hogy az illető hivatalában eljáró rendőrtiszt akkor, a mikor kétséget kizárólag előtte beigazolást nyert, hogy képviselővel van dolga, — a mit az illető rendőrtiszt határoz meg — Rakovszky István képviselő urat akadálytalanul a képviselőházba beboesátotta ; tekintette] továbbá arra a körülményre, hogy a rendőrtisztviselőnek : Krecsányi kapitánynak eljárásában én teljesen kizártnak látom a czélzatosságot a képviselővel szemben,.. Visontai Soma: Az más kérdés! (Mozgás.) Molnár Béla: . . . a magam részéről nem látom Rakovszky István képviselő úr mentelmi jogát megsértve s elfogadom a mentelmi bizottság véleményét. (Helyeslés jobbfélőí.) Lakatos Miklós jegyző: Pichler Győző! Pichler Győző: T. ház! Az épen itt elhangzott beszédek késztetnek engem arra, hogy rövid felszólalásommal az igen tisztelt ház figyelmét igénybe vegyem. Én Pinkovich József és Molnár Béla t. képviselőtársaim felszólalása által késztetve néhány rövid megjegyzést kívánok tenni. Miután azonban Piukovieh József t. képviselőtársam gondolatmenete teljesen azonos Molnár Béla t. képviselőtársaméval, mely gondolatmenetnek jelzését már az ülés elején Szőts Pál t. képviselőtársam vállalta magára, miután mindnyájan egy csapáson indulnak : könnyebbé váíik feladatom, mert ellenérveim felsorolásával mindazon felszólalásokra is reflektálhatok. (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, itt nem arról van szó, hogy a rendőri eljárás helyes-e, vagy helytelen ; hogy a rendőri intézkedés a Múzeum-körűt sarkán törvényes-e, vagy törvénytelen; hogy az, hogy a képviselőházba rendőri fedezet nélkül nem lehet jutni: helyes-e, vagy helytelen, mert habár ennek megbírálása ide való is, most arról van szó, hogy egy képviselőnek mentelmi jogát sértették meg. Igen tisztelt képviselőtársaim egy szóval sem reflektáltak — nem akarom mondani Győry Elek t. képviselőtársam felszólalására — mert az ellenzék már sajnos, hozzászokott, hogy legsúlyosabb érveire egyszerűen kikerülik a választ, hanem nem feleltek azon súlyos jogi érvekre sem és azokat egy szóval sem czáfolták meg, a mit itt dr. Chorin Ferencz, a kinek kiváló jogászi mivoltát a szabadelvű párt évtize dek óta elismerte és hangoztatta, az a Chorin Ferencz, a kire a mentelmi jog megőrzését reá bízták, azzal, hogy a mentelmi bizottság elnökévé tették. Az az ember hangoztatta, a ki évtizedeken át annak a mentelmi bizottságnak élén állt, és a ki száz meg száz esetben közmegelégedésre, az igazi jogi felfogások figyelembevételével egyenes úton haladva megalkotta azt a jogi szokást és azt a törvényes alapot, a melyet mentelmi jog alatt értenek. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És már ma, mikor itten arról van szó, hogy egy ellenzéki képviselő mentelmi joga sértődött meg, akkor dr. Chorin Ferencz képviselő úrnak nevét önök mérvadónak nem találják, da nem érvekkel ozáfolják meg, hanem körülményeket mesélnek. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt pediglen nem a körülmény, nem az, hogy KreCsányivaí mi történt, a mérvadó. A mi történt vele, ha törvénysértést követett el Rakovszky István, meg v;:n Krecsányi feljelentése a törvényszéknél, az a törvényszék felelősségre fogja vonni azt a képviselőt, akkor, ha kiadja őt a ház, de a meddig ez meg nem történt, önök ne keressék azt, hogy mi történhetett Krecsányival, hanem nézzék meg a tényálladékot, a melyet nem az ellenzéki képviselő urak vallomása, hanem az önök kebeléből, az önök pártjához tartozó két tisztességes, becsületes ember tanúvallomása állapít meg. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Egy hang balfelöl: Így kellene lenni!) T. képviselőház! Én dr. Chorin Ferencz képviselő úrnak eljárásában csodálom azt a pártatlanságot, a melylyel eljárt, de meg vagyok 1