Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-371

871. országos fiiés 1898. äeczember S*4n isombaton. 105 kapitány fellépését, igen, vagy nem: esak egész röviden konstatálni kívánom azt, hogy a rendőrkapitány hivatalos kirendeltetésben kötelességét teljesítette akkor, a midőn az ott csoportosult arakat, mondjuk tömeget, mert hiszen az tömeg akkor, a midőn egy járdán sokan összeverődnek, . . Bartha Miklós % Csorda! (Zaj a jobboldalon.) Molnár Béla • . . mert azt nem tudhatja a rendőrkapitány, hogy kik vannak ott, — szétoszlásra szólította fel. Azon körülmény pedig, hogy provokative lépett-e fel, ez nem az illető uraknak a megítélésére tartozik, hanem igenis azok tartoznak a felszólításnak engedelmeskedni. (Úgy van ! jobbfelöl.) Én elfogadom Rakovszky István képviselő úrnak az előadását ténynek, mert egyáltalában nincs okom benne különösen kételkedni. De engedje meg nekem a t. képviselő úr azt is, hogy konstatáljam itt nyilvánosan, hogy valószínűleg 5 sem viselkedett valami különös higgadtsággal, valami különös békés megnyugvással a rendőrség intézkedéseivel szemben, mert hiszen épen ekkor méltóztatott a t. képviselő úrnak felvetni azon szokatlan nagy eszmét, azon nagy ideát, hogy az ott hivatalos kirendeltségben működő rendőrtisztviselő igazolja magát ő neki. (Derültség a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Pichler Gyözö: Természetes, mert lehet egy őrnagy is ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassék majd azután elmondani nézeteiket. (Zaj.) Molnár Béla: Én azt hiszem, talán legközelebb megyünk az igazsághoz akkor, a midőn az ezután következett tényekre nézve konstatálom, hogy az, hogy egy rendőr Jelentette a kapitánynak, hogy az illető úr tényleg Rakovszky István képviselő ; hogy a kapitány Rakovszky István képviselő úrnak izgatott megtámadása folytán annak elővezetését rendelte el és Perczel Béni t. képviselőtársamnak közbelépése, szoros egymásutánban gyorsan következtek, talán kevesebb időt is vettek igénybe, mint én most, midőn azokat itt a képviselőházban elmondom. Sőt — és erre különös súlyt fektetek — Perczel Béni t. barátom közbelépését — és ezt kénytelen vagyok bevallani — én egyáltalában nem tartottam alkalmasnak arra, hogy a felmerült ügyek sima elintézését előmozdítsa. Sőt meggyőződésem szerint a rendőrkapitányban, a ki talán ezen közbelépésre épen Perczel Béni t. barátom részéről legkevésbbé lehetett elkészülve, még aggályokat és kételyeket is támaszthatott t. barátomnak személyazonosságát illetőleg. (Mozgás balfelöl.) Az tény, hogy a midőn Szőts Pál t. képviselőtársam higgadtan és nyugodtan felvilágosította a kapitányt az iránt, hogy Rakovszky KÉPVH. MAPLÓ. 1896—1901. XIX KÖTET. István képviselő Úr tényleg az, daczára annak, hogy Rakovszky István képviselő úr nevét mindvégig nem mondta meg, a mivel hivatalos felszólítás esetén mindenki feltétlenül tartozik, a kibocsátott elővezetési rendeletet — és erre különös súlyt fektetek — azonnal visszavonta, és t. képviselőtársammal, Perczel Bénivel együtt akadálytalanul bejöhetett a házba. T. képviselőház ! En egyáltalában nem helyeslem azt az álláspontot, hogy egy képviselőt még tettenérés esetében is csak azon esetben lehet elővezetni, — és itt ismét súlyt helyezek az elővezetés és letartóztatás közötti különbségre, a melyet már az 1896: XXXIII. törvényczikk is ismer, — hogy egy képviselőt csak azon esetben lehet elővezetni tettenérés alkalmával, ha bűntényről van szó. Mert én igenis tudok magamnak esetet képzelni, nyilvános rendzavarás, esetleges botrány, vagy a rendőrséggel szemben való ellenszegülés esetében, a midőn az illető képviselő úrnak személyazonossága iránt semmi kétség nincsen, hogy ha a rendőrközeg felszólítására a rendzavarást abba nem hagyja, hogy az illető képviselő urat igenis be fogják kisérni. Már most, t. képviselőház, ha ez nem így állana, akkor a rendőrség az egyes képviselő uraknak esetleges rendzavarásával szemben teljesen tehetetlenül állana és az illető képviselő úr , . . (Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök (csenget): Ne méltóztassék a szónokot zavarni. Molnár Béla; . . . nyugodtan, majdnem rendőri asszisztenezia, vagy mondjuk miniaztrálása mellett szépen zavarhatná a rendet addig, a míg neki tetszik. Sőt, t. képviselőház, hogyha az inviolabilitást ennyire terjesztjük, akkor például nem volna rá emberi hatalom, a mely egyes képviselő urat meg tudna akadályozni abban, hogy ha ez neki eszébe jut, hogy a legnagyobb forgalmú ntczának a kellő közepén egy érdekes politikai szónoklatot méltóztatnék neki elmondani. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) Éti, t. képviselőház, azt hiszem, hogy a képviselői állásnak a méltóságát és tekintélyét nem emeljük kifelé az ország közönsége előtt akkor, hogyha igenis palám et pelice bizonyítjuk mindenkinek, hogy mindaz, a miért mindenki mást egyszerűen bevisznek, az egy törvényhozónak meg van engedve, (Igazi Ügy van ! a jobboldalon.) hogy egy törvényhozó minden alól egyáltalában kivételt képez és hogy az általános jogszabályok, a melyet, minden más kivételes állapotban nem levő halandót köteleznek, a törvényhozóra nem érvényesek. Én azt hiszem, t. ház, hogy nagy felelősséggel is jár az, hogyha épen ilyen nagyobb csoportosulások esetén, hogyha ilyen iz atott napokban valaki odaáll és annak a rendőrtisztviselőne •* a ki különben is ily esetben a legterhesebb eS u