Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-371

104 oly intézkedést, a mely a mentelmi jogot mint egy különös mentességet, vagy privilégiumot lett volna alkalmas kitüntetni. Ennek előrebocsátása után, mielőtt az elbírálásunk alá bocsájtott konkrét eset részleteire térnék ki, foglalkozni akarok a budapesti államrendőrségnek azon a bizonyos napon a ház környékén a rend fentartása érdekében foganatosított intézkedéseivel, melyek bár indirekté, de indító okát képezték a bejelentett mentelmi esetnek. S itt nem óhajtok azon mondhatnám fantasztikus és nagyon élénk képzelő tehetségre valló híresztelések ezáfolatába boesájtkozni, melyek bizonyoz titkos rendeletről szólnak, mely azt czélozta volna, hogy a túloldali képviselő urak a házba be ne jöhessenek. Ha nem csalódom, Buzáth Ferencz képviselő úr mondott ehhez hasonló valamit. Csak konstatálom, hogy igenis a rendőrségnek intézkedései helyesek s a helyzetnek teljesen megfelelőek voltak, azért, mert annak keresztülvitelét czélozták, hogy ide, a ház közvetlen környezetébe, a ház belterületére csak azok jöhessenek be, kik erre tényleg illetékesek: vagy képviselők, vagy olyanok, kiknek belépti jegyük van a karzatra. E rendőri intézkedések épen annak megakadályozását czélozták, hogy egyes képviselők itt a házban elfoglalt politikai álláspontjukért s azért, a mit itt képviselői minőségükben tesznek vagy mondanak, ne legyenek kénytelenek esetleges inzultusokat elszenvedni, tehát hogy tényleg ne következzenek be mentelmi jogsértések. Hát én nagyon kérem az igen tisztelt túloldali képviselő urakat, hogy abban az esetben, ha úgynevezett tüntetések vannak odakinn, vagy hogy szálló igével éljek : midőn megmozdul az utcza, ne méltóztassanak a rendőrségnek a rend fentartása érdekében foganatosított intézkedéseit abból a szempontból megítélni, hogy ki kapja az éljent, vagy kit hajigálnak meff. (Helyeslés a jobboldalon) Szalay Károly: Azért nem volt rendőr, midőn a függetlenségi párt ellen tüntettek S Molnár Béla: A képviselőházhoz való akadálytalan hozsáférhetés, és az onnan való háboríthatatlanul való eltávozás, mindnyájunknak közös és egyforma joga. Ezen megjegyzéscsak azért teszem szemben azon képviselőtársaimmal, a kik a rendőrség intézkedéseit feleslegeseknek mondották, mondják tán ma is, mert a rendőrség intézkedései épen azon egyforma és egyenlő jogunknak biztosítását czélozták és biztosították is. (Zaj.) Én a magam részéről bátorkodom ezen véleményemnek kifejezést adni. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Hogy a rendőrség intézkedései beváítak már akkor, midőn még az igen tisztelt elnök úr részéről az egyes képviselők személyazonosságának igazolása szempontjából a ház egyik tisztviselője nem is rendeltel czember 3-án, szombaton. tett oda a rendőrkordonhoz, erre vonatkozólag hivatkozom mindazon t. képviselőtársaimra a ház bármelyik oldaláról, kik a rendőrkordonnál megkérdeztettek, higgadtan megmondták neveiket és akadálytalanul, minden fentartás és akadályoz tatás nélkül a képviselőházba bejöttek. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Hallottam én olyan felfogást is, hogy a képviselőnek, midőn a képviselőházba jön, nem kötelessége magát senki fiának sem igazolni, hanem hivatkozik képviselői mivoltára, és akkor a rendőrtisztviselő, ha véletlenül nincs azon szerencsés helyzetben, hogy az illető képviselő urat ismerje, illő távolságból rendőrök által követteti, és ha kisül róla, hogy az illető nem képviselő és csak félre akarta vezetni a rendőrséget, az illetőt legott hűvösre viszik. Én praktikus oldaláról fogom fel a dolgot, azt hiszem, hogy talán mégis helyesebb volt az, hogy az illető képviselő urak a rendőrkordonnál egyszerűen megmondták nevüket, — mert hisz nem volt ott arról szó, hogy egy hosszas, nehéz, hogy talán nem magyaros kifejezéssel éljek, szekáns igazolási eljárás vezettessék be, — minthogy a kordontól a házig, vagy a házba be egy egész külön rendőri búcsújárás rendeztessék. (Helyeslés jobbfelől) Azt hiszem, hogy teljes tárgyilagosságra és higgadtságra van szükségünk, hogy az előttünk levő konkrét esetre vonatkozólag a tárgyilagos tényállás a bejelentésből és a tanuzásra jelentkezett képviselők előadásából kihámozzuk. Rakovszky István képviselő úr bejelentésében előadja, hogy a képviselőház felé jövet a Muzeumkávéház táján néhány tisztességesen öltözött fiatal ember kérésére a Múzeum-kávéházba bemenni óhajtott. Ezt nem tehette meg, mert az illető kávéház tömve volt, de az illető tisztességesen öltözött fiatal emberek kérésére néhány szót óhajtott hozzájuk intézni. Hogy ezt megtehesse, kérőleg fordult a Múzeum-kávéház sarkán akkor ott álló nagy tömeget szétoszlásra szólító rendőrtisztviselőhöz. Ezen" engedelmet a t. képviselő úr nem kapta meg, természetszerűleg nem is kaphatta meg, mert hiszen, a mint magam meggyőződtem, akkor ott egy nagy tömeg állott, mely az akadálytalan közlekedést akadályozta és épen az illető rendőrtisztviselő Őket szétoszlásra szólította föl. Ezután Rakovszky István t. képviselő úr folytatni akarta útját a képviselőház felé, és akkor következett be az, hogy a t. képviselő urat a kordonnál föltartóztatták. A t. képviselő úr a mentelmi bizottság előtt azon véleményének is adott kifejezést, hogy a midőn a rendőrtisztviselő őket szétoszlásra szólította fel, már a rendőrkapitány provokative lépett fel. Én nem óhajtok jelenleg annak tár^ gyalásába bocsátkozni, vájjon Rakovszky István képviselő úr helyesen értelmezte-e a rendor371. országos ülés 1898.