Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-371

tWJv országos ülés 1898. 4éczember !Mn, szombaton. kalmáväl távollétükkel fognak tündökölni, vagy pedig alávetik magukat a párthatározatnak. Hát, t, ház, én a mi pártél etünkben két korlátot ismerek : az egyik a pártkérdés felvetése, a másik pedig a kormánykérdés felvetése; az egyik elvi jelentőségű, a másik személyi jelentőségű. Elvi jelentőségű kérdéseket meg szoktunk magunk között vitatni és igyekezünk egymást kapaczitálni, hogy azon elvi álláspontot foglaljuk el a felvetett kérdésben, a mely lelkiismereti meggyőződésünkkel, múltunkkal és a haza érdekével összeegyezt thető. Ilyen esetben, ha pártkérdés vettetik fel, akkor, azt hiszem, hogy ismer engem a képviselőház minden egyes tagja oly embernek, hogy oly fontos kérdésben, a mely lelkiismereti meggyőződésemet érinti, a mely szempillantásban meggyőződésemmel ellenkező állásfoglalás pártkérdéssé tétetik, a konzequencziát mindig le tudom belőle vonni, és akkor a párt kebeléből kilépek. Ha csekélyebb jelentőségű kérdés vettetik fel, és annál vettetik fel a pártkérdés meggyőződésem ellenére, alá tudom, valamint, azt hiszem, az ellenpárt igen tisztelt tagjai is alá tudják a meggyőződésüket a többség akaratának vetni, ós alávetve magukat, cselekvően részt vesznek annak a határozatnak a keresztülvitelében. A másik a kormánykérdés. Ez bizalmi jellegű, ez személyi természetű. Ha a kormány, a melynek támogatására én is e párthoz csatlakoztam, egy kényesebb természetű kérdésben, a hol az ügyet kellőképen talán nem lehet felfejteni, azt mondja itt kormánykérdés vetődik fel, ezt kívánjuk, ezt óhajtjuk a párt tagjaitól, az esetben ugyanezt a konzequencziát látom magamra vonatkozólag: ha csekélyebb jelentőségű a kérdés, akkor alávetem magamat, ha fontosabb jelentőségű a kérdés, szintén levonom a konzequencziát, hogy azt a kormányt, a mely ilyen természetű kérdésben az én meggyőződésemmel ellenkezőt kíván tőlem, tovább támogatni nem fogom. Ennél az esetnél azzal akartam világosan szankczionálni azt, hogy sem kormány, sem pártkérdés soha egy szempillantásig a szabadelvű pártban fel nem vettetett, hogy a kisebbségi véleményt aláírtam. Ezek az indokok vezettek mai felszólalásomban. A kisebbség véleményéhez csatlakozom. (Élénk helyeslés halfelöl.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Perczel Béni jegyzői Molnár Béla! (Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) Molnár Béla: T. ház! A mentelmi bizottságban elfoglalt álláspontomat, valamint itt a képviselőházban adandó szavazatomat óhajtom szerény tehetségemhez mérten lehető röviden indokolni, (Halljuk! Halljuk!) és ezért vagyok bátor az igen tisztelt ház becses türelmét igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Több oldalról nagyon helyesen lett hangsúlyozva azon körülmény, hogy a mentelmi jog nem az egyes képviselőknek, hanem az egész háznak az alkotmány alapfogalmaiban gyökerező sarkalatos joga, a melyről szerintem egyes képviselő, még ha akarná, sem mondhat le, mert ebben a kérdésben esetrőí-esetre a ház plénuma van hivatva határozni. (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) Nagyon helyesen hangsúlyozták Győry Elek és Kubinyi Géza t. képviselő urak azon körülményt is, hogy egy mentelmi eset pártkérdést nem képezhet soha. Nem képez ma sem és erre a legeklatánsabb bizonyíték az, hogy épen azon szabadelvű párti t. képviselőtársaim közt is, a kiknek véleményét ma szerencsém van ismerni, igen lényeges vélemény- és nézeteltéréseket volt módunkban konstatálni. (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) Épen azért részemről minden animozitás nélkül, azzal a higgadt tárgyilagossággal, a melyet egy ilyen kényes kérdésnek pertraktálása természetszerűleg megkövetel, óhajtok az elbírálásunk alá bocsátott konkrét esettel lehetőleg röviden foglalkozni. Általánosságban a mentelmi jog, mint az egyes képviselők és ez által az egész ház teljes függetlenségének szabad véleménynyilvánítási és elhatározási képességének az alkotmány alapfogalmaiban gyökerező azon sarkalatos biztosítéka, a mely kell, hogy védje a képviselőt nemcsak közhatóságoknak esetleges túlkapásaival szemben, hanem magánosok esetleges támadásaival szemben is. Ezen jognak tartalma odáig terjedhet, a meddig a törvényhozói minőségből folyó jogok és kötelességek akadálytalan teljesítését biztosítja. (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) Ez röviden összevonva annyit jelent, hogy a mentelmi jog védi a képviselőt addig és azért, hogy a miatt, a mit a házban képviselői minőségéből kifolyólag tesz, vagy mond, sem közhatóságoktól, sem magánosoktól serami bántódása ne legyen. Nálunk, t. ház, daczára annak, hogy a mentelmi jog kodifikálva nincs, ezen alapelvek harminczéves parlamentáris gyakorlatunk során fejlődtek ki, . . . Thaly Kálmán l Háromszázéves ! Polónyi Géza: 1723-ban! (Zaj.) Molnár Béla Engedelmet kérek, én nem tértem vissza a régi múltra,, én csak a parlamentáris múltról beszélek. És daczára annak, hogy a képviselőház minden tagjának bírói üldöztetését minden egyes alkalommal, tekintet nélkül a kikérés okaira, saját beleegyezésétől is tette függővé, mindez ideig gondosan került minden