Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-371

S71. orsEágoe aiés 1898. jönni ? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hiába rázza t. képviselőtársam a tejét, ha egy képviselőtől, mikor hivatását teljesíteni ide jön a képviselőházba, igazolást kivannak, az semmi egyéb, mint a passzus-rendszer behozatala a képviselőházba, (Igás! Úgy van! a lal- és szélső baloldalon.) Ha ők azt állítják, hogy a rendet fenn kell tartani, s ha más elem is bejön ide, abból baj lesz, akkor nem nekem kötelességein igazolnom magamat, hanem ő nekik kell intézkedéseket tenni, hogy felismerjenek, mert kötelességük az én jogomat is megvédeni. A kormánynak, a rendőrnek, a birónak épúgy kötelessége az én mentelmi jogomat tiszteletben tartani, a mint azt én magam tiszteletben tartom, mert az a háznak a joga. {Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ha tiszteletben tartja, akkor tegye meg a kellő intézkedéseket, hogy a képviselők fel ne tartóztassanak, mikor a házba akarnak jönni. Méltóztassanak megengedni, ha a detektiveket felhasználják ott is, hol a törvény ezt nem engedi, politikai spiczliknek, kötelességük gondoskodni, hogy legyen ott, hol a házba be lehet jönni, olyan, ki ismeri a képviselőket s ne tartóztassák fel őket, ne kérjenek passzust, ne hozzák be a Bach-féle passzus-rendszert a képviselőházi közlekedésre vonatkozólag. Itt van az egyik dolog, a mely világosan sértő; mert ha csak könnyen veszszük ezt a mentelmi jogot, akkor a végrehajtó hatalom, ha nem tetszik neki a ház egyik, vagy másik részének működése, akkor rá fog nehezedni akként, hogy akkor azután végre mint azt a német mondja — teljesen vogelfrei-nak lesz kinyilvánítva, mert a rendőr tehet mindent és senki semmiért elégtételt nem kaphat. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon,) Hiszen ma már ezen felfogás szerint ott vagyunk, mint annak idején az Oroszországban Sasulics Vera esetében történt. Méltóztatnak tudni, hogy Oroszországban, a melyet úgy tüntetnek fel, hogy az nem a szabadság hazája mihozzánk képest, pörbe fogták Sasul ics Verát egy tábornokon elkövetett gyilkossági kísérlet miatt, a bíróság azonban felmentette, mert a tábornok erőszakosan, durván és törvénytelenül bánt el vele. Mikor azután a bíróság felmentette, közigazgatási úton eltolonczolták Szerbiába. Ez az önök rendszere. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez nyilatkozik meg az Önök rendszerében világosan; mikor Chorin Ferencz t. képviselőtársam itt felolvasta, hogy a birónak nem szabad letartóztatni csak a törvényben meghatározott esetekben, nem szabad arra még csak kísérletet sem tenni, nem szabad esetleg még csak mint tanút sem megidézni elő vezetés fenyegetése mellett, pedig ott csak Írásbeli úton fenyegeítetik az illető, nem pedig közvetlenül, mindez, a mi a biró úrnak nem szabad, czember 3-án, szombaton, QQ szabad a rendőrnek. (Nagy zaj. Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez nem egyéb, mint a rendőrállamnak túlhajtása; a mentelmi jog pedig menthetetlenül elvész ott, a hol a rendőrállam minden módon érvényesül és a rendőrerőszaknak mindig igazat adnak. (Igaz ! Úgy van! a bal- és szélső báloldalon.) És hogy a fogalmat mennyire megzavarja az, mikor az erőszakosság már egész politikai rendszerré válik, azt mutatja az is, hogy itt a t. mentelmi bizottság többsége egyáltalában nem tud különbséget tenni a kísérlet s a befejezett cselekmény közt. A kísérletre vanatkozólag Chorin Ferencz t. képviselőtársam már felolvasta, hogy a kúria kimondotta, hogy magával a határozat kijelentésével a letartóztatás ténye befejezettnek tekintetik. Hisz a törvény is kimondja, hogy ha tőle nem függő okoknál fogva nem viszi keresztül a letartóztatást, vagy azt később visszavonja azzal, hogy kijelentette, hogy joga volna letartóztatni, épen a mentelmi jog tekintetéből az magának a mentelmi jognak a megtámadtatása, ha valaki ezt a jogot igénybe veszi, mielőtt még a képviselőháznak felhatalmazását erre kinyerte volna. De ha ez befejezett tény, mi koufuntlálja a t. bizottság többségét? Azt mondja, hogy itt csak kísérlet történt, és csak ha tényleg letartóztatták volna Rakovszky Istvánt, és ha nem eresztették volna rögtön el, akkor lett volna befejezett tény. Ez egyszerűen különbség nem tevés a beszámítás tekintetében. Ha a tényt elköveti, ha azután le is tartóztatják, ha talán meg is verik, vagy a vérét is ontják, akkor ez a bűntényt fokozhatja, de azon magán nem változtathat semmit sem, hogy a tény el van követve. (Igaz ! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Vigyázzanak azonban, ha azt a tant hirdetik, ne honosítsák meg azt a képviselő urak, mert megtörténik, hogy elhiszik a rendőrök, hogy igazságuk van; akkor le is fogják majd tartóztatni és nem fogják szabadon bocsátani a képviselőt, és be fog következni az, hogy két azonossági tanúval kell idejönni és a rendőrkapitánytól, — a mint mondják — engedelmet kérni, hogy bejöhessünk ide és ha megengedi, meg kell szépen köszönni és talán, — ha nem is teszik ezt hozzá — még kezet is csókolni. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A veszedelem azután abban rejlik, hogy minden ilyen jogsértésnél két vége van a botnak. Legveszedelmesebb dolog, mikor épen maga a végrehajtó hatalom támadja meg a mentelmi jogot, de megtámadhatják mások is. És szeretném tudni, vájjon a képviselő urak azon esetben, ha valakinél fegyver van és azt mondja a képviselőnek, hová megy az úr, én letartóztatom, ha tovább akar menni lelövöm, mondom, ezen esetben a mentelmi jog megsértését csak akkor talál13*