Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-371

100 871. országos ftlés 1898. deczember 3-án, szombatén. ják majd befejezettnek, ha tényleg le is lövik. (Zaj balfelől) Méltóztassék ily theóriáktó] tartózkodni; ez sem a képviselőház önérzetét oem emelheti, sem annak tekintélyével össze nem fér. (Nagy zaj a jobboldalon. Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon,) Elnök (csenget): Csendet kérek itt a jobboldalon. Itt a közvetlen közelemben olyan hangosan méltóztatnak beszélni, hogy a szónokot sem hallhatom. Győry Elek: Én igyekszem elég hangosan beszélni, de utóvégre nem kívánhatom, hogy érdekeljék ezek a dolgok azokat, a kik azt hiszik, hogy nem róluk van^szó. (Helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) Én azonban azt tartom, hogy mindegyikünkről szó van itt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ismétlem tehát, hogy ne csináljunk ebből pártpolitikát, ne csináljunk pártpolitikát abból sem, hogy akár ennek, akár egy más kormánynak a javára valaha megengedjük azt, hogy annak a rendeletei és parancsai alapján az ő közegei a törvényt megsérthessék és a törvényt eltipró eszközökké lehessenek. (Helyeslés a baloldalon.) Ne engedjük ezt meg, t. ház, mert ma nekem, holnap neked, ez pedig a legveszedelmesebb. Pedig minden dolog olyan, hogy egyszer az egyiknek, másszor a másiknak lehet jó, vagy rossz. Egykor Bécsben a többség elbizakodva többségében elhatározta az újságok előleges lefoglalását. Ezt szerintük tenni kellett a rend és szabadség megóvása szempontjából, mert hiszen a szabadságot nem forgatták ki még soha más ezímen, mint, hogy visszaéléseket nem. lehet megengedni, és mikor eljött az idő, hogy nem ők voltak többségben, és az ő lapjaikat foglalták le, akkor feljajdultak. Helyesen kiáltották akkor oda nékik ellenfeleik: »Tu l'as voulu George Dandin.« Ezt fogják mondani önöknek is, ha a mentelmi jogot e szempontból akarják, kezelni és ha így akarják megvédeni a képviselőház szabadságát, függetlenségét és tekintély ét. Minthogy pedig én ehhez hozzá nem járulok, pártolom a kisebbség véleményét. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Perczel Béni jegyző: Pinkovich József! Pinkovich József: T. képviselőház! Mint a mentelmi bizottságnak szerény tagja, engedelmet kérek a t. háztól, hogy a tárgyalás alatt levő kérdéshez röviden hozzászóljak. (Halljuk! Halljuk!) Mikor a parlamentarizmus még ifjú korát élte, a kormányok Európaszerte úgy tekintettek ez intézményre, mint valamely veszedelmes területre, a mely tőlük a legfontosabb szabadságjogokat kicsikarta. Folytonosan történtek is kísérletek a különböző kormányok részéről a parlamenti működés megbénítására, a mit leginkább azzal véltek elérhetni, hogy hatalmi eszközökkel az egyes parlamenti tagok működését, függetlenségét befolyásolni kívánták, különösen azokét, a kik, az szabadságjogoknak leglelkesebb szószólói voltak, és a kiket hatalmi eszközökkel terrorizálni igyekeztek. Természetes, hogy a parlamentek védekeztek az ilyen kísérletek ellen, és azt hiszem, hogy a mentelmi jognak statúálása a kormányok hatalmi túlkapásai elleni védekezésre vezethető vissza és a parlamentek különböző biztosítékokkal iparkodtak jogaikat körülbástyázni. A jogfejlődés későbbi folyamán keletkezett csak a mentelmi jognak az a része, a melynek tartalmát a védekezés képezi azon támadások ellen, a melyek az egyes parlamenti tagokat magánosok részéről érhetik. Kétséget nem szenved, t. ház, hogy Rakovszky István képviselő úrnak mentelmi ügye az első pont alá tartozik. Előre bocsájtom, t. ház, hogy teljes tudatában vagyok annak, hogy a mentelmi jog a parlamentnek egyik legfontosabb joga, a mely ha megóva nincsen, könnyen az egész parlamenti működés illuzóriussá válhatik, és azok közé tartozom, a kik a mentelmi jogot akkor, a midőn annak hatóság elleni megvédéséről van szó, a lehető legki térj esztöbb értelemben kívánják magyarázni. Ezen az alapon leszek bátor a kérdést megvizsgálni és eltekintek egészen az »audiatur et altéra pars« elvétől is, mert feltétlenül megbízom Rakovszky István t. képviselőtársam jóhiszeműségében és az előadottakból is képes vagyok magamnak véleményt konstatálni. T. képviselőház! Három döntő fontosságú momentumot szándékozom megbirálni. Az első kérdés, a mely előttem felmerül, az, vájjon egyáltalában szándékozott-e Rakovszky István képviselő urat képviselői kötelességének teljesítésében a rendőrség meggátolni, avagy felsőbb utasítással járt volna-e el ekként? Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy erre a felelet más, mint tagadó, nem lehet. Ez az eset ki vau zárva. Olyan kormány, mely ilyen expedienshez folyamodnék, hogy életét meghosszabbítsa, ma már, hála Istennek, Magyarországon egy napig sem állana. (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Egy hang : Ás idealista !) Ivánka Oszkár: Csakis ma lehet! Ezelőtt nem lehetett. Ilyen kormánynak csakis mameluk többsége lehet. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Pinkovich József Eltekintve a szándéktól, a mely kizártnak látszik, (Egy hang a szélső baloldalon : Csak látszik!) azt hiszem, egyáltalában nem is lehetett alkalmas a rendőrségnek az eljárási módja arra, hogy nem esak Rakovszky István képviselőtársamat, hanem bárkit is közülünk képviselői kötelességének teljesítésében akár terrorizálhatott, akár megakadályozhatott volna. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Igen különböző természetű emberek lehetnek, de kizártnak tartom azt l