Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-371
',** 871. országos Mán 1898. deczemltter S-áis, SEombaton. letartóztatást, A bírónak nagyon nagy felelősség mellett meg kell gondolnia, kit tartóztat le, és kit tart vizsgálati fogságban. A rendőrnek minden szabad; legalább azt hiszi. Az előállítást úgy értelmezi, hogy ha valakit neki tetszik megszólítani, a ki bölcs belátása szerint nem jó helyen áll, vagy nem jó helyre megy s az illető csak annyit mond, hogy minek bánt engem: már azt ő a hatóság elleni sértésnek nézi, s ha amaz védi polgári szabadságát, ellenszegülés czímén mindjárt előállítja. Láttunk eseteket, hogy este előállítottak valakit s csak másnap este tudta meg, hogy miért? Miféle állapot ez? Hogy viselheti ezért a belügyminiszter a felelősséget? Persze úgy, hogy tudj:>, hogy mindent fognak helyeselni azon a helyen, a honnan a mentelmi jogot illetőleg ilyen jelentés jöhet! Ilyen állapotot csak előmozdítja, ha a belügyminiszter a házban is felbátorítja nyilatkozatával, hogy minden törvényt eltiporhat. Azt mondja a belügyminiszter úr, a rend az első! Ebből az következik: a szabadságot vigye az ördög, azzal nem törődünk. (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) Pedig az igazi rend fentartása azon nyugszik, hogy egyesítsük a rend és a szabadság érdekeit s az egyiket a másikért ne koczkáztassuk és ne legyen elv, hogy mihelyt valaki azt a nem tudom micsoda szinű reudőrkabátot felhúzza, már azt hiszi, hatalma van ítélni elevenek és holtak felett minden felelősség nélkül, mert akkor a polgár, legyen az képviselő, vagy nem képviselő, az Ő szemében csak anyag, mely fölött gyakorolhatja önkényét, mert soha töivénytiprás miatt hajaszála sem görbül. De hát ez áll elő, midőn itt, a hol az ilyenekéit felelni kellene, a hol a belügyminiszter úrnak meg kellene tiltani az ilyeneket, a hol kötelessége volna őrködni arra, hogy a törvényt szigorúan megtartsák: azt mondják a rendőrségnek, hogy a mit tett, helyes volt, így kell tenni máskor is, mert gyökerében akarjuk elfojtani azt, a mi nekünk, mint többségnek, nem tetszik. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Csak így magyarázhatjuk meg azt, hogy a mentelmi joggal szemben is ilyen törvénytelenségek történnek. És igen helyesen fejezte ki Chorin Ferencz t. képviselőtársam, hogy annál borzasztóbb ez a dolog, mert hisz világosan mondja a törvény, hogy a hol pénzbírságnak van helye, senkit sem szabad letartóztatni. Meg vagyok arról győződve, hogy az a rendőrkapitány is tudja ezt. De egy parancs kényszeríti, a melyért majd felel az, a ki parancsolta, s a mi mellett jellemző, hogy csak épen ellenzéki képviselővel kell ilyennek történni. Akkor talán még meg is dicsérik érte. Innen származik mindez a baj. így történhetik az is, hogy felhozzák a mentelmi bizottság többsége véleményében azt, hogy mikor Rakovszky István képviselő úr igazolta magát, akkor a kapitány a jelentés szerint legott, Szőts Pál képviselő úr ugyanott foglalt előadása szerint rábeszélés után visszavonta a letartóztatás} parancsot. Mily gondolkodás ez! Ma már a bizottság többsége ezt egy nagy kegynek, nemea cselekedetnek nézi, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) hogy leereszkedett a kapitány úr és egy képviselőre nézve a letartóztatási rendeletet visszavonni méltóztatott. Ezt mint kegyet tüntetik fel. Máskor mindenki azt mondta volna, hogy annak az illetőnek joga van, ha így megtámadtatik, személyes szabadsága védelmére, ha nem képviselő is, épúgy hatalmat alkalmazni, a mint ellene teszik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert hol van a világon az az elv, bogy csak a rendőrnek szabad spádét viselni, mindenkit fegyverrel megtámadni. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Ha valaki az önvédelem elsőrendű jogánál fogva, melyet a rendőrség folyton lábbal tipor, csak egy ellenszegülő szót mond, úgy előállítják, letartóztatják, szégyenpadra állítják, hurczolják az utczán. Önök sokszor mondják, hogy nem tisztelik a rendőrséget; szerezzenek neki tiszteletet, ezt mi is óhajtjuk, szorítsák a törvényességre és az emberi jogok tiszteletére. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassék ezeket figyelembe venni. Teljesen azonos érdekről van sző mindenkire vonatkozólag és mégis úgy állítják fel a dolgot, hogy merte Rakovszky István képviselő azt kérdezni, hogy ki az úr. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ha akármelyik államközeg, legyen az rendőr, vagy nem, engem megállít, akkor én nekem legalább is tudnom kell, hogy ezt törvényesen teszi-e, s hogy tudjam felelősségre vonni, elsősorban azt kell kérdeznem: ki az úr? Neki pedig azt kellene mondania, a mi minden müveit államban történik, csak nálunk nem: én ezen nevtí kapitány vagyok s felkérem önt erre, vagy arra. Akkor helyesen cselekedett volna, de mikor ő tőle kérdik, ki az úr, akkor ő egy országgyillési képviselő fölé áll, és azt mondja, azt én kérdezem, ki az úr ? Kérdem, honnan veszi az a rendőr, legyen az kapitány, vagy nem kapitány ezt a jogot? Mindenkinek igazolni kell magát, bármely letartóztatási, vagy közlekedés-akadályozási kísérletnél, ha az illető kétségben van az iránt, joya van-e ehhez, s ezért meg kell neki mondani, kicsoda, mit akar. Ezen eljárásával határozottan megsértette az illető kapitány úr kötelességét s hogy ő kérdőre vonta a képviselőt s igazolást követelt, ez maga oly sértés, melyet eltűrni nem lehet. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Hát ostromállapot van ma Magyarországon? (Igaz! Úgy van! a bal-és szélső baloldalon.) Mi czímen kívánják, hogy az emberek passzussal járjanak? A Bach-rendszertől azt is eltanulták, hogy passzussal kell a képviselőházba l