Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-350
350- országos Illés 1898. november 7-én, hétfőn. rá]ás elején Desseőffy igaz, nem a »becsületszó« használásával, de annyit igenis kijelentett, hogy már Lukátsnak a szavamat adtam. (Zajos felkiáltások balfelöl: Az mindegy!) Ezen nyilatkozata után történt az, a mit a miniszterelnök úr nem tart pressziónak, én annak tartom. Annak a következménye volt, hogy a miniszterelnöki palotát elhagyva, Desseőffy Emil indíttatva érezte magát arra, rögtön papirost és egy ötven krajczáros bélyeget venni, hogy megírja lemondását. (Felkiáltások a jobboldalról: A főszolgabírónak semmi baja sem történt!) Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy Desseőffynek a hajaszála sem görbült meg. (Zajos félkiáltások a jobb oldalról: Nohát, hol a presszió?) Kérdem azért, t. miniszterelnök úr, vájjon nem játszott-e bele a dologba az is, hogy a beadott lemondás után Beniczky Lajos alispán megjelent a szabadelvű pártkörben a miniszterelnök úrnál és az őtőle nyert felvilágosítás folytán történt, — be kell ismernem, — hogy a miniszterelnök úr kijelentette, hogyha azt a politikai magatartást követi is Dezseőffy a választásnál, a mit követett, ebből kellemetlensége nem lehet. Ezt beismerem (Zajos felkiáltások jobbfelöl: Nohát! Akkor ne is beszéljen. Zaj. Kálijuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Hozzáteszem azt, hogy (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) azért, mert már informálták, hogy nem is csinálhatott neki kellemetlenséget! (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Nagy zaj jobbról.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Lukáts Gyula képviselő úrnak könnyű lehet, hogy emlékszik egy r specziális kerület körében lefolyt részletekre. Én nem vagyok abban a helyzetben, hogy ilyen részletesen emlékezzem. Tibád Antal: Sok ilyen eset fordult elő? (Zajos derültség a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Azt is megengedem, hogy abban a választódterületben a választási campagne kezdetén a szabadelvű párt jelöltet állítani nem akart; de ebből egyáltalában nem következik aztán az, hogy a választást megelőző utolsó három-négy napban jelöltet állítani ne akarjon. Következéskép ebben ne tessék keresni sérelmet, mert nincs. Abban se tessék sérelmet keresni, hogy én, a mihez jogom van, az egyes választó-kerületek ügyei iránt érdeklődvén, magamat informáltam! akarom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zajos felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Mi jogon?) Abban se tessék sérelmet keresni és találni, hogy egyeseket (Folytontartó zaj. Elnök csenget.) a szabadelvű párt mellett állásfoglalásra megnyerni kívánok. (Zajos félkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Nem szabad! Nincs joga!) Sérelem csak abban volna és lehetne, ha aztán eljárásomnak eredménye nem lévén, megtorló, vagy boszuló intézkedéseket tennék. Ezek ki vannak zárva, maga Desseőffy szolgabíró sem mondja, sőt ellenkezőleg a tények egészen mást bizonyítanak. Becsületszóról pedig egyáltalán nem volt szó; ne tessék tehát e réven konstruálni valami jogtalanságot. (Hosszantartó élénk éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Rakovszky István személyes kérdésben kér szót. (Felkiáltások a jobboldalról: Nem lehet! Nem is volt megtámadva! Halljuk! Halljuk!) Hallgassuk meg indokolását, hogy mily alapon kíván személyes kérdésben szólani. Rakovszky István: T. képviselőház! Én személyes kérdés czímén kérek szót, és abban Gajáry Géza képviselő árnak tagadása, akármennyire kimagaslik, nem fog megtéveszteni abban, hogy nekem ehhez jogom van, mivel a miniszterelnök úr a nélkül, hogy az én nevemet megnevezte volna, az általam mondott szavakra hivatkozik és így szavaimnak oly impntácziót tulajdonított, a mely nem való. A t. miniszterelnök úr azt mondja, hogy én abban a bizonyos zárt ülésben azt állítottam, hogy ezt a kérdést nagyon egyszerűen lehet tisztázni: álljon a t. miniszterelnök úr mint becsületes ember ki, és mondja, én becsületszavamra mondom, (Nagy mozgás jobbfelöl.) hogy ez nem igaz. A t. miniszterelnök úr ehhez azt a konklúziót tette, hogy ő magát senki által kényszeríteni nem engedi, (Filénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) és hogy ő szavainak semmiféle hatványozott erőt adni nem akar. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) A t. miniszterelnök akkor nem ezt mondta; akkor nem tette azt, a mit ma tett, és a mit nézetem szerint kellett volna tennie akkor, ha tiszta meggyőződésben volt az iránt, hogy ez a dolog nem volt úgy. (Nagy zaj.) Elnök: Kubik Béla képviselő úr kivan szólani. (Folytonos, nagy zaj.) Kérem Biró Lajos képviselő arat, ne méltóztassék oly hangosan diskurálni, hogy ide is hallatszik és a szónokot nem halljuk. (Helyeslés jobb felől. Halljuk! Halljuk!) Kubik Béla: Ő szintén megvallom, t. ház, nem tartom alkalmasnak az időt arra, hogy ez alkalommal a napirendhez szóljak; mert sokkal inkább foglalkoztatta a közvéleményt a miniszterelnök úrnak szennyese. (Nagy zaj és mozgás jobbfelöl és felkiáltások: Hohó! Rendre! Bendre! De úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Elnök csenget.) Sréter Alfréd Az elnök csak meghallotta azt, a mit szóltak! (Folytonos nagy zaj.) Elnök (csenget): Ne tessék a képviselő úrnak engem utasítgatni! Én rendreutasítom Kubik Béla képviselő urat és rendreutasítom Sréter Alfréd képviselő urat. (Élénk helyeslés a
