Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-350
350. országos Illés 1898. november 7-én, hétfőn. gg bal- és szélső baloldalon. Nagy saj.) Kérem a képviselő urat, folytassa a beszédét. Kubik Béla: Köszönöm a t. elnök úrnak figyelmeztetését. Talán majd miniszterelnöki mosakodásnak fogom nevezni azt a bizonyos ügyet. (Derültség és helyeslés a bal- és szélső' baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Polónyi Géza: Csak szennyest szoktak mosni! Kubik Béla: Miután valami ilyest szoktak mosogatni , . . Elnöki Az elnöki figyelmeztetést szó tárgyává nem lehet tenni. Tessék folytatni! Kubik Béla: Kérem, hiszen köszönettel veszem a figyelmeztetést, de . . . Elnök: Ezt nem kell köszönni. Tessék folytatni. Kubik Béla: El nem mulaszthatom, hogy ahhoz, a mit a miniszterelnök úr itt felemlített, a magam megjegyzéseit hozzá ne fűzzem. Ez mindenesetre olyan dolog, a melynél leghelyesebb, ha az ember azt lehetőleg egészen autenticze tárgyalja s azért legokosabbnak tartom, ha Desseőffy főszolgabíró úrnak nyilatkozatát fogom felolvasni. (Halljuk! Bálijuk!) Szemere Atilla: Nem szabad olvasni! Elnök: Kérem, ne tessék itt mindenkinek azt képzelni, hogy elnök. (Zajos felkiáltások balfelöl: Helyre! Hosszantartó saj.) Ugyan kérem, hisz csak egy képviselő áll itt, az talán nem zavarja az urakat. (Zaj.) Kérem, én még arra nem tudok példát, hogy az elnök kénytelen lett volna egy képviselőtől azért vonni meg a szót, mert nem beszél. (Derültség jobbfelől.) Az csakugyan nem járja, hogy a képviselő úr itt áll és nem beszél. Kubik Béla: Nem akarom zavarni az urakat (olvassa): »Nem volt szándékom azon esetre vonatkozólag nyilatkozni, a mely báró Bánffy Dezső miniszterelnök úr és köztem az elmúlt általános képviselőválasztások alkalmával előfordult. Minthogy azonban nemcsak a »Pesti Hírlap «ban, folyó évi október 27-iki számában, megjelent és valótlanságot tartalmazó közlemény és ebből kiindulva azóta is úgy a képviselőházban többféle nyilatkozat, valamint hírlapi közlemény a jelzett esetet czélzatosan a felszínen tartani látszik, minden további találgatásokat megelőzendő idejét és szükségét látom a valódi tényállást a következőkben előadni. (Halljuk! Halljuk!) 1896. október 23-án este a következő táviratot kaptam: Kérem engem szombaton felkeresni. Bánffy miniszterelnök. E sürgöny folytán október 24-én délelőtt jelentkeztem a miniszterelnök úrnál, a ki azonnal fogadott és a szokásos bevezető nyilatkozatok után tudatta velem, miszerint azért kéretett magához, hogy tájékoztasKÉPVH. NAPLÓ. 1896—í 901. XVI11. KÖTET. sam á monori választókerület helyzetéről és a hivatalos jelölt kilátásairól. Erre én azt válaszoltam, hogy annyit tudok, miszerint október 23-án a kormánypárti jelölt Nagy-Kátán programmbeszédét megtartotta, a melynél a kerület majdnem minden községe képviselve volt, de egyebet mondani nem tudok, mert a programmbegzéden jelen nem voltam. Mire ismét azon kérdéssel fordult hozzám, hogy mint főszolgabírónak esak tudnom kell, vájjon milyen kilátásai vannak a kormánypárti jelöltnek. (Zaj balfelöl.) Erre azt válaszoltam, hogy én az egész választási mozgalomtól távoltartom magamat, mert Szavazatomat már Lukáts Gyulának Ígértem. Erre a miniszterelnök úr azt válaszolta: Nyilatkozata reám nézve meglepő, mert nagy súlyt fektetek arra, hogy a főszolgabíró a hivatalos jelöltet támogassa. (Éljenzés a bal- és szélsőbalon.) Feleletem erre ez volt: Mikor én Lukáts Gyulának szavamat adtam, akkor még hivatalos jelölt nem is volt. A t. miniszterelnök úr erre ismételte, hogy ő nagy súlyt helyez arra, miszerint a főszolgabíró a hivatalos jelöltet támogassa, és ha nem, akkor következik a központból egy kis nyomás, és ha még ez sem elég, a további intézkedéseket fentartja magának.« (Nagy saj a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Ahá !) Ivánka Oszkár Ez a szabad választás? Ez kell a magyarnak ? Ezért lesz díszpolgár ? (Nagy zaj.) Kubik Béla (olvassa) : »Mire meghajtottam magamat azzal, hogy ebből magatartásomra a további konzequencziákat levonom; távoztam a miniszterelnöki palotából. Szállásomon tisztviselői állásomról való lemondásomat megírtam és ezt a megye alispánjának megküldtem; lemondó nyilatkozatomat azonban másnap alispánom, más tisztviselőtársaim és járásom több előkelő bizottsági tagjának reábeszélése folytán visszavontam,« (Nagy zaj.) A miniszterelnök ár as iménti mosakodásában kijelentette azt, hogy azok a vádak, melyek ezen oldalról elhangzanak, nagyobbrészt nem igazak. Engedelmet kérek, ez a dokumentum valószínűleg nem neki ad igazat, hanem nekünk. (Igaz ! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Igazak e vádak különösen a tekintetben, hogy a t. miniszterelnök úr visszaélt mindazon hatalommal, a mely hatalmat kezébe a mi közjogunk adja. (Igaz! Űgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A büntető törvénykönyv 187. §-a következőkép szól: (Halljuk! Halljuk! balfélől.) »Ki hivatali hatáskörébe eső cselekmény, vagy erre vonatkozó ígéret által valamely választót bizonyos jelölt mellett, vagy elleni szavazásra, vagy a szavazástól való tartózkodásra birni törekszik, két évig terjedhető fogházzal büntetendő.« (Nagy zaj-) n
