Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-350

850. országos ülés 1898. november "-én, hétfőn. 87 hogy előbb csak hivatkoztam is arra, hogy maga gróf Apponyi Albert képviselő úr találta sérelmesnek azt, Bolgár Ferencz S Ne keverje ebbe a dologba! (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Bálijuk! Halljuk ! jobbfelöl.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: . . . hogy én bizonyos dologban négyszem közt folyt beszélgetésre hivatkoztam. (Zaj balfelöl.) Én fentartom azon nézetemet, hogy parlamenti tárgyalás anyagát négyszemközt, bizalmasan folytatott beszélgetések nem képezhetik. (Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, ha ezt hozzak divatba, akkor kénytelenek leszünk mindig minden beszélgetésünkhöz egy tanút hívni, a ki azután velünk szemben állíthassa, hogy te mondtad, te nem mondtad; igaz, vagy nem igaz. (Úgy van! Úgy vart,! jobbfelöl. Zajos ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Ha, t. ház, oda jutunk, hogy poharazás közben, barátságos együttlét közbe :i folyt tréfák is szőnyegre hozatnak, . . . (Zajos éllenmondások a bal- és szélső baloldalon. Úgy van! Ügy van! jobbfelöl.) akkor ez a tanácskozások elfajulására vezet. Ezeket láttam szükségesnek, t. ház, ez alkalommal elmondani. Szavaimat zárom Hock János képviselő úrnak, az önök pártjához tartozó egyik szépszavú és széptollú férfiúnak, egy a november 3-iki »Budapesti Napló«-ban megjelent czikke néhány szavával (olvassa): »A rágalom csak a kishittít csüggesztheti, mert bizony mondom, nagyon kevés jót cselekedhetnék az ember, ha a befolyásolt tömeg hangulata fölé nem emelkedhetnék.* (Hosszas élénk éljenzés jobbfelöl.) Korniss Ferencz: T. képviselőház! Elnöki Személyes kérdésben kíván szólani? Korniss Ferencz: Igen! Az igen tisztelt miniszterelnök úr az én szavaimat vagy félreértette, vagy pedig azokat elferdíteni igyekezett, mert akkor, a midőn én a vámterületről szólottam, (Halljuk! Halljuk!) egyenesen és világosan kijelentettem, hogy az az én álláspontom; én semmi vonatkoztatást a nemzeti pártra nem tettem. Ez a kérdés a párt kebelében még csak megbeszélve sem volt, és ha a nemzeti párt valamely tagja ilyen kérdésről a párt nevében szól, azt bizonyára a párt meg is bízta. (Helyeslés balfelöl) Rakovszky István jegyző: Lukáts Gyula! Lukáts Gyula: T. ház! Nem fogok arról szólani, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úr a Desseőffy-féle nyilatkozat egyik legsúlyosabb passzusáról nem szól. De engedje meg a t. ház, hogy sine ira et studio pár szóval foglalkozzam a miniszterelnök úr iménti beszédével. Az igen tisztelt miniszterelnök úr mai beszédéből azt értettem, hogy a múltkori felszólalásomat dezavuálja. (Halljuk! Halljuk!) Én most kritikát nem mondok, de szükséges az előzményeket pár szóval az igen tisztelt miniszterelnök úrnak eszébe juttatni, mert Desseőffy főszolgabíró úr nem oly véletlenül ment a miniszterelnöki palotába ; ennek előzményei voltak. (Úgy van! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Emlékezni íog a miniszterelnök úr arra, mi történt akkor, mikor nem ez a főszolgabíró, hanem a ki közvetlenül van hivatva arra, hogy a képviselőválasztások alkalmával a kerületek állásáról referáljon a miniszterelnök úrnak, illetve máskor a belügyminiszter úrnak, mikor, mondom, ez az illetékes úr a miniszterelnök úrnak előterjesztette a monori kerület állását, a melyben én akkor jelölt voltam. Nem mondom el az okokat, de akkor ez az úr kijelentete, hogy ejtsük el ezt a kerületet, mert az adott körülmények között Lukáts Gyulával sikerrel meg nem küzdhetünk. Az okoknak egyike az volt, hogy a kerületnek egyik legbefolyásosabb embere, Desseőffy Emi], a ki addig a függetlenségi párttal szemben foglalt helyet, —- mert apponyista jelölt volt, — ez alkalommal Lukáts Gyulát fogja támogatni és az ő szava után ennyi, meg ennyi ember megy. Talán nem fogja tagadni a miniszterelnök úr, hogy arra kijelentette azt is, hogy ilyen körülmények között, — miután referáltak neki arról is, hogy mennyit költöttek a szabadelvíípárti jelöltek siker nélkül a monori kerületben — a kormánypártnak jelöltje nem lesz. Az az úr nekem gratulált is előre, — miután báró Bánffy Dezsőnek elmondották a kerület helyzetét, — mint egyhangúlag megválasztott képviselőnek. Hogy ez mennyire igaz, mutatja az is, hogy midőn ennek daczára kevéssel rá a kerületben szabadelvíípárti jelöltet léptettek fel. (Felkiáltások jobbról: Elég volt!) Kérem, én csak a személyes megtámadtatás ellenében akarom az igazat kifejteni. Akkor fel is jöttek a miniszterelnökhöz pénzért, ott el is küldték őket; nem adtak nekik pénzt. így aztán megint szabadelvűpárti jelölt nélkül volt a kerület, (Derültség.) s csak két nap múlva jelöltek újra, mikor azok az urak újra felkeresték a miniszterelnök urat s kijelentették, hogy a pénzzel ők megteszik a magukét, de a miniszterelnök úr is tegye meg a magáét Desseőffy vei szemben. Tehát nem'olyan véletlenül jutott be Desseőffy a miniszterelnöki palotába, (Nagy zaj. Ellenmondások a jobboldalon. Felkiáltások : Senkise mondta!) s méltán mondhatta a miniszter úr: ez a szamár felültetett. Miután tudomása volt a miniszterelnöknek arról, hogy ez az ember Lukáts Gyula mellett foglalt állást, tehát csak azzal a tervvel híhatta, hogy pressziót fog rá gyakorolni. (Ellenmondás jobbról.) Hozzátehetem még ehhez, hogy ezen disku-