Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-350

350. országos ülés 1898. november J-én, hétfőn. Sí Ivánka Oszkár, Jagics József, Jakabffy Imre, Janits Imre, Jeszenszky Ferencz, Jovanovits István, Jovanovich Szilárd, b. Jósika Gábor, Justh Ferencz, Justh Gyula, Jagics János, Josipovich Imre, Josipovich Lajos, Kalocsay Mán, Kammerer Ernő, Kardos Kálmán,Kállay Lipót,Kálmán Károly, gr.Károlyi Sándor, b. Kemény Ákos, Kemény Pál, Kende Béla, Király Ferencz, Kiss Albert, Kiss Ferencz, Kiss Pál, Kola János, Kolozsváry-Kiss István, Komjáthy Béla, Komlóssy Ferencz, Konkoly-Thege Miklós, Kossuth Ferencz, Kozma László, Kubina József, b, Kemény Géza, Kiss Oszkár, Kosovac Fridolin, Krajcsovics Sándor, Lánczy Leo, László Mihály, Lázár Árpád, Lepsényi Miklós, Lits Gyula, Lónyay Géza, Lónyay Sándor, Luby Géza, Lukács Béla, Lobmayer Antal, Madarász Imre, Magyary-Kossa Géza, Mandél Pál, Mara László, Marjai Péter, Márkus József, Meltzl Oszkár, Melzer Vilmos, Meszlény Lajos, Mezőssy Béla, Mihályi Péter, Miklós Ödön, Mikszáth Kálmán, Molnár Károly, Mócsy Antal, Mülek Lajos, Münnich Aurél, Majstorovics Mózes, Maseg Lipót, Milekics Czirill, Nagy Gyula, Nedeczey János, Neiszidler Károly, Neményi Ambrus, Neumann Ármin, b. Nopcsa Elek, Nedeljkovics Tivadar, Nemcsics Ede, Okolicsányi László, Olay Lajos, Orsságh Sándor, Ortutay Gyula, Óváry Ferencz, Örley Kálmán, Papp Elek, gr. Pejacsevich Arthur, Perczel Dezső, b. Perényi Zsigmond, Piukovich József, Polczner Jenő, Polónyi Géza, Putnoky Mór, Pavics Ármin, Petrovics Miklós, Pliverics József, Popovics István, Popovics Vazul István. (Szavazás után.) Elnök: A szavazás eredménye ki fog hirdettetni. (Halljuk! Halljuk!) Igazolt képviselő van 453. Elnök nem szavazott; igennel szavazott 139, nemmel szavazott 43, távol volt 270 képviselő; tehát 96 szótöbbséggel elfogadták az elnök indítványát, a mely szerint Molnár János kép viselő úr interpelláczióját szerdán fogja előadni. Következik a napirend második tárgya : az 1899. év négy első hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat (írom. 485, 500) napirendre tűzése feletti vita folytatása. Rakovszky István jegyző: Korniss Ferencz ! Korniss Ferencz T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Politikai álláspontom hozza magával, hogy mindaddig, a mig a t. kormány a kiegyezési kérdésekben történtekről és saját szándékáról az országnak világos, őszinte és megnyugtató felvilágosítást nem ad, semmiféle érdemleges napirendet nem fogadok el. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Minél tovább halad e kérdés felett a vita, a t. kormánynak magatartása mindinkább gyanúsabbá válik, (Úgy van! KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVIII. KÖTET. balfélől.) és mentül makacsabb hallgatása, annál inkább támad azon aggodalom, hogy a.kiegyezési kérdésekben az országra nézve semmiféle kedvező eredményt elérnie nem sikerül, (Úgy van! balfélől.) és annál inkább nő azon nyugtalanító érzés, hogy ugyanezen tárgyalásoknál a t. kormány nemcsak hogy nem tartotta az ország nagy érdekeit szem előtt, hanem hogy a gazdasági önállóságunkat biztosító 1867 : XII. törvényczikk 68. §-ában lefektetett jogunknak is feladását, avagy megcsonkítását határozta el. (Úgy van! Úgy van! balfélől.) Mert hogyha mindezek az állítások nem állanának és hogyha a kormánynak, ha a mostani állapotoknál nem is kedvezőbb, de legalább csak azokkal azonos eredményeket elérnie sikerűit volna, kérdezem, mi tartóztatja akkor vissza, hogy ezt az ország színe előtt nyíltan fel is tárja? (Helyeslés a baloldalon.) Hogyha ezen országra, annak alkotmányára és a parlamentarizmusra veszélyeztetőnek találja ezen hosszú vitát, ugyan kérdem, miért nem szünteti meg azt egyszerre, és mért nem akarja a rendes parlamenti helyzetet visszaállítani? (Úgy van! a baloldalon.) Avagy kellemes talán a t. kormánynak és elnökének a minduntalan való ellenzéki támadás, vagy tetszetős dolog az neki, hogy az egy cziklus alatt el sem mondható, sőt naprólnapra szaporodó bűneinek tárházából naponkint vagy perczenkint mindig valamit a szemére lobbantsanak? Nem hiszem, hogy ez a kormánynak és elnökének kellemes és kedves volna. Nyilatkozni nem mer, nehogy idő előtt napfényre jöjjenek azon alkotmányos sértések, jogfeladások, a melyek ő ellene esetleg egy nagyobb vihart támaszthatnának. (Úgy van! a baloldalon.) Sürgető követeléseink folytán tett ugyan az igen tisztelt miniszterelnök úr némi k jelentéseket, de azoknak semmi magva nincsen, sőt a méltán felkeltett nyugtalanságot még inkább fokozni képesek. Nevezetesen a quótát illetőleg a miniszterelnök úr odanyilatkozott, hogy a quótakulcs megállapítása elsősorban a quóta-deputáezióknak feladata és hogyha ezen deputácziók megegyezésre jutni nem tudnának, akkor következik el az ideje annak, hogy azzal a két kormány foglalkozzék. Ez a kijelentés teljesen korrekt és törvényszerű, és ezt én egész készséggel el is fogadnám, hogy ha bizonyos volnék a felől, hogy a t. kormány a magyar quóta-deputácziónál minden befolyástól tartózkodik. De miután azon szo morú tapasztalatot tettem, hogy a magyar quótabizottság albizottsága egy már előbb egyértelmtíleg elfogadott, a magyar quóta-bizottság nuncziumában és renuneziumában oly alapossággal és annyi tudással kiszámított számítási bázistól eltérőleg egy más kulcsot fogadott el, a mely magyar részről némi quótaemelést már is megengedett, ennek okát nem másban kell keresnem, mint n